2011. augusztus 1., hétfő

Eger

A 4:30-as kelésnek köszönhetően 9:30 felé már Eger várának lábainál álltunk. Eredetileg úgy terveztük, hogy majd a nyaralás utolsó napját szánjuk Egernek, de útközben meggondoltuk magunkat. Nem is volt gond, mert aztán közben eszembe jutott, hogy a szállásunkat csak 14:00 után lehet elfoglalni. Az út alatt jó nagyot pihentek a srácok, ami titkolt szándékunk is volt a hajnali ébresztésükkel. Ennek köszönhetően többnyire szép nyugalomban telt az utazásunk.
Kellemesen telt el itt az időnk és a vári kalandnak csak a végére áztunk el -ami jelenség egyébként végigkísérte a nyaralásunkat-. Sajnos Loló rögtön az elején negatív élménnyel nyitott, mikor meglátta a páncélos ruhába beöltözött lovagokat. Ahogy észrevette őket gyakorlatozás közben, sikító frászt kapott. Szerencsére sikerült kicsit oldanunk a frusztrációját és meg tudtuk győzni, hogy még nem érdemes elhagynunk a várat, hiszen még sok izgalmas dolog vár ránk. Az első rögtön a lovaglás volt. Örültem neki, hogy Loló maga kérte, hogy menjünk közelebb a lovakhoz, hogy megsimogathassa őket, tudniillik meglehetősen tart a testközelében lévő állatoktól, főleg a termetesebbektől. Aztán mikor látta, hogy fel is lehet ülni a pacikra, már azért óhajtozott, hogy "pacizhasson".


Lovaglás után meglátogattuk a várkazamatát, ahol én effektíve végig Zénót üldöztem, aki néha-néha azért megállt, hogy lepaktáljon a turistákkal. Készült is róla jó néhány sztárfotó, hogy hazaérve mindenki mutogathassa, milyen cuki kiskrapekkal találkozott az Egri várban.





Aztán körbesétáltuk a várat és élveztük a Végvári vigasságokat. A Dobó-bástyánál sikerült is egy családi képet készítenünk kisebb-nagyobb sikerrel. :)



És a skacok ki nem hagyták volna, hogy ráüljenek az ágyúra.




Várlátogatás után körbejártuk a belvárost, Chris és Loló még réteseztek is. Mire kellőképpen sikerült lefárasztanunk a gyereket már közeledtünk a 14:00 felé, így ismét útnak indultunk ezúttal Szilvásváradra. Nagyon vártam már, hogy odaérjünk, mert annyi gyönyörű képet láttam róla. Cseppet sem csalódtam a látványban.
Miután elfoglaltuk a szállást és kicsomagoltunk, feltérképeztük a helyet, hogy másnap már ne töltsük az időnket bolyongással. A tájokozódás megkoronázásaként vacsora előtt még Chris és Loló boboztak is egyet.


És ízelítőül, hogy tényleg mennyire szép helyen jártunk.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése