2013. július 1., hétfő

Pechszéria

Hogy mára is jusson valami... Loló reggel sírt az oviban, így megígértem neki, hogy ebéd után megyünk érte. Ennek következtében két tök fáradt gyerekkel tekertem hazafelé ebédidőben. Beígértem egy jégkrémet nekik, így meg is álltunk útközben. Bolt előtt közöltem velük szaranya módra, hogy jégkrémet csak az kap, aki okosan viselkedik a boltban. Egész jól ment minden, összeszedtem néhány cuccot és a végén közelítettük csak meg a jégkrémes hűtőpultot. A két gyerek totál izgalomba jött, ott ugráltak a hűtőpult csövén és mutogatták, hogy én ilyen, én olyan, én amolyan és én inkább emilyen jégkrémet kérek. Persze nem bírtak magukkal és elkezdték húzkodni a hűtőpult ajtaját. Mi lett a vége?! Zéni keze odaszorult. Hatalmas bőgés, ordítás, vérző ujj. De a jégkrém meglett! Győzelem! Mikor már olyan dB-lel sírt Zéni, hogy nem szakadt be a dobhártyám, beálltunk a sorba. Kiérve a biciklikhez, kibontottam az újonnan vásárolt hűtőtáskát és örültem mint kismajom a farkának, hogy a jégkrémek így károsodás nélkül haza fognak érni. Aha! Szedhettem ki egy gyereket a biciklisülésből egy másikat meg le a biciklijéről és mehettünk vissza a boltba, hogy cseréljék ki a hűtőtáskát, mert ennek a zipzárja sehogy sem akar kinyílni. Nagy nehezen foglalkozott velünk egy eladó. Visszamentünk a vásárlótérbe, választottunk egy újat, lecsekkoltuk, hogy jó-e. Jó, mehetünk! A még mindig hüppögő Zénóval a kezemben és a fáradtságtól majdnem összeeső, mellettem álldogáló Lolóval kérdeztem, hogy akkor most újra be kell állnunk a sorba? Az eladó mondta, hogy majd ő kienged minket a bejáraton. Jajj, de jó! Az érzékelős ajtót kinyitotta, de az időközben karomból kiugró Zénó kicsit lemaradt mögöttünk, így a fejének csapódott az ajtó. A gyerek fején maradt bukósisak kiváltképp hasznos volt, kicsit csillapította az ütés erejét, így megúszta egy halvány sárga folttal és egy kis karcolással. Bár, ez őt cseppet sem vigasztalta, úgyhogy újra féktelen sírásba kezdett. A történtek annyira lefoglalták az agyam minden kapacitását, hogy észre sem vettem, amikor Zéni ujjodacsípésekor felkapva őt, bepisilt. A karomban, rá a polómra...
Szép az élet? Szép! :)