2012. február 9., csütörtök

Téli örömök



Tegnapelőtt, mikor az a "szép" havazás volt megtarkítva egy kis északi széllel és a nappali hőmérséklet sem volt több, mint -5C , ért a hatalmas meglepetés közel 1 órás buszmegállóban való várakozás után, hogy törölték azt a buszjáratot, amivel Lolóért szoktunk az oviba menni. Direkt fél órával előbb indultunk a megszokottnál, hogy a megváltozott útviszonyok miatt, nehogy elkéssünk. Nem volt mit tenni elindultunk a következő megállóba egy másik buszhoz. Babakocsival szoktunk menni, mert útközben megszoktuk ejteni a bevásárlást is. Most sem tettünk másként, de bár tettem volna és inkább hátiba jött volna Zéni! A 4cm-es hóban tolni a babakocsit nem volt egyszerű feladat, ráadásul elveszett a kesztyűm, így konkrétan sírással küszködtem mire odaértünk az oviba, a lábujjaimról nem is beszélve! Hazafelé pedig nem jó helyen szálltunk le, így gyalogolhattunk visszafelé. Mindezt úgy, hogy Zénó már az utunk első félórája után bedobta a törölközőt, végig visítással fejezte ki nem tetszését, Loló pedig a fáradtságtól sírni kezdett. Legszívesebben velük együtt bőgtem volna!
Talán ezért vagy sem, a tegnapi ovi-túra már sokkal jobban sikerült. Egyrészt felkészültem és ezúttal a volán nem fogott ki rajtam, másrészt vettem hótaposót, jäger alsót és meleg kesztyűt, harmadrészt nem fújt orkán szél és nem esett a hó, negyedrészt a járdák 60% el volt takarítva, ötödrészt Zéni nem sipákolt, hatodrészt pedig Lolli sem volt olyan fáradt, sőt még hóangyalt is készített.
Szóval szeretem én a telet, a havat, sőt a hideget is, na de nem a hardcore változatát.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése