2012. december 14., péntek

Itt vannak

Reggel úgy alakult, hogy Loló itthon maradt velünk. Bepótolva az ovis adventi éneklést, itthon dalolásztunk

-Anya, milyen a szemed? Sírtál?
-Egy kicsit, csak kicsordult néhány könnycsepp.
-Miért?
-Tudod, ahogy közeledünk a Karácsonyhoz, úgy lesz az emberek szíve egyre nagyobb. Ezért ilyenkor sokkal erősebben érzünk, érzékenyebbek vagyunk. Ahogy énekeltünk eszembe jutottak azok az emberek akiket nagyon szeretek és nem lehetnek most velünk; az Apukám, a Dédi, a Keresztapukám, Mariann mami, Petráék, Bandi papám.

Megsimogatta az arcom, félrebillentette a fejét, sajnálkozó tekintettel így szólt:

-Ne sírj, Anya! Nem vagy egyedül, mi itt vagyunk! Itt vagyok én, itt van Zéni, itt van Apa!