2013. február 26., kedd

Dögrovás

Kezdte az egészet Krisztián csütörtök este, persze azért pénteken elment még dolgozni, ahonnan aztán hazazavarták még a délelőtt folyamán. Dideregve jött haza, úgy nézett ki, mint egy összeaszódott vénember és annyira elhagyta magát, mint egy csecsemő. Akkor még nagyképűen mondtam, hogy biztosan ő is benyelte azt, amin én már átestem a gyerekekkel. Nyugtatgattam, hogy egy nap lesz az egész. Hazaérve egyből ágynak esett és próbált aludni. Aztán csak nem lett jobban, sőt egyre rosszabbul érezte magát, a láza is szépen közelített a 40felé. 4 nap telt el azóta és változás csupán annyi történt, hogy nincsen magas láza, nem fáj már annyira a dereka és nem nyomja egész nap az ágyat, viszont még mindig nem önmaga, se a hangulata, az orrát továbbra is fújnia kell és a torka sem kecsegtet jobb eredményekkel. Mivel ilyen sokáig elhúzódott a magas lázas állapotot és meglehetősen nehezen evickél ki belőle, sejtettem, hogy előbb-utóbb szép sorjában mindenki követi a családfőt. Sajnos, így is lett. Vasárnap este Lolli érkezett a szülői ágyba heves köhögéssel, reggelre aztán már neki is felszökkent a láza, hasonló tüneteket produkált, mint az apja, sőt még némi hányással überelte is őt. Ma délutánra aztán Zéni és jómagam is követtük őket, nehogy kimaradjunk valami jóból. 
Öröm az ürömben, hogy itthon volt a Zapa 5 egymásutáni nap :)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése