2013. december 6., péntek

Mikulás

Pénteken "váratlan" vendég volt az oviban a Mikulás személyben. Mikor kinyílt az ajtó, egy pillanatra még az én szám is tátva maradt és elhittem, hogy ő bizony a Nagyszakállú'.


Kinyitotta a nagy könyvét és mindenkit név szerint szólított, hogy megbeszélje az illetővel az elmúlt évi és a jövőbeni viselkedését. Természetesen Loló és Zénó sem maradhatott ki a jóból. Némi bátorítás után a kezemet fogva oda mertek állni a Mikulás elé.Természetesen csupa biztató és kedves szavakat kaptak a csomagjuk mellé. Mondanom sem kell, hogy oda meg vissza voltak.
Persze, nagyban bólogattunk mi is, mikor megkérdezte, hogy mindenki megtalálta-e már a kikészített cipőjében az ajándékát? Mondjuk mi éppen nem a cipőnkben, hanem a kandallóhoz felakasztatott zoknikban. Ahogy a gyerekekkel kikövetkeztettük valószínű az esti fürdés alatt osonhatott be hozzánk, mert mire pizsamába bújtunk, ott voltak az ajándékok. Valószínű nagyon szórakozott lehetett a Mikulás, mert még árulkodó lábnyomokat is hagyott maga után. 


Hatalmas volt az öröm, még örömtáncot is jártak annyira boldogok voltak. Az egyik képen sikerült elkapni Loló lelkesedését. 








2013. december 3., kedd

Kindergarten Rosenegg élesben


Várakozással, izgalmakkal telve hétfőn elkezdtük az ovit. Első nap 10:00 mentünk és 12:30-kor jöttünk el. Végig velük voltam, ahogy ma is és holnap is és valószínű még egész héten így is fog történni. 
Az óvoda 2km-re van tőlünk. A hidegre való tekintettel autóval megyünk, de amint beköszönt majd a melegebb idő gyalog, illetve biciklivel fogjuk megtenni az utat. Ami egyébként nagyon élvezetes tud lenni, hiszen a Rajna egyik mellékfolyója, a Radolfzeller Aach átfolyik az egész városon, így az oviba vezető utunk java részén élvezhetjük majd a víz halk zubogását. Na, de addig is marad nekünk az autó nyújtotta kényelem.

A csoportlétszámra rosszul emlékeztem; nem 12, hanem 16 járnak a csoportba. A csoport összetételét tekintve vegyes, 3-6éves korig vannak gyerekek, köztük három testvérpár is  -a mi gyerekeinkkel együtt. A csoportszoba mondhatni hatalmas, 5 részre van szeparálva hol baldachinnal, hol kis szekrénnyel, hol pedig függönnyel, így jut hely a kreatív saroknak, étkezősaroknak, olvasósaroknak, "lányos és fiús" sarkoknak -az egyikben jelmezek, kis konyha, babák vannak, a másikban pedig autók, vonatok és társai-. Szóval, mindenféle tömegnyomor nélkül tudnak elmélyülni a játékban. A két óvónéni össz életkora kevesebb, mint a gyerekeké, sőt az egyikük még nálam is jóval fiatalabb. Ennek most nagyon örültünk, hogy ezt is megtapasztalhatjuk, milyen velünk, szülőkkel egykorú óvónőkkel "összedolgozni" a gyerekeink nevelésében. Elsőre, másodszorra és harmadszorra is csak szuperlatívuszokban tudok róluk mesélni. Amit eddig láttam, az nagyon tetszett.
Az előző waldorf ovinkhoz képest nagy különbség nincs, aminek szintén nagyon-nagyon örülünk, hiszen annak idején nem hiába a waldorfot választottuk. Pl. az itteni ovira is jellemző a napi, heti, ünnepszaki és éves ritmus. Adott napon mindig ugyanazt végzik, így a szerdánkénti sütés vagy a keddenkénti torna.


Ami nagy különbség és leginkább engem érint hátrányosan, hogy itt a gyerekek nem kapnak enni. Azt nekünk kell szervírozni kis dobozkában. Egyelőre még a bűvös három nap varázsában nem megterhelő, de ha már én is dolgozni fogok bizonyára utálni fogom. A másik, hogy 7.30-12.30 tart, illetve kedden, szerdán és csütörtökön van lehetőség visszavinni a gyereket 14:00-16:00. 
És a lényeg, hogy hogyan debütáltak a srácok? :) Mindegyikük hozta a maga formáját. Lolli sokszor hív magával mindenhova, a csoportszoba minden szegletébe, én ülhetek csak mellé az asztalnál. Néha aztán gondol egyet és elfut játszani egyedül máshova, de aztán mindig visszatalál hozzám. Az óvónő amúgy nagyon kedves, türelmes, próbálkozik Lollival, de nem erőszakos. Kérdez tőlem is, hogy mi mit jelent magyarul, ezzel is könnyítve a gyerekek beilleszkedését. Bár, nem hiszem, hogy gond lesz vele, mert a Sven szőke jóképű gyerek már ki is nézte magának Lolót :)
Zéniből pedig egyik napról a másikra, babából ovis nagyfiú lett. Önállóbb, egyedül öltözik, cipeli a kis táskáját, egyedül megy mosdóba, egyedül mosakszik figyelmeztetés nélkül, jön-megy, játszik, barátkozik a fiúkkal. Az sem zavarja, hogy nem értik mit mond, ő mondja magyarul, ha kell kiabálva is, hátha úgy jobban megértik majd :D Közben meg már német szavakat is mond a csoportban, ismétli amit hall vagy mondanak neki a többiek. Társasozás közben pl. németül számolta a mezőket, igaz nem feddhetetlen tökéletességgel, "einz, drei, sechs, zwei" :) Loló viszont itthon sziporkázik, egész nap figyel sunyiban és itthon meg árad belőle. Arra is rájöttem már, hogy saját titkos nyelvet kell alkotnunk Krisztiánnal, ha titkokról van szó. Történt ugyanis, hogy az óvónő kérdezte, hogy ismerjük-e a Mikulást, nálunk is szokás-e, mert hogy pénteken jön az oviba. Miután odébb lépett az óvónő, Loló széles vigyorral kérdezi tőlem, hogy "Anya pénteken jön a Mikulás az oviba?"   ....
Szóval, így vagyunk. Eddig minden szuper, teljesen megvagyunk elégedve mindennel. 











2013. november 30., szombat

Kinderbasar

Ma délelőtt gyönyörű napsütéses reggelre ébredtünk, így reggeli után elsétáltunk a belvárosba, ahol éppen Spielzeugbasar volt. Noha, ez egy kis város, mégis irdatlan mennyiségű márkás, jó minőségű játékot árultak. Elég nehezen bírtam magammal, kész szerencse, hogy Krisztián is velem volt és segített behúzni a féket. 
Sikerült kemény 1euroért beszereznem az egyik kedvenc társasunk gyerekváltozatát, "Die Kinder von Catan" .Ráadásul annyira jó állapotban van, hogy simán bekerülhet a fa alá. Aztán hasonlóan nevetséges összegekért Mattel babát, Kosmos társasokat, könyveket. Alig várom a következő bazárt :D







2013. november 29., péntek

Gyermekorvosnál sokadszorra, Dr. Müllernél először

Hétfőn kezdik a gyerekek az ovit.Ehhez csakugyan, mint otthon, szükséges egy orvosi igazolás. Némi nehézségek árán, de sikerült találnom egy gyemrekorvost, aki a közelben is van és fogad is új beteg(ek)et. Telefonos egyeztetés után kaptam két külön időpontot a két gyereknek erre a hétre két nap különbséggel. Itthon kicsit még pufogtam is miatta, hogy kétszer citálhatom a gyerekeket az orvoshoz. A keddi vizsgálat után persze egyből megértettem a miértjét, ugyanis Zénó vizsgálata másfél órán át tartott.

Autózni sem unalmas

A szürke, unalmas autózást megtöri Zénó hangja:

-Jézusom!
-Öcsi, mi a baj?

Flegma fej, üveges tekintet kifelé az ablakon, amihez párosul még egy legyintés is.

-Elegem van belőletek!

Angolosít


Lolli aranyköp 

-Anya, szerinted most németül vagy angolul énekeltem?
-Hű Loló, nem tudom. Ne haragudj, de nem figyeltem ennyire!
-Segítek, Anya! "Igel, wann, deshalb"
-Németül :)
-Nem, angolul.
-De, hát ezek német szavak, Lolli, nem?
-Igen, de most angolosítottam.

Lányos? Cuki!

Lolli így reggel:

Anya, a Zénónak olyan cuki kis feje van, mikor reggel felébred. Olyan lányos!

