2013. február 13., szerda

Balett


Még karácsony előtt Lolót balettra vittük Zénivel. A tánc lételeme Lollinak és mivel támogatta a felvetett ötletet, hogy eljárjon valamiféle táncra, egy percig sem haboztam keresni neki egy helyet. A választásunk a közelben lévő, az ovi-haza útvonalába eső minibalettre esett. Az első alkalmon nem voltak sokan, talán ennek is köszönhető, hogy Lolli bátran belibbent a terembe és széles mosollyal ugrándozott ki az óra végén. Vettünk is bérletet és pár nap múlva már a 2. alkalomra igyekeztünk. Ekkor már kicsit többen voltak és Loló bátorsága is kicsit alább hagyott, már volt némi nehezen elválás tőlem, de bement és részt vett a foglalkozáson. Aztán jött a Spirál ünnep az oviban, majd a téli szünet, végül betegeskedés, így sajnos elég sokat ki kellett hagynunk; mondhatni előröl kezdtük az ismerkedést a balettel. A nagy kihagyás utáni első foglalkozáson meglehetősen sokan voltak, többen mint eddig bármikor. Noha, Loló bement a terembe, az egész órát végig ülte a kispadon. Én meg most nem tudom, mi legyen. Vigyem továbbra is vagy hagyjuk az egészet?! Érvek és ellenérvek, én meg döntésképtelen vagyok. Tegnap viszont kaptam egy nagyon jó tanácsot, miszerint járjuk le a bérletet és utána Lolli eldönthetné, hogy folytatni szeretné-e. Aztán nekem is eszembe jutott egy másik variáció, hogy beszélek az oktatóval, hogy noha Zéni még nincs 3 éves, de mégis hadd járjon ő is. Ezzel Loló is bátrabb lenne az órákon és Zénit sem kéne tíz körömmel távol tartani a teremtől.
Alább pedig a "megfertőzött" Öcsi:


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése