2013. február 28., csütörtök

Tavaszodunk

Már nagyon vágyódunk a tavaszra, úgyhogy egy kicsit elkezdtünk itthon, a négy fal között hangolódni rá. Tegnap készítettünk néhány tulipánt papírból. Ma pedig festékbe mártottuk az ujjakat és a talpakat. Így születtek meg az idei első tavaszváró alkotásaink. 






A papír tulipán elkészítéséhez itt vannak instrukciók.

2013. február 26., kedd

Dögrovás

Kezdte az egészet Krisztián csütörtök este, persze azért pénteken elment még dolgozni, ahonnan aztán hazazavarták még a délelőtt folyamán. Dideregve jött haza, úgy nézett ki, mint egy összeaszódott vénember és annyira elhagyta magát, mint egy csecsemő. Akkor még nagyképűen mondtam, hogy biztosan ő is benyelte azt, amin én már átestem a gyerekekkel. Nyugtatgattam, hogy egy nap lesz az egész. Hazaérve egyből ágynak esett és próbált aludni. Aztán csak nem lett jobban, sőt egyre rosszabbul érezte magát, a láza is szépen közelített a 40felé. 4 nap telt el azóta és változás csupán annyi történt, hogy nincsen magas láza, nem fáj már annyira a dereka és nem nyomja egész nap az ágyat, viszont még mindig nem önmaga, se a hangulata, az orrát továbbra is fújnia kell és a torka sem kecsegtet jobb eredményekkel. Mivel ilyen sokáig elhúzódott a magas lázas állapotot és meglehetősen nehezen evickél ki belőle, sejtettem, hogy előbb-utóbb szép sorjában mindenki követi a családfőt. Sajnos, így is lett. Vasárnap este Lolli érkezett a szülői ágyba heves köhögéssel, reggelre aztán már neki is felszökkent a láza, hasonló tüneteket produkált, mint az apja, sőt még némi hányással überelte is őt. Ma délutánra aztán Zéni és jómagam is követtük őket, nehogy kimaradjunk valami jóból. 
Öröm az ürömben, hogy itthon volt a Zapa 5 egymásutáni nap :)


2013. február 13., szerda

Balett


Még karácsony előtt Lolót balettra vittük Zénivel. A tánc lételeme Lollinak és mivel támogatta a felvetett ötletet, hogy eljárjon valamiféle táncra, egy percig sem haboztam keresni neki egy helyet. A választásunk a közelben lévő, az ovi-haza útvonalába eső minibalettre esett. Az első alkalmon nem voltak sokan, talán ennek is köszönhető, hogy Lolli bátran belibbent a terembe és széles mosollyal ugrándozott ki az óra végén. Vettünk is bérletet és pár nap múlva már a 2. alkalomra igyekeztünk. Ekkor már kicsit többen voltak és Loló bátorsága is kicsit alább hagyott, már volt némi nehezen elválás tőlem, de bement és részt vett a foglalkozáson. Aztán jött a Spirál ünnep az oviban, majd a téli szünet, végül betegeskedés, így sajnos elég sokat ki kellett hagynunk; mondhatni előröl kezdtük az ismerkedést a balettel. A nagy kihagyás utáni első foglalkozáson meglehetősen sokan voltak, többen mint eddig bármikor. Noha, Loló bement a terembe, az egész órát végig ülte a kispadon. Én meg most nem tudom, mi legyen. Vigyem továbbra is vagy hagyjuk az egészet?! Érvek és ellenérvek, én meg döntésképtelen vagyok. Tegnap viszont kaptam egy nagyon jó tanácsot, miszerint járjuk le a bérletet és utána Lolli eldönthetné, hogy folytatni szeretné-e. Aztán nekem is eszembe jutott egy másik variáció, hogy beszélek az oktatóval, hogy noha Zéni még nincs 3 éves, de mégis hadd járjon ő is. Ezzel Loló is bátrabb lenne az órákon és Zénit sem kéne tíz körömmel távol tartani a teremtől.
Alább pedig a "megfertőzött" Öcsi: