2014. december 18., csütörtök

Macis kekszsüti - tejmentes



Holnap van az utolsó napjuk a gyerekeknek az oviban, iskolában. Ezen a napon ők is ünnepelnek a többi gyerekkel együtt, ennek rendje és módja szerint süteményt (is) visznek magukkal a kis dobozaikban. A négyféle sütiből a legkedvencebb receptje még Loló tejmentes diétázásának idejéből származik. Mindemellett gyorsan össze lehet állítani, remek gyurmázási lehetőség, a tésztája sem ragad a kezünkhöz és 10 perc bőven elég neki a sütőben. 
Nem kell hozzá más, mint 

  • 2/3 bögre vaj / vagy margarin/
  • 1,5 bögre eritrit /cukorból elég 1 bögre is/
  • vanília rúd kikapart belseje /vagy vaníliás cukor/
  • 2 tojás
  • 1/2 bögre tönkölyliszt /lehet sima fehérliszt is/
  • 1/2 bögre kakaó
  • 1/2 tk. sütőpor
  • csipetnyi ső
  • 1kk fahéj
  • 1kk gyömbér
Opcionális:
  • színes cukorkák
  • íróka
  • spatula /gyógyszertárban vagy hobbiboltban beszerezhető, illetve helyettesíthető jégkrémes pálcikával//



Először a tojást a cukorral és a vajjal habosra kell keverni, majd összedolgozni a száraz összetevőket. Utána már lehet is formázni egy nagyobb golyót a fejnek (kb. sárgabarack nagyságú) és két kisebbet a füleknek (kb. cseresznye nagyságú ). A sütőpapírral bélelt tepsire rendezzüka  golyókat, a nagyobba beleszúrjuk a spatulát, majd szétlapítjuk őket. Aztán mehetnek is a sütőbe 180 fokon sütkérezni. 10 perc bőven elég neki.
Tetszés szerint lehet dekorálni, de díszítés és pálcika nélkül is nagyon cukik.

2014. december 8., hétfő

Kiskonyha újra

Idén Karácsonyra megkapják a gyerekek a régóta ígérgetett kiskonyhát. A régitől, amit Kriszitán készített Loló 2. szülinapjára sajnos még a költözésünk előtt meg kellett válnunk. Azóta ígérgettük nekik, hogy majd kapnak másikat. Most eljött ennek is az ideje, bár ez alkalommal nem vállalkoztunk saját tervezésre és készítésre, úgyhogy megrendeltük az Ikea-tól a Duktig kiskonyhát. 



Viszont azért hazudnék, ha azt állítanám, hogy nem játszottam el egy újabb saját készítésű darab gondolatával. Keresgéltem, kutakodtam, ihletet merítettem és megannyi klassz ötlettel találtam szembe magam; de aztán reálisan átgondolva az idő- és anyagi ráfordítást, könnyen meggyőztem magamat arról, hogy ezt most ne vállaljuk be.  A teljesség igénye nélkül íme néhány:












A sok kutakodás közben viszont a jövő évi projekt legalább letisztult a fejemben, ami nem más lesz mint egy eladópult. Most sajnos kevés hozzá a hely, nem tudnám hova bezsúfolni már a gyerekszobába. De jövőre ha minden igaz  újra költözünk és akkor a két gyerekszoba egyikében biztosan találunk neki helyet.









2014. december 5., péntek

Lolliszáj

Anya, olyan cuki a Moritz, nagyon szeretek vele játszani. Mondtam is neki, hogy "Du bist mein bester Freund!" 

