2011. augusztus 8., hétfő

Szilvásvárad




Első nap vonatozni készültünk egészen az Ősember-barlangig, s onnan meg lefele sétálni és megnézni az egyéb látnivalókat, mint a Fátyol vízesés, Erdei múzeum, Pisztráng telep. Minden szépen indult, isteni és bőséges volt a reggeli, nem volt hőség (haha), szép kényelmes tempóban felsétáltunk az állomáshoz és még volt idejük a sakconak kavicsozni mielőtt indult volna a vonat. Ezzel a vonattal mentünk. Amint felszálltunk és elindultunk, leszakadt az ég és tartott ez egészen addig amíg meg nem állt a vonat, s aztán abbahagyta. A vonaton az esernyőkről hullt ránk a víz, az erdőben meg a fákról. Még jó hogy vittük a babakocsit esővédővel, Lolónak meg legalább az esőkabiját. A víz elleni felszerelkezésünk ennyiben ki is merült, viszont mivel a gyerekek védve voltak, mi meg kemények vagyunk :D folytattuk a túrázást. Annak ellenére, hogy döcögésünk azzal telt, hogy sajnálkoztunk az eső miatt, volt azért alkalmunk csodálni a tájat. Hihetetlen gyönyörű ez a hely! Aztán mikor felértünk és a Szalajka völgyben találtuk magunkat, teljesen elaléltunk.

Az ősember barlang feljárója előtt konstatáltuk, hogy ide most nem jutunk fel babakocsival; úgyhogy máris lefelé vettük az irányt. Egyszer sikerült is eltévednünk és a meredek hegytetőn jöttünk le. Igazán extrémre sikeredett a babakocsival, amiben persze közben elaludt Zéni.
Kicsit megpihentünk a vonatállomásnál, s csak után indultunk tovább az ösvényen. A pihenő alatt fotózkodtunk is, sőt Loló is készített rólunk képet.


A pihenőtől pár percnyire volt a Fátyol vízesés, ami elképesztő volt. A víz maga alakította ki ezt a csodát a mészlerakodásának köszönhetően.


Ahogy egyre jobban lejjebb haladtunk a völgyben, tárultak elénk ezek a szépségek. Elég lassan haladtunk, mert nem bírtuk ki, hogy ne időzzünk hosszú perceket ezek előtt a természeti csodák előtt.



A lefelé vezető úton van egy kis vadaspark néhány őzikével meg márnemtommilyen állattal (közben eszembe jutott: mufflon) akit sosem láttunk. Lolli nagyon örült az őzikéknek, mindenáron meg akarta simizni őket, de beérte végül azzal, hogy meglestük őket. A völgyben végig esőmentes napunk volt, csak a fákról lecsöpögő vizek "édes simogatását" élvezhettük. Viszont amint ki értünk a fák árnyai alól megint leszakadt az ég, így egészen a szállásig futottunk. Bár utólag belátva, nem sok értelme volt, mert így is úgy is nyakig áztunk volna.


Nem akartunk a négy fal között ülni, mert ezt itthon is megtehetjük, úgyhogy szárítkozás után beültünk az autóba és irányt vettünk Egernek. Titkolt szándékunk volt egy Decathlon kerítése, hogy felszerelkezhessünk a ránk váró eső ellen. Decathlon persze nem volt, így megnéztük a Plazaban; de sajnos nem jártunk sikerrel. Viszont addigra szépen kitisztult az ég, sőt még hülyén is éreztem magam a gumicsizmámban verőfényes napsütésben. Gondolkodtunk merre menjünk Egerben. Rövid tanakozás után arra jutottunk, hogy bár játszóterezni itthon is lehet, Zénónak viszont szüksége van már végre a mozgásra, hiszen szegény a nyaralásunk eddigi nagy részét vagy autósülésben, etetőszékben vagy babakocsiban töltötte. Jól is tettük, mert utána kenyérre lehetett kenni.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése