2012. december 14., péntek

Itt vannak

Reggel úgy alakult, hogy Loló itthon maradt velünk. Bepótolva az ovis adventi éneklést, itthon dalolásztunk

-Anya, milyen a szemed? Sírtál?
-Egy kicsit, csak kicsordult néhány könnycsepp.
-Miért?
-Tudod, ahogy közeledünk a Karácsonyhoz, úgy lesz az emberek szíve egyre nagyobb. Ezért ilyenkor sokkal erősebben érzünk, érzékenyebbek vagyunk. Ahogy énekeltünk eszembe jutottak azok az emberek akiket nagyon szeretek és nem lehetnek most velünk; az Apukám, a Dédi, a Keresztapukám, Mariann mami, Petráék, Bandi papám.

Megsimogatta az arcom, félrebillentette a fejét, sajnálkozó tekintettel így szólt:

-Ne sírj, Anya! Nem vagy egyedül, mi itt vagyunk! Itt vagyok én, itt van Zéni, itt van Apa!



2012. november 8., csütörtök

"Qui habet tempus, habet vitam."

Lényegében én is időt nyertem, időt amit a fiamra szentelhetek. Mindamellett, hogy néha fájó szívvel gondolok félretett tanulmányaimra, nagyon élvezem a Zénivel töltött napokat. Nagyon sokat változott, fejlődött, okosodott, érett az utóbbi időben. A szókincse is napról napra bővül, habár még mindig szívesebben mutogat és azt egészíti ki egy-két szóval, amit -mondanom sem kell- jobbára csak mi, a szűk családja értünk meg. Nagy mérföldkövek zajlanak most az életében, (mint pl.a teljes szobatisztasága, ami egy-két nap alatt be is állt), amik miatt megszakadna a szívem, ha le maradnék róluk.
Kevesebb gond is van vele, most hogy a figyelmem többnyire rá hárul, köszönhetően az ketteseben töltött napoknak. A mai nap is teljesen idilli volt. Miután a család másik két tagja elment itthonról, kihasználva hogy legkisebbünk húzza még a lóbőrt, elintéztem majd' minden házi munkát. Ennek köszönhetően délelőtt a közös teregetést leszámítva, vele együtt berregtem a szőnyegen, vagy épp Zingoztunk (na hát ez is nagy lépés, de erről majd máskor), s aztán kihasználva a tavaszias időt egészen ebédig sétálgattunk. És valóban sétáltunk! Nem futkostam a gyerek után, nem durcizott, hanem élveztük együtt az egészet és ráérősen róttuk a környék utcáit, köszöngettünk a kutyáknak, autók márkajelzéseit tanulmányoztuk.








Ami kihagyhatatlan hazaérkezéskor, rácsos ajtó - mászás.



Aztán a délután is hasonlóképp telt el, mert Loló csak kora este érkezett haza a "Mama-busszal". Addig mi újra útnak indultunk tovább élvezve a kellemes időt. Útközben kondenzcsíkokat lestünk, sőt még egy felszálló helikoptert is láttunk. Oh, és Zéni legnagyobb örömére a kórház felé is elsétáltunk néhány "nánni" (="nínós" autó) reményében. Láttunk hármat is, kettő indulását türelmesen meg is vártuk és kiérdemelve a hosszaa várakozást, megjutalmazták Zénit a mentősök némi hang- és fényhatással.


Este meg már alig vártuk, hogy megérkezzen Tündérke is és ilyen nagy volt testvéri szeretettel övezett boldogság :)))




2012. november 5., hétfő

Ha ősz, akkor költözés

Már harmadszorra ugrok neki ennek a bejegyzésnek, talán ezúttal a végére is érek. :) 
Szóval, elég nagy munkában voltunk az elmúlt hetek folyamán, ugyanis a gyerekek költöztek egyik szobából a másikba. Az új emeletes ágyuk a régi szobájukban sajnos nem fért volna el, ezért volt szükség erre a vándorlásra. Volt itt csiszolás, mázolás, festés, szerelés, javítás, glettelés és bizony eltartottak egy darabig. Időt leginkább hétvégente tudtunk rá szakítani -vagy akkor se :P-, hétköznap estére már többnyire túl fáradtak voltunk ahhoz, hogy bármi érdemlegeset is haladjunk a szobával. De hát ugye a munka behozza gyümölcsét, így az októberi hosszú hétvégén birtokba vehették a gyerekek. A szobában követni akartuk a zöld-fehér kombinációját, ami jobbára sikerült is leszámítva a fekete játéktároló szekrényt. 