2014. december 4., csütörtök

Zénó a Zoviban - második felvonás

"Gott sei Dank! " mondaná Loló komolyan, nem vicc  ugyanis Zénóval mostanában könnyebbek a reggelek. Pedig a lépegetős társasjáték nem vált be, az elején érdekes volt, de mivel jóval többet lépdelt visszafelé, mint előre hamar elvesztette a varázsát. Persze abszolút megértem, de nem akartam segget csinálni a számból; ha már meghoztunk egy szabályt, tartsuk is be. 
Ugyanakkor elkiabálni sem akarom, hiszen holnap lesz egy hete, hogy a műtét óta Zénó újra elkezdte az ovit. Lehet, hogy a majd' két hetes szünet jót tett neki, de az is lehet hogy a műtét miatt több figyelmet kapott és ez kellőképpen feltöltötte annyira, hogy könnyebben váljon el tőlem néhány órára vagy egyszerűen ennyi időre volt szüksége ahhoz, hogy megeméssze Lolli hiányát az oviból; de még az is lehet, hogy ez megint csak átmeneti és a könnyebbség a reggeli adventi naptár bontogatás hozadéka. Mindenesetre örülök, a lelkem is szárnyal, hisz annyi plusz energia marad bennem a nap további részére amennyi már régen jutott. Olyan is előfordult, hogy a kocsiból kiszállva megállított és nem engedett tovább, mondván ő egyedül megy oviba. Nem volt mit tennem, így az óvoda ajtaját kinyitva elbúcsúztam tőle, integettünk egymásnak, aztán utánalopództam észrevétlenül és beintegettem az óvónőnek, hogy nehogy azt higgyék Zéni elkezdte agglegény életét.
Szóval, hogy honnan jött ez a pálfordulás egyelőre rejtély, de nagyon örülünk neki, én pedig kiváltképp.

2014. december 1., hétfő

DaLoló

Lolli vasárnap, mint kórustag lépett fel a helyi evangélikus templomban Advent első vasárnapjának alkalmából. Elég nagyszabású esemény volt, több iskola kórusa, zenekara is képviseltette magát. Loló nagyon ügyesen helytállt, pedig -számára- nem könnyű énekkel készültek. Előtte egy-két nappal kérdeztem tőle, hogy egyáltalán érti-e miről szól a dal? A nagy vonalakban azt hiszem helytálló :D Így elmagyaráztam és úgy segítettem memorizálni neki, hogy lerajzoltam a szavakat. Aranyom kapott kottát, szöveggel is a próbákon, de hát alig ismer még néhány betűt, nemhogy elolvasni is tudja. Ezzel a kis sajtátkészítésű útmutatóval aztán könnyedén meg tudta tanulni, s lelkesen énekelte is.
A produkcióról sajnos csak egy minivideót sikerült készíteni, azt is csak a végén, amikor már nagyon fáradt volt és nem igen volt már ereje dalolni a többiekkel, de azért persze irtó cuki rajta.


2014. október 17., péntek

Zénó a Zoviban

Fiatalemberrel nem megy olyan gördülékenyen, mint szeretnénk. Tavaly sem mindig volt egyszerű elválnunk reggel az oviban, de néhány ölelkezés után ment Lolli után. Viszont idén már nincs Lolli, így a helyzet koránt sem nevezhető rózsásnak. Minden reggel megy Zénóval a harc, sokszor már az ágyból is úgy kel ki, hogy "nem akarok oviba menni". Ezerféle módon próbálom neki megkönnyíteni a reggeleket, időben megy este ágyba, így 11-12 órát alszik éjjel. Reggel elég időt hagyunk a reggelizésre, öltözésre, mosakodásra. A lehető legnagyobb jókedvvel, harmóniával próbálom indítani neki a reggelt, de még így sem. Annyit már elértünk, hogy nem sírva kell otthagynom, de lehámozni még mindig úgy kell rólam, szó szerint! Az óvónők szerencsére -még mindig- nagyon jó fejek, nagyon jól kezelik Zénót, nem erőszakosak vele, nem sürgetik; tényleg segíteni próbálnak neki és hagyják, hogy addig üljön az ölükben amíg szüksége van rá. 
Már matricát is gyűjtött Zéni. Matrica akkor járt ha sírás nélkül ment oviba. Bő 3 hét alatt sikerült összeszednie 7db matricát, amit aztán beválthatott a hőn áhított lábszárvédőre. A 5. matrica reggelén rá sem ismertünk Zénóra. Felkelt és egyedül beágyazott, felöltözött, megreggelizett, megmosta a fogát és cipőt húzott. Alig bírtam elhinni, az egész család éljenzett neki és együtt meg is szavaztunk neki 2 matricát amiért ennyire ügyes volt. A 2 matricával máris célegyenesbe ért és tudta, hogy így végre megkaphatja a lábszárvédőt. Meg is beszéltük, hogy ovi után egyből elmegyünk és megvesszük. Ez annyira felspannolta, hogy csak úgy röpült be az oviba, adott két puszit és már mehettem is. Kifelé menet én is röpködtem, hiszen ez volt az első alkalom, hogy bármiféle ellenkezés nélkül ment oviba. Aztán mikor lecsillapodott bennem ez az érzés, kezdtem el gondolkodni és egyből azt kérdeztem magamtól, hogy "akkor most minden áldott nap ovi után megyünk a játékboltba?" 
Aztán kicsit továbbgondolva és fordítva azon hogy mit szeretne, csináltam egy társasjátékot nekik az üzenőtáblánkra. Kocka helyett jó cselekedettel lehet előrelépni, viszont ellenkező esetbe visszafelé is lehet lépkedni. Aki célba ér az ajándékdobozból húzhat egy meglepit, ami lehet kindertojás, kupon mesenézésre/barkácsolásra, stb.



De annyira nem hatásos Zénónál, mint vártam. A 6 éves Lollim már a cél előtt áll, Zénó meg még az elején. Még jó, hogy utóbbi gyerekemet akartam vele igazán motiválni. Azt hiszem Zénónal az működőképes, ha azonnal jutalmazom; csak még azt nem tudom mivel. Játékkal, édességgel nem akarom elhalmozni, a matrica-, nyomdagyűjtés meg nem igen hozza lázba. Egyelőre tanácstalan vagyok ebben is és még sok minden másban is Zénót illetően.     

2014. október 7., kedd

Ablakfestő zsírkréta #1

Múlt héten új eszközzel bővült a művész dobozunk tartalma. Egy ablakfestő zsírkrétával. Korábban már próbálkoztunk ablakfestő filccel, de az nem volt az igazi, mivel elmaszatolódott. Ez viszont nagyon szuper, kicsik és nagyok is élvezték vele a rajzolást. A gyerekszoba ablakát most Lolli- és Zénó rajzok díszítik :)


Iskola


Loló az egyik helyi önkormányzati iskola előkészítő osztályába jár. A cél ebben az osztályban az, hogy elérve a megfelelő német nyelvi ismereteket, minél hamarabb átkerülhessen a normál osztályba. Lollinak 5 osztálytársa van, a normál osztályban majd 17 lesz. Lényegében ugyanazokat tanulják, mint a normál osztályban, csak több a német órájuk és az angolt egyelőre még nem kezdték el. Ez az egyetlen különbség.
Heti 20 órájuk van: német, sport, ember/művészet/zene/. Van olyan nap amikor csak 3 órájuk és van olyan amikor csak 9:35 kor kezdődik a tanítás, egyébként pedig 8:30tól. Persze van reggeli ügyelet, amiért annak kell fizetnie, akinek a gyereke nem napközis. Napközi(ami amúgy meg ingyenes) a péntek kivételével 16:00-ig tart. Lolli is jár napközibe, de csak heti háromszor. A nyelv és a beilleszkedés miatt gondoltuk, hogy jót tenne neki; szerencsére eddig be is jöttek a számításaink.
A tanárnője most jött vissza "GYED"-ről, nagyon kedves, fiatal nő (2 ovis korú kisfiúval). 
Kettő könyvük van, abból az egyik tegnap kapták meg. Az egyik a matekhoz, a másik a némethez kell. Ezenkívül egy-egy füzetük és egy-egy gyorsfűző mappájuk van. A matek füzete pl. még teljesen üres, a németbe is csak az első sorba írták le eddig a nevüket. Leginkább fénymásolat papírokon dolgoznak, amik belekerülnek a gyorsfűző mappákba. Házija eddig nem igen volt, az elmúlt 3 hétben talán 5 alkalommal kaptak. Ezek általában pontösszekötős, színezős, illetve hibakeresős feladatok voltak. Itthonra ezekből eddig egyszer jutott, a többit a napköziben megcsinálták. Aki végzett a házival, az mehet is játszani, jő idő esetén ez az udvaron történik.
Rossz idő esetén pedig van egy külön terem, ami tele van társasokkal, Legoval, kreatív holmikkal. A terem mellett pedig egy szoba óriási párnákkal matracokkal azoknak akik pihenni szeretnének. 
