2012. március 1., csütörtök

Újabb leválás


Mindjárt keltenem kell Zénót, hogy elérjük a buszt, amivel Lolóért tudunk menni az oviba. A nagylány ma először alszik ott az oviban. Már régóta érett a dolog, leginkább a körülményes déli oda-vissza túra miatt. Vártam ezt a napot Lollival együtt, számoltuk visszafelé a napokat. Reggel kérdezte, milyen nap van és mikor meghallotta, hogy csütörtök, tágra nyitotta a szemeit és elkezdett éljenezni. Aztán hóna alatt a Hápival és a kispárnájával lépett ki az ajtón, boldogan.
Én meg egész délelőtt csak rá tudtam gondolni és a leves kavargatása közben meg eluralkodott rajtam a Loló-hiányérzet. Nem gondoltam volna, hogy ennyire érzékenyen fog érinteni, hiszen már egy ideje jár oviba és effektíve csak pár órával megnyújtjuk az ott töltött idejét. Hát, igazából meg nem :( Hiányzik, hogy összebújjunk ebéd után, hogy beszélgessünk egy kicsit alvás előtt, hogy meséljek neki és azt várjam mikor ernyednek el a kezei, mikor esik ki a "cumisujja" a szájából, hogy kiosonhassak a szobából.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése