2014. december 4., csütörtök

Zénó a Zoviban - második felvonás

"Gott sei Dank! " mondaná Loló komolyan, nem vicc  ugyanis Zénóval mostanában könnyebbek a reggelek. Pedig a lépegetős társasjáték nem vált be, az elején érdekes volt, de mivel jóval többet lépdelt visszafelé, mint előre hamar elvesztette a varázsát. Persze abszolút megértem, de nem akartam segget csinálni a számból; ha már meghoztunk egy szabályt, tartsuk is be. 
Ugyanakkor elkiabálni sem akarom, hiszen holnap lesz egy hete, hogy a műtét óta Zénó újra elkezdte az ovit. Lehet, hogy a majd' két hetes szünet jót tett neki, de az is lehet hogy a műtét miatt több figyelmet kapott és ez kellőképpen feltöltötte annyira, hogy könnyebben váljon el tőlem néhány órára vagy egyszerűen ennyi időre volt szüksége ahhoz, hogy megeméssze Lolli hiányát az oviból; de még az is lehet, hogy ez megint csak átmeneti és a könnyebbség a reggeli adventi naptár bontogatás hozadéka. Mindenesetre örülök, a lelkem is szárnyal, hisz annyi plusz energia marad bennem a nap további részére amennyi már régen jutott. Olyan is előfordult, hogy a kocsiból kiszállva megállított és nem engedett tovább, mondván ő egyedül megy oviba. Nem volt mit tennem, így az óvoda ajtaját kinyitva elbúcsúztam tőle, integettünk egymásnak, aztán utánalopództam észrevétlenül és beintegettem az óvónőnek, hogy nehogy azt higgyék Zéni elkezdte agglegény életét.
Szóval, hogy honnan jött ez a pálfordulás egyelőre rejtély, de nagyon örülünk neki, én pedig kiváltképp.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése