2012. február 29., szerda

Zénó, a felderítő



Még mindig nem egyszerű Öcsivel, próbára teszi az ember idegeit elég rendesen. Folyamatosan a nyomában kell lenni, különben lángolni kezd valami a konvektor belsejében (nem vicc!), betörik egy üveg, WC-t takarít speciális eszközökkel, magára ránt valamit a tűzhelyről, miközben a kinyitott sütőajtón áll vagy csak egyszerűen szétkalapálja a hűtő ajtót, gipszkarton falat vagy bármi mást.
Az, hogy bemászik egy fiókba és a fogantyúkat létrának használja, hogy feltörjön semmi az előzőekhez képest.




Aranyhaj és nagy gubanc -nekem


Mióta Loló nem enged vágni a hajából és egyre hosszabb, azóta a kívánság is egyre több, hogy milyen frizurát óhajt magának. Eddig megelégedett az egy copf, két copf oldalra fogva, két hajgumi az egy copf végén variációkkal. Na, de most már feljebb emelte a színvonalt és izzadságcseppekkel a homlokomon várom minden reggel az újabb kívánságát. Így történt, hogy kezdek egyre profibbá válni a hajfonatokkal :) A kép tegnapelőtt készült, de ma reggel is ilyent fonattal indult az oviba és mai határozottan sokkal jobban sikerült.





Egyszerű játék WC papír gurigából

Tegnap délután készítettük Lolóval ezt az egyszerű játékot WC papír guriga felhasználásával. Ezenkívül még szükségünk volt egy kartonlapra, egy színes dobókockára, 6db különböző színű filctollra. Az egész elkészítése körülbelül negyedórát vett igénybe a költségek meg említésre sem méltóak. Viszont remek játék lett belőle, egymás után tucatszor kellett játszanunk vele Lolóval, utána pedig bábokként is debütáltak a gurigák. A fiú volt az apuka, a kislány pedig a lánya. A párbeszédük pedig jobbára arról szólt, hogy melyikük szeretne éppen lábat növeszteni. :)





Az eredeti ötletet már nem tudom hol találtam, csak a képet mentettem le róla.



2012. február 16., csütörtök

Másként is...

Nem csak katicaként, hanem menyasszonyként is végezheti az, akinek van egy nővére.


2012. február 9., csütörtök

Szép szál legény

Téli örömök



Tegnapelőtt, mikor az a "szép" havazás volt megtarkítva egy kis északi széllel és a nappali hőmérséklet sem volt több, mint -5C , ért a hatalmas meglepetés közel 1 órás buszmegállóban való várakozás után, hogy törölték azt a buszjáratot, amivel Lolóért szoktunk az oviba menni. Direkt fél órával előbb indultunk a megszokottnál, hogy a megváltozott útviszonyok miatt, nehogy elkéssünk. Nem volt mit tenni elindultunk a következő megállóba egy másik buszhoz. Babakocsival szoktunk menni, mert útközben megszoktuk ejteni a bevásárlást is. Most sem tettünk másként, de bár tettem volna és inkább hátiba jött volna Zéni! A 4cm-es hóban tolni a babakocsit nem volt egyszerű feladat, ráadásul elveszett a kesztyűm, így konkrétan sírással küszködtem mire odaértünk az oviba, a lábujjaimról nem is beszélve! Hazafelé pedig nem jó helyen szálltunk le, így gyalogolhattunk visszafelé. Mindezt úgy, hogy Zénó már az utunk első félórája után bedobta a törölközőt, végig visítással fejezte ki nem tetszését, Loló pedig a fáradtságtól sírni kezdett. Legszívesebben velük együtt bőgtem volna!
Talán ezért vagy sem, a tegnapi ovi-túra már sokkal jobban sikerült. Egyrészt felkészültem és ezúttal a volán nem fogott ki rajtam, másrészt vettem hótaposót, jäger alsót és meleg kesztyűt, harmadrészt nem fújt orkán szél és nem esett a hó, negyedrészt a járdák 60% el volt takarítva, ötödrészt Zéni nem sipákolt, hatodrészt pedig Lolli sem volt olyan fáradt, sőt még hóangyalt is készített.
Szóval szeretem én a telet, a havat, sőt a hideget is, na de nem a hardcore változatát.




Korcsolya



Mikor leszálltunk oviból hazafele jövet a buszról, Lolli örömtáncot járt ahogyan nézte a tavon korcsolyázó gyerekeket. Ő ugyanis eddig még csak a korcsolyapályán látott "éget" és nem is tudta, hogy a tó, ahol kacsákat szoktunk etetni erre a célra is alkalmas. Amint elaludtak ebéd után, hívtam is a Zaput, hogy próbáljon meg hamarabb hazaérni. 17:00 óra körül meg is érkezett, így Lolóval el tudtunk menni korizni, a kisasszony legnagyobb örömére. Én is hasonlóképp lelkes voltam, mert évekkel ezelőtt korcsolyáztam utoljára és nem utolsó sorban végre kettesben tudtunk lenni. És úúúúúúúgy, de úúúúúúúgy élveztük! Hol bohóckodtunk korcsolyával a lábunkon a jégen, hol fogócskáztunk, hol hógolyó csatáztunk vagy éppen birkóztunk. Annyira elszaladt az idő, hogy 1/4 8-kor kaptunk észbe és kezdtünk iparkodva hazajutni. Nem mellékesen altatónak is remek móka volt, mert Loló az esti mese után pikk-pakk elaludt.


2012. február 6., hétfő

Keresztelő-pogácsa

Ma potyára vitte el Krisztián Lolót az oviba. Alig telt el negyed óra az útnak indulásuk után, mikor hallom ahogy trappol a lányom az ajtó előtt. Akkor már egyből le is esett a tantusz: ma nevelés nélküli munkanap van az oviban. Hmmm... Pedig a mai reggel roppant gördülékenyre sikeredett!
Túllépve a lila ködön és a fölösleges hajnali cihelődésen, reggeli közben ki is találtuk a programunkat mára. Egyből ment is az SMS a barátainknak, hogy töltsék nálunk a délutánt; aztán begyúrtuk a pogácsa tésztáját és félre tettem keleszteni. Lolli boldogan kezdett el ugrálni a konyhapult tetején, mikor felismerni vélte a "keleszteni" szót és harsogva kezdte el mesélni Boróka "keresztelőjét". :)
Szóval, a mai ovi nélküli hétfő délelőttöt pogácsa tészta begyúrással ütöttük el, az alvás időt, amire most pedig nincs szükség, hisz nincs ovi, ami lefárasztaná, a sütésre áldozzuk.

2012. február 3., péntek

És már megint...

Újabban Zénó ki tud mászni az ágyából és ezt az új felállást rendre el is felejtem. A délutáni ébredés ezzel a képpel fogadott... Még a cumiját is megúsztatta :D