2012. augusztus 27., hétfő

Új fejezet

A mai nappal egy új fejezetet nyitottunk. Miután Chris reggel a nyári szünet után először, elvitte Lolót oviba, nem sokkal utánuk Zénivel mi is útra keltünk a bölcsi felé. Tegnap este elmerengtem és kizökkenve a mókuskerékből nyugodtan az erkélyen ücsörögve próbáltam megemészteni a dolgot, nehezen. Az egyik felem izgatott és alig várja,hogy kizökkenjen az 5éves rutinból. A másik felem pedig legszívesebben megállítaná az időt és sosem engedné el a fiát, ahogy annak idején a lányát sem akarta. Most, a sorok pötyögése közben is összeszorul a szívem és könnybe lábadnak a szemeim. Noha, Zéni a mai első bölcsis napot zökkenő mentesen vette, sőt alig lehetett rávenni a hazaindulásra. De ezt eddig is tudtuk, talpraesett gyerek :) Annyira talpraesett gyerek, hogy fél óra múltán ő lett a bandavezér; mindenki őt követte, utánozta, simogatni akarta, átadták az addig féltett kismotort neki. 
Hazafelé jövet azon kaptam magam, hogy az első napunkon szerezett benyomásaim közül majdnem mind negatív és csak ezekkel voltam elfoglalva. Pedig nem szabadna,a nagykönyv is megírta ezt már! Valóban azt kéne mondogatnom, hogy Zéninek mennyire tetszett, milyen közel van a bölcsi a sulihoz, mennyire rugalmasak a gondozónők. De sajnos nem! Csak azt látom, hogy még mindig nem tudom, hogy fogom megoldani a  jövő hetet, mikor is elkezdődik nekem is a suli és nyilván az első napokon mindenképpen szeretnék ott lenni minden órán. Kicsit könnyebb lenne, ha már most tudnám az órarendemet, de majd csak a beiratkozás után fogom a kezemben tartani. Jövő héten viszont még mindig beszoktatni szeretne a gondozónő, tehát két helyen kéne lennem egyszerre. Az iskolában csak én lehetek, a beszoktatásnál is én kellek. Az ott létünk alatt 8 sírásnak voltunk tanúi 6 gyerektől. Volt, hogy rá sem figyeltek a gondozónők az éppen síró gyerekre, vagy ránézett de hozzá sem szólt. Sajnos, egyszer sem láttam olyant, hogy odament volna hozzá, leguggolt volna és legalább megkérdezte volna, miért sír, nem hogy ölbe vette volna. A csoport szoba meglehetősen illúzió romboló a szocreál berendezésével, a szegényes kivitelezésével, ütött-kopott bútoraival. A tízórai nem más, mint cukros almalé és minden nap főzeléket esznek ebédre. Hideg időben pedig nem mennek ki.
Már azon is gondolkozom, hogy be sem iratkozom erre az évre, hanem jövőre újra felvételizek. Jövőre már Zéni is mehetne oviba, ahova szívesen is vinnénk és egyszerűbb is lenne egy helyre vinni, egy helyről összeszedni a gyerekeket. 
Ma délután lesz a szülői, ahol Chris is a saját szemével láthatja a bölcsit és a gondozónőket is; s aztán utána majd kupaktanácskozunk, hogyan tovább.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése