2011. szeptember 29., csütörtök

Zénó és a habok

Pár napja kapnak habot a gyerekek a kádba, hogy egy kis újdonságot vigyünk a pancsizásba. Zénó a legjobban azt élvezi, ha férfiúi büszkeségét belemártja, majd felemelkedve a habokból csodálja rajta a fehér a habot :D Elég szórakoztató tud lenni :D


Őszi kreatívkodás



Ezeket a fákat nem rég készítettük. Mindegyiken Loló karja/karunk a fa törzse, csak különböző technikával készült. Az első képen temperával befestettük az egész karját, majd a pöttyöket a kis ujjaival varázsolta rá, besárgult faleveleket imitálva.

A másikon pedig kartonlapon körberajzoltuk a karjainkat és a vasárnapi sétánk alatt begyűjtött falevelekkel nyomdáztuk körbe.




Rengteg ötletet lehet találni a keresőkben, aminek a témája az őszi fák, mint például

vagy


vagy éppen

2011. szeptember 26., hétfő

Erzsébet liget


A madáretető ház elkészülte után gyorsan megebédeltünk és útnak indultunk az Erzsébet ligetbe. Elsősorban gesztenyét és faleveleket szedni mentünk, hogy aztán itthon majd készülhessenek KippKoppok, valamint a levelekkel mindenféle kreatív festésbe kezdhessünk. Loló az első pár percben még csüngött Chris nyakában, feldolgozandó az őt ért traumát, miszerint a Zapa át merte állítani a biciklijének ülését, hogy ugyan már kényelmesebb legyen neki a bringahajtás és ne kopjon el a cipője. De aztán nehezen bírt ellenállni a gesztenyegyűjtésnek, így némi kis szipogás után ő is beszállt a gesztenyevadászatba. Sikerült is teleszednünk a kis pöttyös táskáját és nagy örömmel cipelte. Persze a mókából Zéni-babi sem maradhatott ki és ő sem győzte hordani a táskába a gesztenyéket. Néha persze egy-egy gesztenye kísérletet tett arra, hogy belopódzon a szájába.







Juharfa is akadt a ligetben, így kihagyhatatlan volt, hogy ne ragasszunk magunknak kacsacsőrt. A legkisebb kicsit ódzkodott tőle, de végül neki is tetszett. :)





Ja, és legkisebbünk megint hozta a formáját. Messziről kiszúrt egy körülbelül vele egy idős kislányt, majd szemezni(!!!) kezdett vele. Aztán elindult feléje, egyszer csak megállt és addig szuggerálta egy csábos mosollyal az áldozatát, míg oda nem ment hozzá.

A sok kincs begyűjtése után tovább sétáltunk egészen az egyik kedvenc fagyizónkig, hogy megkoronázzuk a napot.




Madáretető ház





Vasárnap késő délelőtt Chris és Loló madáretető házat készített az erkélyre. Még nincs teljesen kész, hisz még Loló le fogja festeni, illetve Chris zsindelyezni készül; de több idő már nem volt már, mert indultunk gesztenyézni.





Miért nem?

Ajánlom mindenki figyelmébe az ELTE Filozófia Intézetében tanító E. Szabó László írását az Élet és irodalom honlapján. Sajnos sok újdonsággal nem találkoztam, csak az újabb szomorú szembesülés volt számomra a cikk olvasása közben, hogy a magyar oktatás siralmas. Megfojtja, beskatulyázza, elnyomja, láncra veri, kizsigereli, fölöslegesen leterheli a gyerekeket. Nem hiába, hogy nem vagyunk hajlandóak állami intézménybe vinni a gyerekeket. Nem feltétlenül akarjuk, hogy a gyerekeink diplomásak legyenek, egyet akarunk, de azt minden áron, hogy megmaradjon a kreativitásuk, a tanulás iránti szeretetük és ha egyszer majd felnőnek, boldogok legyenek, hivatásul pedig tényleg azt merjék(!) választatni amit a leginkább szeretnének.
A waldorfban látjuk a mi közös utunkat a gyerekekkel, hosszú ideje barátkozom a waldorf szellemiségével és egyre jobban a magunkénak érezzük. De erről majd máskor írok bővebben. :)

2011. szeptember 25., vasárnap

Játszva megismerjük a színeket


Még mindig toplistás játék nálunk a "Játszva megismerjük" sorozatokból a színekkel foglalkozó társas. Kezdetben Loló csak kedvére rakosgatta össze a vonatot, házat, homokvárat, vagy a teáskészletet, aztán magától elkezdett színt színhez párosítani. A napokban pedig felfedezte a hozzá mellékelt színes dobókockát, így már ezzel játssza, de még mindig egyedül, illetve velem. Viszont semmiképpen sem egymás ellen versenyezgetve.
Különösen szeretjük a Keller&Mayer játékokat tartósságuk miatt. Már szemezgettünk többször a többi játékukkal, úgyhogy felkerült jó néhány a játéklistánkra :)


Unokatesós hétvége






Péntek este kaptam a telefont, tudunk-e vigyázni másnap Lolli és Zénó unokanővérére, Tamira. Hát, persze! :) Lolónak nem is mondtam, így nagy meglepetés volt számára mikor hazajött úszásról, a nappaliban játszó Tamara. Ahogy Zénó felébredt, összepakoltam a három gyereket, ami egy kisebb kihívás volt számomra. Aztán bementünk a belvárosba fagyizni egyet és találkozni Lívi barátnőmékkel. 5 gyerek volt a színen, két 8éves, egy 5,5, egy 3,5 és egy 1,5 éves. Rá kellett jönnöm, hogy szeretem az ekkora gyerekzsivalyt, egyenesen imádtam, hogy Chris és én ennyi gyerekkel játszunk. Nagycsaládot akarok, egyszer majd! :)
Zénó megint hozta magát. Olyannyira, hogy angol turisták álltak meg és kértek meg minket, had fényképezzék le Zénit.


Sikerült őket kellőképpen kifárasztanunk a labdázással, buborék kergetéssel és fogócskázással. Loló pl. annyira K.O. lett, hogy az esti tejci ivás közben elaludt. Utoljára ilyen bő 1.5 évvel ezelőtt volt. Aztán Tami nyúlt ki és végül a legkisebb kis indián.

A csordaszellem meg hihetetlen volt evés terén. Tami, az abszolút kisétkű vacsorára simán megevett pl. két melegszendvicset, a reggeli müzli mellé megivott két pohár teát és a végén még lenyomott egy pirítóst is.

Délelőtt még volt egy kis játékra idejük amíg nem jött meg Tamiért Melinda. A játék alatt rendre Zénó zargatta a lányokat, mert persze, hogy az kellet neki amivel éppen ők játszanak. De Tami abszolút jól kezelte a helyzetet és mindig sikerült lekenyereznie a kiskirályfit valami cseretárggyal.

2011. szeptember 1., csütörtök

Fagyizás, kacsaetetés, miegymás


Ma délután Orsival találkoztunk, a gyerekek fagyiztak, mi meg rétest ettünk. Aztán egy véletlen folytán Lívi is csatlakozott hozzánk a gyerekekkel, így a kacsaetetés már nyolcasban zajlott. Háááát, khöm durva a kis korkülönbség 5 gyereknél :D






Zénó evési szokásai