A törpék előtt nem volt titok, végig leskelődtek figyelték a folyamatokat, úgyhogy nagyon várták már, hogy végre ott aludhassanak. Szerencsére semmi nehézséget nem okozott az átállás, bár első éjjel rendesen felavatódott az ágy. Loló ugyanis bepisilt, noha idejére sem emlékszem mikor történt ilyen utoljára, most mégis. Attól tartottam, hogy azért következhetett be, mert nem tudott éjjel  a sötétben lemászni. Már rémeket láttam, hogy tuti egy életre elment a kedve az egésztől és hogy ki sem fogjuk majd robbantani a szülői ágyból. Nem így történt :) Átöltözés után azonnal vissza akart menni az új ágyába. Azóta is tart szerencsére az ágy-imádatuk. Még Zénónál is aki egy szép leeséssel avatta fel az új ágyat. 
Én is szeretem, hogy a konyha mellett van a szobájuk, nyugodtabbak így a főzések :) És Krisztián is szereti, hogy neki is lett egy dolgozó szobája. Mindenki boldog :)



Rossz nap

Lolli elvékonyodott hangon, szenvedő ábrázattal mondta nekem:

"Anya, nézhetünk a Zénóval azért mesét, mert rossz napom van?"

Ja, és hogy egy 4 évesnek miért lehet rossz napja?!  Az Apukája hajnalban ment dolgozni, így az oviba szállítás rám és az öccsére hárult. Aztán mikor reggel szembesültem a zuhogó esővel, valamint mindkét gyermekem édes álmát aludta egészen 8ig, nagyon gyorsan eldöntöttem, hogy 1 nappal megnyújtjuk az őszi a szünetet. Úgy gondoltam, mindenkinek tetszeni fog az ötlet, hogy itthon dorbézolunk még egy napot. Aha, persze! Reggeli után szegeződött nekem a kérdés, hogy mikor indulunk az oviba. Mikor szembesült a 4 éves a ténnyel, hogy sanyarú sorsából fakadóan, itthon kell töltenie a napot, újabb aranyköppel' dobott meg:

"De hát a Márkó, a szerelmem! Hiányzik már, vele akarok lenni!"

Hát, kérem szépen egy 4 évesnek is lehet rossz napja és még szerelmi élete is! :))

2012. október 27., szombat

Reggeli búcsúzkodás





" Várj, Apa! Adok Neked még egy utolsó puszit. Azért adom, hogy ne fáradj el a munkában! "



2012. szeptember 25., kedd

Zénó és a sexepile

Múlt heti játszóteres vagánykodásának köszönhetően, Zénóval a vacsora időt a baleseti osztályon töltöttem. Történt, hogy Zé a csúszdánál lévő kapaszkodó korlátba csimpaszkodva lógott, háttal a csúszdának, amiről persze lecsúsztak a kezei és bumm, meg is történt a baj. Volt persze sírás meg vér, de voltak már ennél nagyobb esései nagyobb sírásokkal, így nem gondoltuk, hogy nagy baj történhetett egészen addig, amíg felitatva a vért, meg nem láttuk, hogy az állán bizony szép kis "nyílás" lett. Bár, még mindig gondolkodtunk, hogy bevigyük-e, mert szemlátomást nem fájlalta annyira, sőt a lakásba felindulva a sírása is abbamaradt. Mindenesetre azért bevittem a kórházba, hisz' nyugodtabbak vagyunk, ha orvos is látja. Aztán a hosszú várakozásunk a sürgősségin megpecsételődött egy sírásmentes két öltéses varrással. Amíg Zénit "csinosítgatták" én a folyosón várakoztam és bár hiába füleltem, egy hangát sem lehetett hallani. Az asszisztens is úgy hozta ki karjaiban hozzám Zénót, hogy nem győzte dicsérni, milyen ügyes volt. Aztán mikor Zézé meglátott, eltörött nála a mécses és keservesen sírt a vállaimon. Az egyetlen dolog ami meg tudta vigasztalni, egy mentőautó volt a kórház bejárata előtt. A varratszedésig egy hét telt el, ami alatt a kötését cserélgetnünk kellett. Eleinte három emberes feladat volt, de a végére már egész szépen ment a dolog, olyannyira, hogy már segített is és feltartotta az állát. A varratszedés nem volt egy leányálom, azt bizony már végigsírta miközben két nővér fogta le őt. 
De szerencsére a tegnapi nappal túl vagyunk rajta és reméljük a Fiatalember tud annyira vigyázni, hogy ne kelljen visszamennünk :)))

2012. szeptember 7., péntek

Lolli-száj

Oviból hazafelé jövet az utolsó 20 méternél, miközben vártuk a zöldünket a kereszteződésnél, Loló lepattanva a bicikliről közölte, hogy neki márpedig pisi lesz, most. Próbáltam meggyőzni,hogy üljön gyorsan vissza, mert mindjárt zöld lesz nekünk és ezt a 4 percet már kibírja, míg hazaérünk. Mivel, ahogy befejeztem a monológomat  zöldre is váltott a lámpa, ő  visszaült a biciklire. Gondoltam letudva a dolog, irány haza, de átérve a zebrán persze, hogy nem bírta szó nélkül hagyni ezt a Kiskamasz.

"Ne feleselj nekem! Én tudom, hogy mikor lesz pisi és azt is én tudom, hogy mikor nem, jó?!"

WTF??? :)

2012. augusztus 28., kedd

Döntés

Még az utolsó percekben is kattogott az agyam, hogy miként is legyünk a továbbiakban. A tegnapi szülőin Krisztián benyomásai sem voltak jobbak az enyémnél, így hosszas rágódás, érvek és ellenérvek felsorakoztatása után, megszületett a nagyon fájdalmas döntésünk. Nem megyek idén egyetemre, beiratkozni sem fogok, mivel 2005ben elkezdtem egy szakot az Apáczain. 2 hét után viszont úgy döntöttem, hogy inkább kiélvezem az életet, dolgozok és bulizok. Annyira bohém voltam, hogy nem gondoltam végig vagy jártam utána, hogy hogyan is kéne ezt. Így történt, hogy nem iratkoztam ki, majd további féléveket passzívnak minősítettek nekem. Ennek következtében elúszott 5 félévem az államilag támogatott 12ből. Ha most még kettőt passziváltatnék, rámenne a gatyánk is erre a szakra. Bízom benne, hogy jövőre nem fog 110 ponttal emelkedni a ponthatár, hanem max. 100-zal és akkor felvesznek, újra. Nagyon fáj érte a szívem, vártam és készültem rá, szervezkedtem. Hatalmas lemondás ez most számomra, de amint túlteszem ezen magam, tudom, hogy egy cseppet sem fogom bánni. Nem mellesleg, újabb egy évet tölthetünk el Zénivel itthon. Nem maradok le arról, hogy elkezd folyékonyan beszélni, hogy hogyan tökéletesíti a szobatisztaságát és még ezernyi apró történésről sem :)

2012. augusztus 27., hétfő

Új fejezet

A mai nappal egy új fejezetet nyitottunk. Miután Chris reggel a nyári szünet után először, elvitte Lolót oviba, nem sokkal utánuk Zénivel mi is útra keltünk a bölcsi felé. Tegnap este elmerengtem és kizökkenve a mókuskerékből nyugodtan az erkélyen ücsörögve próbáltam megemészteni a dolgot, nehezen. Az egyik felem izgatott és alig várja,hogy kizökkenjen az 5éves rutinból. A másik felem pedig legszívesebben megállítaná az időt és sosem engedné el a fiát, ahogy annak idején a lányát sem akarta. Most, a sorok pötyögése közben is összeszorul a szívem és könnybe lábadnak a szemeim. Noha, Zéni a mai első bölcsis napot zökkenő mentesen vette, sőt alig lehetett rávenni a hazaindulásra. De ezt eddig is tudtuk, talpraesett gyerek :) Annyira talpraesett gyerek, hogy fél óra múltán ő lett a bandavezér; mindenki őt követte, utánozta, simogatni akarta, átadták az addig féltett kismotort neki. 
Hazafelé jövet azon kaptam magam, hogy az első napunkon szerezett benyomásaim közül majdnem mind negatív és csak ezekkel voltam elfoglalva. Pedig nem szabadna,a nagykönyv is megírta ezt már! Valóban azt kéne mondogatnom, hogy Zéninek mennyire tetszett, milyen közel van a bölcsi a sulihoz, mennyire rugalmasak a gondozónők. De sajnos nem! Csak azt látom, hogy még mindig nem tudom, hogy fogom megoldani a  jövő hetet, mikor is elkezdődik nekem is a suli és nyilván az első napokon mindenképpen szeretnék ott lenni minden órán. Kicsit könnyebb lenne, ha már most tudnám az órarendemet, de majd csak a beiratkozás után fogom a kezemben tartani. Jövő héten viszont még mindig beszoktatni szeretne a gondozónő, tehát két helyen kéne lennem egyszerre. Az iskolában csak én lehetek, a beszoktatásnál is én kellek. Az ott létünk alatt 8 sírásnak voltunk tanúi 6 gyerektől. Volt, hogy rá sem figyeltek a gondozónők az éppen síró gyerekre, vagy ránézett de hozzá sem szólt. Sajnos, egyszer sem láttam olyant, hogy odament volna hozzá, leguggolt volna és legalább megkérdezte volna, miért sír, nem hogy ölbe vette volna. A csoport szoba meglehetősen illúzió romboló a szocreál berendezésével, a szegényes kivitelezésével, ütött-kopott bútoraival. A tízórai nem más, mint cukros almalé és minden nap főzeléket esznek ebédre. Hideg időben pedig nem mennek ki.
Már azon is gondolkozom, hogy be sem iratkozom erre az évre, hanem jövőre újra felvételizek. Jövőre már Zéni is mehetne oviba, ahova szívesen is vinnénk és egyszerűbb is lenne egy helyre vinni, egy helyről összeszedni a gyerekeket. 
Ma délután lesz a szülői, ahol Chris is a saját szemével láthatja a bölcsit és a gondozónőket is; s aztán utána majd kupaktanácskozunk, hogyan tovább.


2012. augusztus 17., péntek

Nyuszi-lak

A minap megtámadtuk az Erzsébet ligetet, de még véletlenül sem a játszóeret. Útnak indultunk bízva abban, hogy majd kitalálunk valami klassz játékot ott helyben. Így is lett! Találtunk jó néhány faágat, amit szorgalmasan elkezdtünk egy nagyobb fa törzséhez hordani. Mikor már úgy ítéltük meg, hogy elegendő lesz, foglalkozhattunk a belső tér kialakításával is, azaz a falevelek leterítésével. Nyuszi így már bátran beköltözhetett. Nemsokára meg is éhezett, így hát bogyó-gyűjtésbe kezdtünk. Még karácsony át is állítottunk neki egy toboz és némi bogyó formájában. Sőt, Zénó még egy kannát is kreált, így ő mint kertész fiú szorgoskodott a lak körül.








Hazaindulás előtt még egy kis bújócskára is jutott idő.



2012. augusztus 6., hétfő

Zénó is

Természetesen Zénó is sokat változott az utóbbi időben. Lassan, de biztosan a szókincse is bővül, sőt azt a néhány szót amit használ már össze is kapcsolja, így lesz pl. a "forró étel"-ből "vovvo hámi" vagy az "ott van a tigris"-ből "ottta  tígísz" vagy az "Apa elment dolgozni autóval" "Ápá óto" vagy a "kérek még enni"-ből "míí hámi". Nagyon cuki ahogy beszél, főleg ahogyan férfias hangszínben nyomatékosítja egy-egy szó elejét, aztán meg néha annyira vékonyka hangot hallat, mint egy kisegér. Még mindig nem igazán szeret egyedül játszani, percekre sem, állandóan igényli valakinek a társaságát. Ha nincs más dolgunk éppen és tudunk vele foglalkozni, kenyérre lehet kenni,egyéb esetben meg tör, zúz, felmászik, kinyit, ráugrik, harap, csíp. Ha pedig valamiért rászólunk, bevágja a durcit, ráncolja a homlokát, kezével a szája szélét matatja, nyávog közben és mindezalatt úgy néz, mintha nem akarna észrevenni minket és mintha ő sem lenne ott. Ilyenkor nem szabad hozzá szólni, mert csak olaj a tűzre, hozzányúlni is csak óvatosan lehet megbizonyosodva arról, hogy megengedi. Olyan mint egy kis süni vagy mint egy kaktusz. A családom pedig röhögve mutogat rám, hogy én pontosan ilyen voltam és nesze nekem, jól megkaptam az élettől :D Ez a sünis jellem egy 2 éves dacoló gyereknél sokszor maga a pokol. De jelentem, bírjuk a kiképzést! :)
És persze Zénó fiú továbbra is híres a jó alvókájáról és a feneketlen bendőjéről. 

Part 2.

A múlt heti nyaralás annyira bejött a gyerekeknek, hogy ráhúztak még egy napot, így három éjszakát is a Mamánál töltöttek. Fokozva a dolgot, holnap újra mennek a gyerekek és alig várják, én is.
Ha pedig éppen nem a Mamánál tombolnak, hol a dög meleget, hol a párás, hol pedig a hűvösebb esős napokat "vészeljük" át. Valamit mindig kitalálunk amivel elszórakoztathatjuk magunkat, ha éppen nem a strandon vagy barátainknál, unokatesónál vagyunk. A napokban például "járt nálunk egy hatalmas pók", aki beszőtte a gyerekek szobáját. Uzsonna után bele is vetették magukat a fonalrengetegbe és próbálták kiszabadítani a behálózott katicát. Aztán katica kiszabadítása után útnak indultunk egy kis délutáni fagyizásra. Hogy ne legyen olyan snassz a séta, Lolónak rajzoltam egy térképet 8 ábrával, mint pl. zöld autó, madár, rendőrlámpa, kórház, stb. Amint egyet észrevett, kapott egy hercegnős pecsétet az ábra mellé, s mire mind mellé került egy-egy plecsni, pont odaértünk kedvenc fagyizónkhoz és a 9. meglepi ábra mellé is került egy nyomat, nevezetesen a fagyi mellé. A kincses térképet azóta is őrizgeti és hurcolja magával a táskájában és mindenkinek mutogatja, hogy ő milyen ügyes volt. Mert bizony az! :)
Egyre nagyobb, napról napra. Ismét egy olyan korszakba érkeztünk, mikor minden nap hatalmasat lép előre a fejlődésben, úgy mint pl. éjjelre is szobatiszta lett, karúszó nélkül úszik a víz alatt. Utóbbi azért hatalmas előrelépés, mivel korábban egy csepp víz sem érhette a feje bármely részét, különben jajj nekünk. Ehhez képest tegnap a strandon jóformán semmi mást nem láttunk, mint hófehér feneket :D Továbbá a késsel is profin bánik már, szendvicsgyártásnál ő maga vágja fel pl. a sajtot, paradicsomot. Ja, és ha már fejlődés, persze nem kerül el minket sem a kiskamaszkor :D



Katica megmentése :))




Térképpel a Nagylány, természetesen felékszerezve :))




A várva várt fagyi!


