2012. augusztus 28., kedd

Döntés

Még az utolsó percekben is kattogott az agyam, hogy miként is legyünk a továbbiakban. A tegnapi szülőin Krisztián benyomásai sem voltak jobbak az enyémnél, így hosszas rágódás, érvek és ellenérvek felsorakoztatása után, megszületett a nagyon fájdalmas döntésünk. Nem megyek idén egyetemre, beiratkozni sem fogok, mivel 2005ben elkezdtem egy szakot az Apáczain. 2 hét után viszont úgy döntöttem, hogy inkább kiélvezem az életet, dolgozok és bulizok. Annyira bohém voltam, hogy nem gondoltam végig vagy jártam utána, hogy hogyan is kéne ezt. Így történt, hogy nem iratkoztam ki, majd további féléveket passzívnak minősítettek nekem. Ennek következtében elúszott 5 félévem az államilag támogatott 12ből. Ha most még kettőt passziváltatnék, rámenne a gatyánk is erre a szakra. Bízom benne, hogy jövőre nem fog 110 ponttal emelkedni a ponthatár, hanem max. 100-zal és akkor felvesznek, újra. Nagyon fáj érte a szívem, vártam és készültem rá, szervezkedtem. Hatalmas lemondás ez most számomra, de amint túlteszem ezen magam, tudom, hogy egy cseppet sem fogom bánni. Nem mellesleg, újabb egy évet tölthetünk el Zénivel itthon. Nem maradok le arról, hogy elkezd folyékonyan beszélni, hogy hogyan tökéletesíti a szobatisztaságát és még ezernyi apró történésről sem :)

2012. augusztus 27., hétfő

Új fejezet

A mai nappal egy új fejezetet nyitottunk. Miután Chris reggel a nyári szünet után először, elvitte Lolót oviba, nem sokkal utánuk Zénivel mi is útra keltünk a bölcsi felé. Tegnap este elmerengtem és kizökkenve a mókuskerékből nyugodtan az erkélyen ücsörögve próbáltam megemészteni a dolgot, nehezen. Az egyik felem izgatott és alig várja,hogy kizökkenjen az 5éves rutinból. A másik felem pedig legszívesebben megállítaná az időt és sosem engedné el a fiát, ahogy annak idején a lányát sem akarta. Most, a sorok pötyögése közben is összeszorul a szívem és könnybe lábadnak a szemeim. Noha, Zéni a mai első bölcsis napot zökkenő mentesen vette, sőt alig lehetett rávenni a hazaindulásra. De ezt eddig is tudtuk, talpraesett gyerek :) Annyira talpraesett gyerek, hogy fél óra múltán ő lett a bandavezér; mindenki őt követte, utánozta, simogatni akarta, átadták az addig féltett kismotort neki. 
Hazafelé jövet azon kaptam magam, hogy az első napunkon szerezett benyomásaim közül majdnem mind negatív és csak ezekkel voltam elfoglalva. Pedig nem szabadna,a nagykönyv is megírta ezt már! Valóban azt kéne mondogatnom, hogy Zéninek mennyire tetszett, milyen közel van a bölcsi a sulihoz, mennyire rugalmasak a gondozónők. De sajnos nem! Csak azt látom, hogy még mindig nem tudom, hogy fogom megoldani a  jövő hetet, mikor is elkezdődik nekem is a suli és nyilván az első napokon mindenképpen szeretnék ott lenni minden órán. Kicsit könnyebb lenne, ha már most tudnám az órarendemet, de majd csak a beiratkozás után fogom a kezemben tartani. Jövő héten viszont még mindig beszoktatni szeretne a gondozónő, tehát két helyen kéne lennem egyszerre. Az iskolában csak én lehetek, a beszoktatásnál is én kellek. Az ott létünk alatt 8 sírásnak voltunk tanúi 6 gyerektől. Volt, hogy rá sem figyeltek a gondozónők az éppen síró gyerekre, vagy ránézett de hozzá sem szólt. Sajnos, egyszer sem láttam olyant, hogy odament volna hozzá, leguggolt volna és legalább megkérdezte volna, miért sír, nem hogy ölbe vette volna. A csoport szoba meglehetősen illúzió romboló a szocreál berendezésével, a szegényes kivitelezésével, ütött-kopott bútoraival. A tízórai nem más, mint cukros almalé és minden nap főzeléket esznek ebédre. Hideg időben pedig nem mennek ki.
Már azon is gondolkozom, hogy be sem iratkozom erre az évre, hanem jövőre újra felvételizek. Jövőre már Zéni is mehetne oviba, ahova szívesen is vinnénk és egyszerűbb is lenne egy helyre vinni, egy helyről összeszedni a gyerekeket. 
Ma délután lesz a szülői, ahol Chris is a saját szemével láthatja a bölcsit és a gondozónőket is; s aztán utána majd kupaktanácskozunk, hogyan tovább.


2012. augusztus 17., péntek

Nyuszi-lak

A minap megtámadtuk az Erzsébet ligetet, de még véletlenül sem a játszóeret. Útnak indultunk bízva abban, hogy majd kitalálunk valami klassz játékot ott helyben. Így is lett! Találtunk jó néhány faágat, amit szorgalmasan elkezdtünk egy nagyobb fa törzséhez hordani. Mikor már úgy ítéltük meg, hogy elegendő lesz, foglalkozhattunk a belső tér kialakításával is, azaz a falevelek leterítésével. Nyuszi így már bátran beköltözhetett. Nemsokára meg is éhezett, így hát bogyó-gyűjtésbe kezdtünk. Még karácsony át is állítottunk neki egy toboz és némi bogyó formájában. Sőt, Zénó még egy kannát is kreált, így ő mint kertész fiú szorgoskodott a lak körül.








Hazaindulás előtt még egy kis bújócskára is jutott idő.



2012. augusztus 6., hétfő

Zénó is

Természetesen Zénó is sokat változott az utóbbi időben. Lassan, de biztosan a szókincse is bővül, sőt azt a néhány szót amit használ már össze is kapcsolja, így lesz pl. a "forró étel"-ből "vovvo hámi" vagy az "ott van a tigris"-ből "ottta  tígísz" vagy az "Apa elment dolgozni autóval" "Ápá óto" vagy a "kérek még enni"-ből "míí hámi". Nagyon cuki ahogy beszél, főleg ahogyan férfias hangszínben nyomatékosítja egy-egy szó elejét, aztán meg néha annyira vékonyka hangot hallat, mint egy kisegér. Még mindig nem igazán szeret egyedül játszani, percekre sem, állandóan igényli valakinek a társaságát. Ha nincs más dolgunk éppen és tudunk vele foglalkozni, kenyérre lehet kenni,egyéb esetben meg tör, zúz, felmászik, kinyit, ráugrik, harap, csíp. Ha pedig valamiért rászólunk, bevágja a durcit, ráncolja a homlokát, kezével a szája szélét matatja, nyávog közben és mindezalatt úgy néz, mintha nem akarna észrevenni minket és mintha ő sem lenne ott. Ilyenkor nem szabad hozzá szólni, mert csak olaj a tűzre, hozzányúlni is csak óvatosan lehet megbizonyosodva arról, hogy megengedi. Olyan mint egy kis süni vagy mint egy kaktusz. A családom pedig röhögve mutogat rám, hogy én pontosan ilyen voltam és nesze nekem, jól megkaptam az élettől :D Ez a sünis jellem egy 2 éves dacoló gyereknél sokszor maga a pokol. De jelentem, bírjuk a kiképzést! :)
És persze Zénó fiú továbbra is híres a jó alvókájáról és a feneketlen bendőjéről. 

Part 2.

A múlt heti nyaralás annyira bejött a gyerekeknek, hogy ráhúztak még egy napot, így három éjszakát is a Mamánál töltöttek. Fokozva a dolgot, holnap újra mennek a gyerekek és alig várják, én is.
Ha pedig éppen nem a Mamánál tombolnak, hol a dög meleget, hol a párás, hol pedig a hűvösebb esős napokat "vészeljük" át. Valamit mindig kitalálunk amivel elszórakoztathatjuk magunkat, ha éppen nem a strandon vagy barátainknál, unokatesónál vagyunk. A napokban például "járt nálunk egy hatalmas pók", aki beszőtte a gyerekek szobáját. Uzsonna után bele is vetették magukat a fonalrengetegbe és próbálták kiszabadítani a behálózott katicát. Aztán katica kiszabadítása után útnak indultunk egy kis délutáni fagyizásra. Hogy ne legyen olyan snassz a séta, Lolónak rajzoltam egy térképet 8 ábrával, mint pl. zöld autó, madár, rendőrlámpa, kórház, stb. Amint egyet észrevett, kapott egy hercegnős pecsétet az ábra mellé, s mire mind mellé került egy-egy plecsni, pont odaértünk kedvenc fagyizónkhoz és a 9. meglepi ábra mellé is került egy nyomat, nevezetesen a fagyi mellé. A kincses térképet azóta is őrizgeti és hurcolja magával a táskájában és mindenkinek mutogatja, hogy ő milyen ügyes volt. Mert bizony az! :)
Egyre nagyobb, napról napra. Ismét egy olyan korszakba érkeztünk, mikor minden nap hatalmasat lép előre a fejlődésben, úgy mint pl. éjjelre is szobatiszta lett, karúszó nélkül úszik a víz alatt. Utóbbi azért hatalmas előrelépés, mivel korábban egy csepp víz sem érhette a feje bármely részét, különben jajj nekünk. Ehhez képest tegnap a strandon jóformán semmi mást nem láttunk, mint hófehér feneket :D Továbbá a késsel is profin bánik már, szendvicsgyártásnál ő maga vágja fel pl. a sajtot, paradicsomot. Ja, és ha már fejlődés, persze nem kerül el minket sem a kiskamaszkor :D



Katica megmentése :))




Térképpel a Nagylány, természetesen felékszerezve :))




A várva várt fagyi!