2012. március 19., hétfő

Így is lehet



Március 15-én a belvárosban ütöttem el a napnak egy részét a srácokkal. Alkalomhoz illően kokárdát tűztünk a kabátunkra, de a gyerekekét kicsit feldobtam. Az ötlet sajnos nem az enyém és messze nem olyan ügyességgel, gondossággal készítettem el, mint ahogyan a kitalálója tette, de Loló így is nagyon örült neki. Zénó meg önmagát nem meghazudtolva jó néhányszor letépte magáról, de egész jól bírta a strapát a"papírsárkány".




Szivárvány süti



A napokban sütöttük Lollival ezt a színkavalkádot. Keresőbe beírva rengeteg képet és receptet lehet találni "rainbow cake" címszóval. Nagyon gyorsan kész volt, sütéssel együtt nem volt több egy óránál. Egyetlen hátránya a sütinek, hogy az ételszínezékek és a 25dkg cukor miatt, messze nem a legegészségesebb, de évente egy-két alkalommal belefér egy-egy ilyen bűnözés. Főleg, ha Loló ennyire élvezi a sütést és utána örömtáncot járnak az unokanővérével, mikor előveszem a dobozból a megmentett pár szelet szivárvány tit.

Sajnos lámpa fénynél készült már csak kép róla, így nem adja vissza az élénk színeket.

2012. március 10., szombat

Bővült a szókincs

Mai nap Zénó megörvendeztette a nővérét azzal, hogy összetéveszthetetlenül, tisztán kimondta a nevét egymás után többször is. Sőt, Lolliról készült képekkel teszteltük is és jelentem jelesre vizsgázott a Fiatalember. Szóval, most már a "nem", "Apa", "Mammma", "baba", "Áá-pi", "Aa-ja" mellé társult a "Lolló" is.

2012. március 9., péntek

Kiskád újra

Mostanában minden este a kiskádban "lubickolnak" a gyerekek, Lolli kérésének megefelelően. Noha alig férnek el benne egyszerre mindketten és valakinek biztos, hogy a bordája bánja, mégis roppantul élvezik. :)



Művésznő



2012. március 1., csütörtök

Újabb leválás


Mindjárt keltenem kell Zénót, hogy elérjük a buszt, amivel Lolóért tudunk menni az oviba. A nagylány ma először alszik ott az oviban. Már régóta érett a dolog, leginkább a körülményes déli oda-vissza túra miatt. Vártam ezt a napot Lollival együtt, számoltuk visszafelé a napokat. Reggel kérdezte, milyen nap van és mikor meghallotta, hogy csütörtök, tágra nyitotta a szemeit és elkezdett éljenezni. Aztán hóna alatt a Hápival és a kispárnájával lépett ki az ajtón, boldogan.
Én meg egész délelőtt csak rá tudtam gondolni és a leves kavargatása közben meg eluralkodott rajtam a Loló-hiányérzet. Nem gondoltam volna, hogy ennyire érzékenyen fog érinteni, hiszen már egy ideje jár oviba és effektíve csak pár órával megnyújtjuk az ott töltött idejét. Hát, igazából meg nem :( Hiányzik, hogy összebújjunk ebéd után, hogy beszélgessünk egy kicsit alvás előtt, hogy meséljek neki és azt várjam mikor ernyednek el a kezei, mikor esik ki a "cumisujja" a szájából, hogy kiosonhassak a szobából.