Továbbá van lehetőség délután foglalkozásokra járni: tánc, zene, kórus, foci, labdajátékok, úszás (ez az egyetlen ami fizetős és nem az iskolában van). 
Az előkészítő osztállyal kapcsolatban voltak fenntartásaim. Úgy gondolom, hogy leginkább a német gyerekektől tudja Loló elsajátítani a nyelvet, mintsem külföldi gyerekektől. Ráadásul lett egy magyar kislány osztálytársa is. Egyrészről jó, hogy lehet kapcsolata itt is magyar gyerekkel, másrészről viszont félelmem, hogy így nehezebben fog barátkozni német gyerekekkel L. Be is igazolódott a sejtésem... Viszont a magyar kislány nem napközis, így legalább délutánonként német gyerekekkel játszik, barátkozik a lányom. 
A létszámot már említettem, az összetételt még nem. 3 fiú, 3 lány. Nemzetiséget tekintve szír, bolgár, orosz, és magyar. Az egyik kisfiú 10 éves és azért került az osztályba, mert noha írni és olvasni tud, viszont németül nem beszél. Egyszer volt alkalmam mélyebb betekintést nyerni az osztályba. Egyik reggel Lolónak nagyon nem akaródzott az ott maradás, sírdogált és a vége az lett, hogy az első órán ott ültem vele. Őszintén szólva amit láttam nem tetszett.  A tanárnővel semmi bajom nem volt, a módszerével sem , a tananyaggal sem, sőt szerintem nagyon szuperül csinált mindent. Viszont a gyerekek  Érthető, hogy a 10 éves figyelmét a 6 éves kicsik mellett nehéz lekötni, a reggeli köszöntő játék neki unalmas és "dedós". Az a gyerek pedig aki unatkozik, feltalálja magát hogyan máshogy, mint rosszalkodással... Állandóan zavarta az órát, beszólt, szemtelenkedett. A fiúk meg persze követik őt, hisz ő a nagy; a két kislány meg nem akart kimaradni a buliból. Az én kislányom meg, mint visszahúzódó, lassan megnyíló típus, nehezen tud ebbe a kis közösségbe beilleszkedni, idegen neki. A másik két osztály amúgy úgy épült fel, hogy leültek a leendő oszt.főnökök az óvónőkkel (5 óvoda óvónőivel!) és együtt rakták össze, hogy melyik gyerek melyikbe kerüljön figyelembe véve a saját tulajdonságaikat, valamint hogy a közösségben milyen szerepet vállalnak fel, illetve hogy hol laknak. A hol laknak azért fontos, hogy együtt tudjanak jönni-menni az iskolába, betegség esetén könnyen tudják pótolni az anyagot a szomszéd kisgyerek segítségével... 

Ennek már 1,5 hete, hogy bent ültem az órán. Azóta Lolli boldogan megy iskolába, nem volt még egy ilyen sírós reggel. Úgy látom kezd belerázódni, noha bennem/bennünk még sok a félelem. Jobban örülnénk, ha normál osztályba járhatna. Egyelőre időt adunk mindennek és mindenkinek, Lollinak, az osztálytársainak, a tanárnak. Lassan úgy is lesz Elternabend és akkor remélhetőleg meg tudom beszélni az aggályainkat a tanárnővel. 


2014. június 19., csütörtök

2014. április 29., kedd

Ovis diskurzus

Ma délután időpontom volt az óvodában a gyerekek óvónőihez. Lolliról folyt a beszélgetés a 6. éltévének betöltése okán. Minden születésnap után van egy ilyen "évértékelő" beszélgetés, értelemszerűen nekünk ez volt az első. 
Rengeteg jót hallottam Lolliról, szívmelengető volt hallgatni. Tökéletesen beilleszkedett a csoportba, az óvónőket idézve Loló "liebevoll", olyannyira, hogy sokszor veszekedésbe torkollik, Lolli kivel játsszon :) A szabályokat betartja és betartatja a többiekkel is. Nagyon kreatív, fejlett a finommotorikája, a koncentrációkészsége, tehetséges a művészeti tevékenységekben.  Minden utasításukat megérti, sőt Zéninek is sokszor ő fordít. Beszélni is egyre szebben, ügyesebben beszél, de csak akkor szólal meg, ha biztos magában. Az óvónők szerint sokkal többet tud, mint amennyit mutat, illetve amennyit hallat magáról.
Lényegében mindennel egyetértettem, nagyokat bólogattam. Szerencsére semmi gond nincs vele, egyedüli említésre méltó fejlesztendő tulajdonsága, hogyha sok ember elé kell kiállnia, nagyon félénk és visszahúzódó. Az iskolában ez a későbbiekben jelenthet(!) gondot, de egyelőre nem kell foglalkoznunk vele.


2014. április 10., csütörtök

Játszis móka

Beiratkozás után és mlg azelőtt, hogy Zénit elhoztuk volna az oviból, megálltunk játszin, hogy levezessük az izgalmak miatt felgyülemlett plusz energiát. 


Scheffelschule Rielasingen

Ennek is eljött az ideje, Lolóval ma az iskolában voltunk beiratkozni. Nagyon izgultunk, az iskolához vezető úton végig fogtuk egymás kezét és úgy röhögcséltük végig az utat, mint két első bálozó. 
Minden leendő kiselsős időpontot kapott, így nem kellett kígyózó sorban egy egész délelőttöt ott tölteni. A külföldi diákok felvételével külön az izgatónő foglalkozott, ő várt minket. Már korábban találkoztam vele, a pár hónappal ezelőtti tájékoztató esten; Loló pedig a felkészítő foglalkozásokról ismeri. Nagyon kellemes megjelenésű, kedves hölgy, aki egyébként Lolli egyik óvónőjének az édesanyja. 
Azon a bizonyos tájékoztatón még kérdéses volt, hogy a külföldi diákoknak lesz-e külön tanár, aki a nyelvi felzárkózásukat segítené vagy esetleg indítanak egy külön felzárkóztató osztályt vagy egyéb megoldások után kell nézni. Mára kiderült, hogy elérték az első osztályba készülő külföldi gyerekek a minimum 10fős létszámot, így indítanak egy előkészítő/felzárkóztató osztályt, ahol ugyanazt fogják tanulni, mint a német gyerekek, de mellette több német órájuk lesz. Aztán amint felzárkóztak, mehetnek át a "normál" osztályba. Nyilván van előnye és hátránya is ennek a rendszernek, de majd élőben meglátjuk, hogyan fog vizsgázni.
Mikor mondtam, hogy az U-9 vizsgálat nekünk sajnos hiányzik, mert akkor még Magyarországon voltunk, csak legyintett egyet az igazgatónő, hogy nincs rá semmi szükség, Lolli nagyon okos, talpraesett, klassz kislány. Azt is mondta, hogy nagyon sokat fejlődött a beszéde. Ezt bizony mi is tapasztaljuk, naponta egyre több szót hallat, volt mikor már ragozott is és a mondatszerkesztése is egyre jobb. Iskolakezdésig még van 4 hónap, addig bizonyára még többet fog fejlődni ezen a téren is. 
Az iskola egyébként kényelmes, ráérős 10 percnyi sétára van a házunktól. Két épülete is van, az 1-2. osztály a régi épületben, míg a 3-4. az új építésűben kap helyet. Van pihenőszoba ágyakkal, játszó szoba a korán érkezőknek, a napközisek pedig megannyi foglalkozás közül választhatnak. Nagyon klassz udvara van, Lollit alig tudtam elcsábítani.
Az iskolával kapcsolatos további tudnivalókról pedig majd levélben értesítenek minket, addig is hangolódunk az sulira az iskolatáskák nézegetésével :)







2014. április 8., kedd

6 !


A héten Lolli 6. szülinapját ünnepeltük. Minden évben elámulunk, hogy milyen gyorsan öregszünk nőnek a gyerekek. De az idei egészen más, ez a bűvös 6-os szám mindannyiunkat mélyen érintett. Tudjuk, hogy valóban lezárul egy korszak, pár hónap és vége az ovis éveknek, még most is szíven üt gépelés közben

És, hogy milye a mi 6 éves Lollink azonkívül, hogy magával ragadó? :)
Nő. Tetőtől talpig nő. Nő, aki ha tehetné télen-nyáron szoknyát viselne, lehetőleg minél csillogósabbat, minél fodrosabbat, minél rózsaszínűbbet. Képes sírós hisztibe lendülni fél pillanat alatt, ha olyan nadrágot készítek elő neki reggel, ami kicsit bővebb szabású. A mozgása is abszolút nőies, mondhatni kecses; ha elfeledkezik magáról séta közben, még a popóját is riszálja. Érzékenysége nem csak a mozgására terjed ki, hanem a lelki világára, viselkedésére is. Már egy hangyacsípés miatt is hosszas ringatást igényel, hát még ha vért lát, még ha egy cseppet is. De ugyanilyen érzékeny reagál a környezetére is, elsők között ugrik, ha valakit vigasztalni, segíteni kell. 
Az érzékenysége mellett nagyon kötelességtudó, kompromisszum kész, türelmes. Aztán valami groteszk módon roppant makacs is tud lenni, ha arról van szó, ami leginkább akkor bújik ki belőle, ha fáradt. 
Továbbra is az egyik kedvenc időtöltése, ha anyuka szerepbe bújhat. Ennek rendje és módja szerint, hol a saját babáit, hol más babáit terelgeti, hol pedig az öccsét. Utóbbi azért szokott némi vitaalapot adni :) 
Legot útmutató alapján már profin összerak segítség nélkül is és a fantáziájára hagyatkozva is remek alkotások szoktak születni. Akárcsak a rajzolásnál. Nem telik el nap rajzolás nélkül. Mostanában mindig házakat rajzol és az utóbbi pár nap újításaként közúti jelzőtáblákkal toldja meg. Már majdnem az összes betűt ismeri, sokat kérdez felőlük. Van, hogy egymás után írja sorban a betűket, amik eszébe jutnak és van, hogy lemásol innen-onnan szavakat. Pár hete pedig elkezdett fejben számolni a 10es számkörben, de hogy honnan vette, nem tudjuk. :) 
A számtalan jó tulajdonsága mellett, van persze néhány nem túl kedvező rá és a környezetére nézve. Az egyik amin nehezen teszem túl magam az a kitartása. Ha valami nem sikerül neki elsőre, esetleg másodikra, karba font kezekkel duzzog vagy bele sem kezd, ha úgy gondolja, képtelen megoldani a feladatot/problémát. Szóval, ezen még van mit csiszolnunk. Jó lenne, ha nem a suliban kéne majd szenvednünk emiatt.
Édes kis szeretetgombóc tetőtől talpig.

Az ünneplés pedig a héten három felvonásban zajlott. 3-án reggel, ovi előtt itthon felköszöntöttük Zénivel. Krisztián sajnos nem tudott csatlakozni, mert korán kellett elmennie itthonról. 





Majd folyatódott az oviban, ahol egész nap ő volt sztár. Ő díszíthette fel kedve szerint a szülinapi koronát. A gyerekektől egy köszöntő lapot kapott tele jókívánsággal, az óvónőktől pedig névre szóló nyakláncot. Nem csak a saját óvónői köszöntötték fel, hanem minden egyes óvónő kezet fogott vele és gratulált. Lolli teljesen odáig volt, akár csak a szomszédok köszöntésétől is.
Aztán vasárnap a vásárból hazaérve is felköszöntöttük, immáron Krisztiánnal. Lesz majd még egy felvonás, egy buli 20-án, mikor itt lesznek a barátaink és Mariann mami is. 








Ostermarkt

Vasárnap ebéd után ellátogattunk az egyik közeli város /ami egyébként -némi érdekességként- Pannonhalma testvérvárosa/ húsvéti bazárjába. Jó pár órát eltöltöttünk ott. Nehéz volt ellenállni a sok finomságnak, portékának, úgyhogy néhányat bizony be is gyűjtöttünk. 




















És a végén ennyire kimerült(ek)


És még az újságba is bekerült a Kisasszony :)