2013. november 23., szombat

Lolli-száj


"Olyan jó lesz, hogyha Anyuka leszek és a gyerekek valagát törölhetem. Ez... ...olyan... fúj!" 
Mondja Lolli miközben épp törlöm a hátsóját.

Szégyelld magad!


Lolli félig lóg le az ágyunkról.


-Zénó, segíts! Zénó-Zénó!
-Lesz*rom, essél le!
...
-Mondd, hogy "Zénó, kérlek szépen!"!
-Zénó, kérlek szépen!



Zénó megáll Lolli mellett.



-Hú, de elfáradtam! 

Alkot

Drága Dédi szülinapjára rajzolta Loló a képet. A művön a Dédi a néhai töltéstavai kertünkben öntözi éppen a virágokat. Minden lényeges dolog szerepel rajta, amiről valaha is meséltem Lollinak a kertről. :)

2013. november 13., szerda

Kindergarten Rosenegg

Tegnap újfent voltunk az oviban, hogy átbeszéljem az óvónőkkel a pontos menetrendet. December 2-án kezdik a gyerekek az ovit, amit -főleg a tegnapi ismerkedés után- már nagyon várnak. 
Nagyon szomorú voltam, hogy nem tudjuk folytatni a waldorf pedagógiát intézményi kereteken belül. Noha, van a közelben óvoda, ám iskola már csak 25km-rel arrébb. Viszont a szomorúságomon kicsit enyhítettetek a tegnap hallottak, ugyanis kiderült, hogy nagyon sokban hasonlít itt az állami óvodai nevelési elv az otthoni waldorf pedagógiához.

2013. november 7., csütörtök

Kényeztető arcpakolás nekünk, mert megérdemeljük



A kép apropója egy a Jó nő oldalon látott arcpakolás. Lolli velem együtt nézte meg, úgyhogy esélyem sem volt lebeszélni róla :)

2013. október 31., csütörtök

Halloween - "Süßes oder Saures!" - Denevérek - Vámpírok - Rablók

Itt nagyobb hagyománya van a Halloween-nek, mint Magyarországon és mivel mi nem  ágálunk ellene, a mai napot sütéssel, díszek- és jelmezek készítésével töltöttük. Mivel nem akartam erre az alaklomra külön költeni, körbenéztünk itthon miből gazdálkodhatunk.
Így lett Lolliból vámpír, Zénóból rabló, a WC papír gurigákból denevérek és világító szemű szörnyek, a WC papír tekercsből pedig tök.
Lollit nem más sarkallta a döntésre, mint kedvenc mesesorozatának egyik epizódja:


A denevérekhez a WC papír gurigák tetejét behajtottam, hogy megkapjuk a  füleket, majd a gyerekek befestették feketére. Száradás után jöhettek rá a szemek és a száj, majd újabb száradás után már mehettek is madzagra.


A tökökhöz a Wc papír tekercseket narancssárga krepp-papírral vontuk be, ragasztottunk rájuk szemeket és vicsorgós szájat.  


És végül a jelmezek :) 










2013. október 23., szerda

Tej- és tojásmentes "Béka zsemle"

A mai esős délutánt a vacsi elkészítésével töltöttük, ami nem volt más, mint béka-zsemle. Néhány napja mentettem le az aranytepsi blogról pinterestre és azóta vártam az alkalmat, hogy együtt megcsinálhassuk a gyerekekkel. Csupán annyit változtattam rajta, hogy rizstejet használtunk és kihagytuk a tejfölt. Mind az elkészítését, mind az elfogyasztását nagyon élvezték a gyerekek és én is. 









2013. október 15., kedd

Home sweet home

Bő egy hónapja már, hogy beköltöztünk. A lakás kezd már otthonra és nem menekült táborra emlékeztetni. A hétvégén meglátogattuk a nagy kék, svéd áruházat is, így jelentős mennyiségű dobozt tudtam kiüríteni szombaton. Lényegében egyelőre minden helyiségünk félkész, mert az egyikből hiányzik még ágykeret, a másikból függöny, a harmadikból szőnyeg, a negyedikből szekrény és még egy csomó minden, de(!) legalább élhető már a lakás. 


A nappaliba ehhez hasonlót tervezünk, amihez már megvettük az előbb említett áruházban a Billy termékcsalád néhány polcos szekrény elemét. A kandallónknak sajnos "csak" kedv- és látvány fokozó hatása lesz, mindenesetre nagyon várom már, hogy a kanapén ülve ezt nézegethessem majd. Mivel a nappalink meglehetősen nagy, ott kap majd helyet az étkező is, amit a hétvégi nagy ebédnél fogunk csak használni, illetve ha vendégeket várunk. Ugyanis a konyhában helyet fog kapni egy magasított asztal bárszékekkel, így a hétköznapi reggelizést, vacsorát ott meg tudjuk oldani. Igen, a konyha sem annyira kicsi. 

A hálónkba még ágykeret kell, éjjeli- és fehérneműs szekrény. Halálosan beleszerettem ebbe a rém egyszerű "éjjeli szekrénybe". A szegecsekről viszont nem tudom eldönteni, hogy valóban tetszik vagy csak azért jön be, mert maga a minimalista éjjeli szekrény - megoldás már belopta magát a szívembe. Na, de van még időnk kitalálni, hisz először az ágykeret akarjuk kiválasztani. 


A gyerekszoba viszont sokkal nagyobb %-ban teljesít az elkészültségi szintben. Lényegében onnan még szőnyeg függöny és egy nagyobb játéktároló Expedit szekrény hiányzik. De a gyerekek már így is remekül érzik magukat az új kuckójukban, köszönik szépen.


2013. szeptember 19., csütörtök

Rielasingen

Eltűnt a fejlécről a visszaszámlálás, amit annyit jelent, hogy célba értünk. Lassan 2 hete már, hogy beköltöztünk az új otthonunkba. A város közvetlenül a svájci határnál és a Bodensee tőszomszédságában található, neve pedig nem mást, mint Rielasingen. A maga 11.000 lakosával kisvárosnak számít, csendes, nyugodt hely, mégis mindenféle szolgáltató és szolgáltatás megtalálható itt. Tipikusan az a hely, ahol a GPS-t nyugodt szívvel ott lehet hagyni az autó műszerfalán, ahol a gyereket kiengedheted a házból, amíg összepakolod az útra a holmikat és önnönmagad, ahol az alsó tagozatos gyerekek már egyedül mennek haza az iskolából és még sorolhatnám. Az első sétát Zénóval kettesben ejtettem meg, mikor bevásárlásból hazajövet, gondoltam egyet és szóltam Krisztiánnak, hogy húzódjon félre a kocsival, innen hazasétálok a gyerekekkel. Végül csak a Kisebbik kívánt velem tartani :) Az egymáshoz közel fekvő családi házak, a grillsütő illata, az alacsony kerítések vagy azok teljes "hiánya" miatt olyan érzésem volt, mintha Balatonon sétálgatnánk. Noha, fájó szívvel hagytam el szülővárosomat, tudom, hogy jól döntöttünk. Szeretni fogunk itt élni, amint sikerült jobban beilleszkednünk. Utóbbit a szomszédaink és Krisztián munkatársai meglehetősen megkönnyítik a számunkra. Ide érkezésünkkor pl. üdvözlő ajándék fogadott minket az üres lakás közepén két óriási lufival.Az egyikre német-, a másikra magyar nyelven volt ráírva az üdvözletük. Nagyon kedves és figyelmes gesztus volt tőlük! Miközben pakoltuk fel a bútorokat, dobozokat a lakásba, kávét szervíroztak nekünk. Délután pedig már hívták is le a gyerekeket játszani a kertbe az 1 éves kislányukhoz és házi készítésű szörppel kínálták őket. Tegnap pedig már a lakásukba invitáltak minket játszó délutánra. Pedig a két gyermekem nem a higgadtságáról és csendességéről híres, amit bizony már ők is tapasztalhattak a "remekül" hangszigetelő fafödémnek hála, de mindezek mellett vagy mindezek ellenére, továbbra sem úgy tekintenek ránk, mint betolakodó balkáni zajos népségre. Mikor kérdeztük tőlük, hogy nem túl hangosak-e a gyerekeink, nem zavaró-e nekik a sikongatás, futkorászás, dübörgés, sírva ordítás, táncikálás, éneklés, stb. elütötték annyival a dolgot, hogy a lámpájuk sokat lengedezett, de most már meghúzták, úgyhogy minden oké! Nagyon jó fejek! :)
Aztán Krisztián főnöke is megérdemel egy piros pontot -a többi mellé-. Mikor a szabi utáni első munkanapján érdeklődött, hogy hogyan állnak itthon a dolgok, sikerült-e berendezkednünk és Krisztián vázolta a nem túl fényes helyzetet, egyből hazaküldte, mondván úgysincs sürgős munka,otthon nagyobb szükség van most rá. Az sem tántorította el a főnökét, hogy nincs lecsúsztatható túlóra, szabi sem igen maradt már erre az évre. 
Amit pedig én magam szeretek, hogy a teraszról és a konyhaablakról rálátok a hegyekre, hogy minden zöld és minden rendezett, tiszta a levegő, -ami meg is hozta mindannyiunk csillapíthatatlan étvágyát-, hogy végre nem 50nm-en kell nyomorognunk, hogy Krisztián már délután itthon van, hogy az emberek arcán nem a meggyötörtséget látom, hogy ügyet intézni kellemes elfoglaltság, hogy a boltokban a vásárlóért vannak az eladók, hogyha a sorban egy termékkel állsz be, tök evidens, hogy előre engednek. Persze van egy-két apróság, ami nem tetszik, mint pl.  a sok eső, de ezekről majd máskor nyilatkozom. Hadd maradjon meg ez a bejegyzés ilyen rózsaszínnek. :)
A minden zöld


Kilátás a hegyekre a teraszról

2013. augusztus 25., vasárnap

Tűzijáték

-Az orvos és a tűzbácsi azt mondta, pénteken lesz a tűzijáték.

-Mikor mondták ezt neked, Zénó?

-Mikor nagylány voltam és Londonban voltam Orsinál.

2013. augusztus 24., szombat

Milyen az élet?

Zénó: Ha nincs hasunk, akkor felrobban a házunk?

Lolli: Nem, az élet az nem olyan! 

Dél-Amerika

"Dél-Amerikába megyünk, csak három napot itt alszunk. Meg ugye lakókocsival megyünk, mert amúgy a gyerekek elviselhetetlenek az út alatt. " 

....

"Dél-Amerikába a kezemet fogod! Nagyon sok, rengeteg állat van, sokkal nagyobbak, hegyes a foguk és szabadon vannak az állatok. Lakókocsival megyünk és a lakókocsiban nincsen ugrándozás és sikongatás, mert akkor az állatok meghallanak minket és széttörik a lakókocsinkat. Megértettétek gyerekek?
Az állatok szabadon vannak, de vannak állatvédők, akik megvédenek minket. "

by Lolli



Egy átlagos reggeli

A házi készítésű ketchupom új értelmet nyert Zénó számára. A kezeit belemártva Pókemberré változott. Amint előkerül a fényképezőgép, produkcióban sem volt a hiány. 





2013. augusztus 22., csütörtök

Jókedv hozónak néhány gyerekszáj

"Zénó összeérintjük a nyelvünket? Légysz-légyszi, csak most az egyszer!"


Esti búcsúzkodásnál mondom Zéninek: "Nagyon jó fiú vagy!" Erre ő: "Te is nagyon jó felnőtt vagy!"



És egy Colgate mosoly :)


2013. augusztus 16., péntek

Visszaszámlálás




Néhány hete készült a kép, mikor Krisztián itthon töltött egy hétvégét 10 hét különlét után. Az újratalálkozásig már nem kell ennyit várnunk, csupán 5 hetet; mégis sokkal lassabban múlik most az idő. Reggelente én vagyok az első, aki a naptárra néz és megszámlálja, hány nap van még hátra. A gyerekek pedig alig várják, hogy este legyen és levághassanak egyet a centijükből. Mindezek ellenére nagyon jól viselik, nem csaptak át kezelhetetlen lázadó méregzsákokká. Zénó talán érzékenyebben reagál az egészre, hiszen bármilyen lelki vagy fizikai sérelem éri, egyből hajtogatja "apa, apa". Az esténkénti apás skypeolások és virtuális meseolvasások sokat segítenek nekik.
Közben már a költözés miatt is nagyon izgatottak, naponta érdeklődik Lolli mindenről ami vár ránk, legyen az az új lakás, az új szomszédok, az új óvoda. 
Szóval, a visszaszámlálás hivatalosan is elindult. Még néhány nap és útnak indulunk Rielasingen felé. 



2013. augusztus 11., vasárnap

Lolliszáj

Baktattam haza a gyerekekkel a Mamától. Loló arcára egyszer csak valami búskomorság ült ki. Kérdően néztem rá: "Jól vagy? Minden oké?" Összeráncolt homlokkal válaszolt: "Csak azon gondolkoztam, milyen rossz lehet szegény autóknak, ha a jég leveri a festékjüket!"