2012. szeptember 25., kedd

Zénó és a sexepile

Múlt heti játszóteres vagánykodásának köszönhetően, Zénóval a vacsora időt a baleseti osztályon töltöttem. Történt, hogy Zé a csúszdánál lévő kapaszkodó korlátba csimpaszkodva lógott, háttal a csúszdának, amiről persze lecsúsztak a kezei és bumm, meg is történt a baj. Volt persze sírás meg vér, de voltak már ennél nagyobb esései nagyobb sírásokkal, így nem gondoltuk, hogy nagy baj történhetett egészen addig, amíg felitatva a vért, meg nem láttuk, hogy az állán bizony szép kis "nyílás" lett. Bár, még mindig gondolkodtunk, hogy bevigyük-e, mert szemlátomást nem fájlalta annyira, sőt a lakásba felindulva a sírása is abbamaradt. Mindenesetre azért bevittem a kórházba, hisz' nyugodtabbak vagyunk, ha orvos is látja. Aztán a hosszú várakozásunk a sürgősségin megpecsételődött egy sírásmentes két öltéses varrással. Amíg Zénit "csinosítgatták" én a folyosón várakoztam és bár hiába füleltem, egy hangát sem lehetett hallani. Az asszisztens is úgy hozta ki karjaiban hozzám Zénót, hogy nem győzte dicsérni, milyen ügyes volt. Aztán mikor Zézé meglátott, eltörött nála a mécses és keservesen sírt a vállaimon. Az egyetlen dolog ami meg tudta vigasztalni, egy mentőautó volt a kórház bejárata előtt. A varratszedésig egy hét telt el, ami alatt a kötését cserélgetnünk kellett. Eleinte három emberes feladat volt, de a végére már egész szépen ment a dolog, olyannyira, hogy már segített is és feltartotta az állát. A varratszedés nem volt egy leányálom, azt bizony már végigsírta miközben két nővér fogta le őt. 
De szerencsére a tegnapi nappal túl vagyunk rajta és reméljük a Fiatalember tud annyira vigyázni, hogy ne kelljen visszamennünk :)))

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése