2012. január 25., szerda

Reggeli aranyköp

A reggeli felöltözés gördülékenyebbé tétele gyanánt Lolóval elkezdtem viccelődni, hogy a harisnya biztos kesztyű, húzzuk a kezére, a bugyija meg biztos sapka, úgyhogy húzzuk a fejére... Benne is volt a mókában, ám egyszer csak közölte:

"De Te mindent tudsz, mert az anyukám vagy!"

2012. január 23., hétfő

Kreatív szombat, tűzijáték


Mivel még mindig tart a tűzijáték- és csillagszóró-imádat, így szombaton festettünk tűzijátékot. Először mindenféle színű zsírkrétával besatíroztuk a papírt, majd lefestettük fekete temperával. Miután megszáradt, egy fogvájó segítségével kapirgáltunk rá tűzijátékot. Nem mondom, hogy felhőtlen szórakozást nyújtott Lollinak, ugyanis a satírozás közepén bedobta a törölközőt és segítenem kellett neki befejezni. De a végeredmény neki is nagyon tetszett és büszkén mutogatta a nagy közönségnek.


A kisember pedig ezalatt a karácsonyra kapott kifestőfüzetét áztatta el.



2012. január 20., péntek

Mese, mese mátka...

Kb. 2 hete kicsit megváltozott a szokásos esti menetrendünk. Történt ugyanis, hogy Zénó babából kezd figyelmes kisgyerek lenni. Egyre jobban izgatják a könyvek, a mesék és a versék. Kezdődött azzal, hogy mikor Lolónak olvastam az esti a mesét az ágyában, Zénó rendre felbukott a kiságyából és kezeivel a rácsokba kapaszkodva kukucskált át hozzánk és nézte közben a könyvet. Innentől kezdve már ő is szerves hallgatósága lett az esti meséknek. Még most sem tudom elhinni, hogy valóban képes megülni a fenekén 20-30 percig, ráadásul úgy, hogy szemmel láthatóan élvezi is. Úgy látszik a mesék terápiás jelleggel hatnak (rá) is.
Szóval, ma Zénót is beíratjuk a gyermekkönyvtárba és kikölcsönzi élete első könyvét.

2012. január 11., szerda

Mi a közös a szemétszállító autó és a durva között?




Hazafelé sétáltunk az oviból a gyerekekkel, mikor az úton megláttunk egy szemétszállító autót. Ez önmagában is már tágra nyílt szemeket szokott eredményezni, de mikor Loló meglátta, hogy egyszerre két kukát ürítenek ki, még nagyobbra nyílt szemekkel "csak" ennyit mondott:
-"Ez, de durva!"

2012. január 6., péntek

Ki tudja?

Ki tudja, mi történik éppen, ha Zéni ilyen fejet vág?




"Mit csináltál?"

2012. január 2., hétfő

"Leg"


A 2011-es év legemlékezetesebb pillanata idén pont szentestére esett. Egy gyanús "dísz" szemet szúrt nekem a fán, mikor beléptünk az angyalok keze által átvarázsolt nappaliba. Viszont nem volt lehetőségem egyből közelebbről szemügyre venni és inkább a gyerekek örömében fürödtem. Mikor már kicsit lecsillapodott az aprónép az ajándékbontogatás után és figyelmét az új játékra fordították, odaosontam a fához és közelebbről is szemügyre vettem a gyanú tárgyát. Pont mikor leakasztottam a karácsonyfánk ágáról, ért vissza a konyhából Krisztián. Egyből mellém kucorodott a kanapéra és vigyorogva nézett rám. A széles mosolyú biztatás hatására kinyitottam és megláttam egy ékszeres dobozkát. Kezdett elvörösödni a fejem. Nem nem a meglepettségtől vagy az izgalomtól, hanem a dühtől. Igen, a dühtől :( Történt ugyanis, hogy hetekkel ezelőtt megbeszéltük, hogy egymásnak semmi tárgyi ajándékot nem adunk. Én tényleg valami apróságot tettem neki a fa alá, erre ő meg egy ékszert ad nekem? Mindez pár másodperc alatt futott át az agyamon és el is hessegettem a mérgemet, hisz mégis csak a szeretet ünnepe van. Mikor kinyitottam a dobozt még mindig gyanútlan voltam. Örömmel nyugtáztam, hogy a látszat ellenére igenis figyelmes párom van, mert pár hónapja mutogattam egy swarovski-kristályos gyűrűt, hogy mennyire tetszik és bizony igen csak boldog volnék vele. Viszont mivel Krisztián láthatólag nem ezt az érzelmi reakciót várta tőlem, elcsuklott hangon kérdezte, hogy a mellékelt kártyát nem akarom-e elolvasni? Igen, itt azért már leesett a tantusz, ennyire szőke én sem vagyok! Szóval, kinyitottam a kis ajéndékkísérő kártyát és a könnyeim potyogni kezdtek.

Az utunk már közös, a célunk vajon közös-e?
Ha igen, fogadd el tőlem ezt a .....
Tartozzunk össze örökre!
Légy a feleségem!

Aztán miután ő is eleresztett néhány könnycseppet, félve kérdezte meg válasz hiányában, hogyan döntök? Lehet erre nemet mondani? Boldogan ugrottam a nyakába, miközben
IGENt
mondtam neki.

2012. január 1., vasárnap

2011. Szilveszter


A napot a városban kezdtük, ugyanis volt 4 jegyünk a Vaskakasba a Cinege, cinege, kismadár c. előadásra. Kicsit ténferegtünk előadás előtt még a belvárosban és vettünk ördög petárdát a gyerekeknek. Ártalmatlan kis durrogtatós "bomba". Aztán színház után elmentünk Dédihez, hogy még idén, pontosabban még tavaly találkozhassunk vele. A délutánt pedig már itthon töltöttük, Zéni viszonylag hamar már 20:00 előtt kidőlt, mivel alig fél órát aludt csak napközben és egész reggelig húzta a lóbőrt.


Lolóval meg "bulizni" készültünk hatalmas társasjáték és kirakó partyval, közben bort és teát szürcsölve. De sokáig nem bírta Loló, egyik pillanatról a másikra úgy 21:00 óra tájékéban kijelentette, hogy ő álmos és aludni akar. Így hát átöltöztünk, ágyba bújtam vele és valóban el is aludt. Bezzeg, amikor le KELL feküdni, alig lehet lelőni :D
Azért a kidőlése előtt volt alkalma párszor rácsodálkozni az égbe fellőtt tűzijátékokra. Mondanom sem kell, mennyire tetszettek neki a sokszínű "csillagok" az égen.