2012. július 30., hétfő

Nyaralnak

A gyerekek tegnap este elmentek mini-nyaralni a Mamához. Holnap este már hozzuk haza őket, de ez az első alkalom, hogy egymás után két éjszakát is ott alszanak. Amíg ők a Mama kegyeit élvezik, én addig próbálom a sorakozó elintéznivalóinkat letudni. Viszont sajnos nyár lévén, a legtöbb helyen szabadság, nyári leállás van, így se a gyerekek orvosát, se a bölcsit, se a Tanulmányi osztályt nem tudtam elérni. Volt jó néhány üres köröm ma délelőtt. Remélhetőleg a felnőtt házi orvosnál nagyobb sikerrel járok, ugyanis a tavalyi incidensem óta még mindig nincs orvosom. Szeretnék elvégeztetni néhány szűrővizsgálatot és ehhez bizony szükséges beutaló. Azért remélem, hogy minden egyéb más elintéznivalót meg tudok oldani ma és holnap kiélvezhetem a gyerekmentes lét utolsó perceit.

2012. július 15., vasárnap

Varázsfilc


Az idei Győrkőcön tettünk szert egy 22 db-os varázsfilc készletre Lolli óhajának eleget téve. Ez is már régóta szerepelt a kívánság listánkon, úgyhogy öröm és boldogság volt, mikor megvettük azon a hétvégén. Az eladó meg is mutatta nekünk, hogy melyik filc mit tud, Loló meg végig tátott szájjal figyelt. Azóta minden nap előkerül és rajzolgatunk vele. Lolli leginkább azt élvezi, hogy el tudja tüntetni a színeket, ténylegesen alkotni még nem igazán alkotott vele. De ami késik,nem múlik, és egyelőre úgysem ez a lényeg. 

DIY Moon Sand, avagy homokgyurma házilag

Régóta kacsingattunk a MoonSand-del az üzletekben, de sajnáltam rá kiadni ennyi pénzt, főleg, hogy poralakjának köszönhetően valószínűleg nem tartana sokáig. Valamelyik nap viszont elkészítettük Lolóval a házi változatát. 

Hozzávalók:

1kg liszt

250ml olaj (1/2 babaolaj, 1/2 étolaj)

(ételesték)

A hozzávalókat (először a nedveseket keverjük össze,ételfestéket az olajokkal) egy vödörben elmorzsoltuk és már vihette is Loló az erkélyre. Bevallom, elég szkeptikus voltam az eredménnyel kapcsolatban, hogy valóban formázható lesz-e, összeáll-e vajon és hogy tényleg nem fog-e kiszáradni a levegőn. Jelentem, 5-re vizsgázott, jól formázható, összeáll és levegőn hagyva sem szárad ki. 


"Minden ember egyforma, csupán szokásaik mások"

No, hát ez az én gyerekeimmel sincs másként. Rengeteg a hasonlóság közöttük, de legalább annyira mások is.

<Mindketten imádnak pancsolni, de Lolli nem szereti a nagyon meleg vizet, Zénó annál inkább >

< Loló szeret hozzánk bújni elalvásnál és alvás közben is, az öccse inkább egyedül a saját ágyában >

< Lollinak kell valami fény elalváshoz, Zénónak meg lehetőleg semmi >

< Lolli reszelve, Zénó szeletelve szereti a sajtot >

< Lollinak ébredés után kell feltöltődési-idő, Zénó viszont kipattan az ágyból >

<Mindegyikük szeret cumizni, Lolli az ujjával teszi ezt, Zénó pedig a cumijával>

<Imádják ha néha kaphatnak a szendvicsükhöz ketchupot vagy majonézt. Lolli kizárólag az étel mellé a tányérra kéri, Zéni inkább rá>

<Palacsinta Lolónak felgöngyölve, Zénónak hajtogatva>







Aktuális

Jól elmaradtam a posztolással, csak úgy futnak el mellettünk a napok. Mondanom sem kell mennyi minden történt velünk az elmúlt hetek alatt. Zénó pl. lassacskán nappalra teljesen szobatiszta lesz és egyre több szót hallat, sőt egyszerű mondatokat is alkot már velük. Loló pedig egyre jobban mélyül el a kiskamaszkorban, szülei legnagyobb örömére.
Tegnap Zénó kritikán alul "teljesített", alig lehetett bírni vele délelőtt, nyűgösködött, hisztik sorát adta elő. Így úgy döntöttem, hogy 10:00 óra ide, 10:00 óra oda, a gyerek aludni megy. Nem is volt ellene kifogása, a tízórait követő mosakodás után bevonult a szobájába és "egyeü" bemászott az ágyába, majd el is aludt, egészen 14:00 óráig. 3 órányi alvása után már nem csak sejtettem, hanem tudtam is, hogy itt valami nem oké. Ahogy felkelt, érezhető is volt, hogy jóformán lángol a teste és csillognak a szemei. A gyanú be is igazolódott: 39.7. Hurrá! :-/ Egy adag lázcsillapító után le is kúszott neki szépen és a kedve is egyre jobb lett. Aztán vártam egyéb tünetekre is, mint köhögés, orrfolyás, kiütések, hasmenés, hányinger, de végül semmi sem párosult hozzá. Most sincs másként, kicsit lázas, de a bágyadtságon kívül -lekopogom- más baja nincs. Remélem, nem is lesz!

2012. június 28., csütörtök

Alvás helyett csajos program

Délután ahelyett, hogy Loló aludt volna és én ahelyett, hogy tanultam volna, az ágyon hátradőlve pihegtünk és egy Joy magazint lapozgattunk, amire még hónapokkal ezelőtt tettem szert Joy-napok alkalmával. Végigmustráltuk a ruhákat, cipőket és kiegészítőket. Írtó cuki volt, ahogy az egyes ruhadarabokat nézegeti és éles kritikával bírálja. Ami pl. kék színű volt az esetek többségében ment a veszejtőbe, és persze ami minél színesebb és leginkább rózsaszín, barackszín, piros, lila színekben pompázott, tuti befutó volt. 
Gyerekkoromban nekem az ilyenek kimaradtak, mert inkább autókat tologattam vagy repülőt hajtogattam a cerbonás gabonapelyhes doboz hátuljából az Édesapámmal. Szóval, duplán élveztem a mai csajos programot Lollival, egyfelől azért, mert bepótoltam, amit évekkel ezelőtt kihagytam, másrészt mindezt Lollival tehettem. Nehezen is tudtam meggyőzni őt, hogy most már inkább babázzon, mert vissza kell ülnöm a könyveimhez.

2012. június 25., hétfő

Mikrós hőre puffadó festék házilag

Lolóval készítettünk mikrós hőre puffadó festéket. Semmi különleges nem kellett hozzá, mindegyik összetevő megtalálható itthon és Lolli is könnyedén össze tudta keverni. Egyetlen hiba volt, amit én követtem el, túl nagy lyukat vágtam a zacskóra, így nehezen tudott vele bánni Loló. 






Eredeti ötlet innen.

-egy csésze víz
-3tk sütőpor
-1tk só
- víz /addig adagoljuk amíg egy sűrűbb palacsintatészta állagot kapunk/

Szent László napok


Szombaton délután megint a Mosoni Dunához igyekeztünk, de most nem fürdőzni, hanem megnézni a Szent László napok programjait. Lolli nagyon izgatott volt, várta a lovakat, játékokat, a vásárt. Sajnos kellett tennünk egy kis kitérőt. Történt ugyanis, hogy célba érésünk előtt egy kisebb emelkedőn kellett legurulnunk. Lolli sajnos úgy indult el, hogy nem tette fel a lábait a pedálra, később, gurulás közben pedig már a pörgő pedálokra nem tudta feltenni, így bizony elesett. Nem is kicsit, elég nagyot borult szegénykém. Az eset után felpattant és csak sikoltozni bírt az ijedelemtől, kellett pár perc, mire el tudott kezdeni sírni és a sebeire figyelni. Hosszú-hosszú percekbe telt megnyugtatnunk, mire el tudtunk vele indulni a közelben lakó keresztanyukához ellátásért, immár Loló ült az biciklis ülésbe, Zéni pedig így hátiban utazott. A sebellátás után, Lolli mindenképpen szeretett volna visszamenni, így újra nyeregbe ültünk és immár semmi sem akadályozhatta meg, hogy ott legyünk. A vásár és a lovagi torna mellett foglalkoztató sátor várta a gyerekeket, ahol Lolóval koronát készítettünk. Azóta itthon is ez díszeleg a buksiján és nagyon szereti. 




Zéni pedig addig mindannyiunk legnagyobb örömére festett. :)


Fürdőzés

A héten az időjárás a fürdőzésnek kedvezett, sőt máshol nem is nagyon lehetett kibírni a hőséget. Az erkély strand utáni nap, csütörtökön az ovit követően egyenesen a Mosoni Duna holtágára bicikliztünk ki az unokatesóval. 



Majd péntek délelőtt kibuszoztunk az Ikrényi strandra és egészen estig ott múlattuk az időt. Remekül éreztünk magunkat, bár a sok kenegetés ellenére kicsit megpirultunk. A gyerekek alvás nélkül tombolták végig a napot, még visszaúton a buszon sem aludtak el, csak Zéni bóbiskolt kicsit a buszpályaudvarról hazafelé a biciklin. 


2012. június 20., szerda

Erkély strand

Már egy korábbi bejegyzésben említett, hogy valami meglepi mindig várja Lolót, mikor megyünk érte oviba. A  mai meglepi első fele egy útközben megejtett narancsos csoki fagyi volt, a másik fele pedig itthon várta, ami nem volt más mint egy erkély strand. Nagy volt a boldogság! :)



VeszprémZoo

Egy másik elmaradt post Zéni születése napjáról szólna. Aznap a Veszprémi Állatkertet vettük célba. Az idő egész kellemes volt, nem volt túl meleg, eső sem esett, enyhén fújdogált a szél, szép kiránduló időt fogtunk ki. Korán ébredtek a srácok, így időben el tudtunk indulni és nem sokkal nyitás után már meg is érkeztünk. Annyira korán keltek, hogy odafelé el is nyomta Zénót az álom, Loló meg pihegett, meg se mukkant. 

A veszprémi állatkert régóta kiszemelt célpont volt, eddig csupa jót hallottunk felőle, pl. Csilla blogján is. A gyerekek és mi is jól éreztük magunkat, ennek ellenére nekem pl. a győri sokkal jobban tetszik. Nekem kicsit összevissza volt az állatkert, jó néhány részére még igen csak ráfér a felújítás,  Loló pedig hiányolta a vízilovakat és a nyuszisimogatót. A Kölyök-dzsungel játszóterük viszont osztatlan sikert aratott mindannyiunknál.
Plusz rossz érzést az egyik gondozó váltott ki belőlünk, aki a lenti képen a majmos kép hátterében látható, és aki végig a barátnőjére volt tapadva. Mikor megsimogattuk a korláton ülő majmot -ahogy egyébiránt ezt tette rajtunk kívül minden látogató előttünk és utánunk is-, a barátnő félrehajolva a gondozó-barátja válla fölött odaszólt nekünk, hogy "Nem szabad, mert harapnak!", majd vissza bújt a barátjába...




Mind összességében jó volt, jól éreztük mindannyian magunkat, de sajnos nem vált kedvenc állatkertünkké.

Elmaradt képekben mondom el, Loló zsúrja

Attól tartok feledésbe merül ez a post, ha várok az ihletre, úgyhogy aszöveges beszámoló megérkeztéig teszek el amolyan képekben mondom el sorozatot Loló szülinapjáról. Röviden azért annyit elmondok, hogy az idei volt a leghosszabb ünneplése, hiszen megünnepeltük a napján, aztán hétvégén mamával, keresztmamával, majd az oviban is megköszöntötték és végül még zsúrja is volt a kishölgynek. A torták sütögetéséből kellőképpen elegem is lett :D Egyelőre csak a zsúros képeket találtam meg. A zsúr témája az állatvilág volt, így minden étel, játék ebben a témakörben készült el.