2011. október 3., hétfő

Már megint...

Múlt héten, mikor mentem ebéd előtt Lolóért, zokogott, mindenki csak találgatott mi baja lehet. Én a sírásából ítélve arra gondoltam,hogy eleshetett, akkor szokott ennyire kétségbe esetten sírni. Egészen hazáig visított. Itthon, mikor nagy nehezen megnyugodott és már csak hüppögött mondta el, hogy fáj a hasa, de azt, hogy miért, azt már nem. Aztán ez az egész eltartott 2-3 órán át, hogy sírt fájdalmában majd aludt egy picit a kezemben, aztán megint sírt és így tovább. Nagyon megijesztett, lépni sem bírtam vele sehova, mert Zéni elaludt, riasztatni senkit nem tudtam, hogy segítsen, vigyázzon Zénóra amíg orvoshoz futnék Lolóval. Tipródtam, gondolkodtam mi tévő legyek, de szerencsére kiderült mi állt a féktelen hasfájás hátterében, megint visszatartotta a kakit. De elég régóta visszatarthatta és csak azt engedhette ki ami feltétlen muszáj, mert elég terjedelmes mennyiséget produkált. Aztán nem sokkal később, még kétszer ment üríteni. Már rémeket láttam, hogy mi baja lehet Lolónak a sérvtől kezdve a vakbél gyull.-on át a leukémiáig, minden eszembe jutott :-/ Szörnyű volt, még sosem láttam ennyire szenvedni! :(

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése