2013. december 6., péntek

Mikulás

Pénteken "váratlan" vendég volt az oviban a Mikulás személyben. Mikor kinyílt az ajtó, egy pillanatra még az én szám is tátva maradt és elhittem, hogy ő bizony a Nagyszakállú'.


Kinyitotta a nagy könyvét és mindenkit név szerint szólított, hogy megbeszélje az illetővel az elmúlt évi és a jövőbeni viselkedését. Természetesen Loló és Zénó sem maradhatott ki a jóból. Némi bátorítás után a kezemet fogva oda mertek állni a Mikulás elé.Természetesen csupa biztató és kedves szavakat kaptak a csomagjuk mellé. Mondanom sem kell, hogy oda meg vissza voltak.
Persze, nagyban bólogattunk mi is, mikor megkérdezte, hogy mindenki megtalálta-e már a kikészített cipőjében az ajándékát? Mondjuk mi éppen nem a cipőnkben, hanem a kandallóhoz felakasztatott zoknikban. Ahogy a gyerekekkel kikövetkeztettük valószínű az esti fürdés alatt osonhatott be hozzánk, mert mire pizsamába bújtunk, ott voltak az ajándékok. Valószínű nagyon szórakozott lehetett a Mikulás, mert még árulkodó lábnyomokat is hagyott maga után. 


Hatalmas volt az öröm, még örömtáncot is jártak annyira boldogok voltak. Az egyik képen sikerült elkapni Loló lelkesedését. 








2013. december 3., kedd

Kindergarten Rosenegg élesben


Várakozással, izgalmakkal telve hétfőn elkezdtük az ovit. Első nap 10:00 mentünk és 12:30-kor jöttünk el. Végig velük voltam, ahogy ma is és holnap is és valószínű még egész héten így is fog történni. 
Az óvoda 2km-re van tőlünk. A hidegre való tekintettel autóval megyünk, de amint beköszönt majd a melegebb idő gyalog, illetve biciklivel fogjuk megtenni az utat. Ami egyébként nagyon élvezetes tud lenni, hiszen a Rajna egyik mellékfolyója, a Radolfzeller Aach átfolyik az egész városon, így az oviba vezető utunk java részén élvezhetjük majd a víz halk zubogását. Na, de addig is marad nekünk az autó nyújtotta kényelem.

A csoportlétszámra rosszul emlékeztem; nem 12, hanem 16 járnak a csoportba. A csoport összetételét tekintve vegyes, 3-6éves korig vannak gyerekek, köztük három testvérpár is  -a mi gyerekeinkkel együtt. A csoportszoba mondhatni hatalmas, 5 részre van szeparálva hol baldachinnal, hol kis szekrénnyel, hol pedig függönnyel, így jut hely a kreatív saroknak, étkezősaroknak, olvasósaroknak, "lányos és fiús" sarkoknak -az egyikben jelmezek, kis konyha, babák vannak, a másikban pedig autók, vonatok és társai-. Szóval, mindenféle tömegnyomor nélkül tudnak elmélyülni a játékban. A két óvónéni össz életkora kevesebb, mint a gyerekeké, sőt az egyikük még nálam is jóval fiatalabb. Ennek most nagyon örültünk, hogy ezt is megtapasztalhatjuk, milyen velünk, szülőkkel egykorú óvónőkkel "összedolgozni" a gyerekeink nevelésében. Elsőre, másodszorra és harmadszorra is csak szuperlatívuszokban tudok róluk mesélni. Amit eddig láttam, az nagyon tetszett.
Az előző waldorf ovinkhoz képest nagy különbség nincs, aminek szintén nagyon-nagyon örülünk, hiszen annak idején nem hiába a waldorfot választottuk. Pl. az itteni ovira is jellemző a napi, heti, ünnepszaki és éves ritmus. Adott napon mindig ugyanazt végzik, így a szerdánkénti sütés vagy a keddenkénti torna.


Ami nagy különbség és leginkább engem érint hátrányosan, hogy itt a gyerekek nem kapnak enni. Azt nekünk kell szervírozni kis dobozkában. Egyelőre még a bűvös három nap varázsában nem megterhelő, de ha már én is dolgozni fogok bizonyára utálni fogom. A másik, hogy 7.30-12.30 tart, illetve kedden, szerdán és csütörtökön van lehetőség visszavinni a gyereket 14:00-16:00. 
És a lényeg, hogy hogyan debütáltak a srácok? :) Mindegyikük hozta a maga formáját. Lolli sokszor hív magával mindenhova, a csoportszoba minden szegletébe, én ülhetek csak mellé az asztalnál. Néha aztán gondol egyet és elfut játszani egyedül máshova, de aztán mindig visszatalál hozzám. Az óvónő amúgy nagyon kedves, türelmes, próbálkozik Lollival, de nem erőszakos. Kérdez tőlem is, hogy mi mit jelent magyarul, ezzel is könnyítve a gyerekek beilleszkedését. Bár, nem hiszem, hogy gond lesz vele, mert a Sven szőke jóképű gyerek már ki is nézte magának Lolót :)
Zéniből pedig egyik napról a másikra, babából ovis nagyfiú lett. Önállóbb, egyedül öltözik, cipeli a kis táskáját, egyedül megy mosdóba, egyedül mosakszik figyelmeztetés nélkül, jön-megy, játszik, barátkozik a fiúkkal. Az sem zavarja, hogy nem értik mit mond, ő mondja magyarul, ha kell kiabálva is, hátha úgy jobban megértik majd :D Közben meg már német szavakat is mond a csoportban, ismétli amit hall vagy mondanak neki a többiek. Társasozás közben pl. németül számolta a mezőket, igaz nem feddhetetlen tökéletességgel, "einz, drei, sechs, zwei" :) Loló viszont itthon sziporkázik, egész nap figyel sunyiban és itthon meg árad belőle. Arra is rájöttem már, hogy saját titkos nyelvet kell alkotnunk Krisztiánnal, ha titkokról van szó. Történt ugyanis, hogy az óvónő kérdezte, hogy ismerjük-e a Mikulást, nálunk is szokás-e, mert hogy pénteken jön az oviba. Miután odébb lépett az óvónő, Loló széles vigyorral kérdezi tőlem, hogy "Anya pénteken jön a Mikulás az oviba?"   ....
Szóval, így vagyunk. Eddig minden szuper, teljesen megvagyunk elégedve mindennel.