2011. július 13., szerda

Zamárdi

A hétvégét Zamárdin töltöttük Nilla barátnőmmel a nyaralójukban. Nagy volt a készülődés, Loló nagyon izgatott volt már szerdától kezdve, napjában többször megkérdezte, "mikor megyünk már Balatonra?" :) Mi tagadás én is nagyon vártam, felejthetetlen emlékeim fűződnek Zamárdihoz. Jó pár nyarat töltöttünk ott csak mi csajok, suli után kiengedni a gőzt. Fura érzés is volt immáron családosan odamenni. Ha az a ház mesélni tudna :D
Szombat reggel indultunk útnak és az autó rogyásig meg volt tömve a cuccainkkal, pedig csak egy éjszakát töltöttünk ott. :) Elkövettük azt a hibát, hogy a gyerekek ébredése után rögtön elindultunk. Zénó persze végig nyűglődött, mert nem futkározhatott indulás előtt. Csesznekig bírtam a nyűglődését és a szórakoztatását, úgyhogy ott megálltunk egy kicsit, megfuttatni a gyerekeket.


Sajnos így sem bírta sokáig Zéni, de rövid nyűglődés után szundikált egyet egészen Siófokig; úgyhogy egész kibírható volt az utazás. Nem sokkal azután, hogy megérkeztünk csobbantunk is egyet a Balatonban. Aztán ebédelni mentünk Orsival és Nillával Maurohoz. Mauro étterme kihagyhatatlan, ha Zamárdiban járunk. Nagyon jó kis olasz étterem, csak ajánlani tudom mindenkinek; belépve az embernek is jobb kedve lesz. Most meg már mint családanya szemmel ítélkezem a hely felett, de továbbra is megkapja tőlem a csillagos ötöst, a gyors kiszolgálással, a sok etetőszékkel, gyerekevőeszközökkel, gyerekbarát pincérekkel és pelenkázó helyiségével.



Ebéd után alvás jött a gyerekeknek, na meg persze Chrisnek is :) Én meg addig napoztam és csacsogtam a csajokkal. Ébredés és uzsi után meg csobbantunk ismét és este meg sétáltunk a parton. Zéni hamar kidőlt a babakocsiban, Loló viszont majdnem végig sétált és beszélgetett velünk. A vasárnap hasonlóan telt el, volt fürdőzés, séta, finom ebéd és szomorú búcsú Nilláéktól és a Balatontól.





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése