2010. február 11., csütörtök

Ketteske

Már 22.hetet tapossuk Pocaklakóval. Már 3 hete, hogy voltunk genetikai UH-n, ahol mindent renben talált az orvosun. Annyira más volt, mint amikor Lollival voltunk. Valahogy akkor még nem fogtam fel, most egészen másképp néztem a monitort, ahol ott ficánkolt a Kisember. Nagyon jó volt látni őt és még jobb volt, hogy közben ott csacsogott mellettem Lolli és végig kommentálta, hogy ott a baba Fény derült a nagy titokra is, miszerint Lollinak öccse lesz. Én titkon reméltem és tudtam(?), éreztem(?), úgyhogy nagyon örültem neki. Christ azt hiszem inkább sokkolta, nehezebben dolgozta fel, tette helyre, hogy most nem egy kislány fog érkezni. Én annyira belelkesedtem, hogy ahogy hazaértünk és lefektettem Lollit, elővettem a kinőtt ruháit és fel is dobáltam őket a netre. Aztán ahogy felébredt Lolli elzúgtam vele ruhákat venni Öcsinek Hiába, szeretek vásárolni
Amúgy hihetetlen számomra, hogy milyen kis aktív, főleg Lolcsi után. A mozgára is egészen más, mint a nővéréjé volt. Lolli olyan kis finoman, nőiesen úszkált, öcsi viszont dirr-durr gyorsvonatozik és hevesen rúgkapál.
Most már én is jobban vagyok, vagy csak egyszerűen megtanultam újra élni. A hasam még mindig gyakran fájogat, mostanában többet és jobban is. De ennek tudom az okát, pusztán Lollit is többet, jóval többet hordoztam, rengeteg dolgot kellett elintéznem, rohangálnom. Le kell egy kicsit lassítanom, csak olyan nehéz. Már határidó naplót is vettem, mert egyszerűen már nem bírtam fejben tartani, hogy mikor hova kell mennünk, kinek mit ígértem. Igazából sokkal könnyebb lenne, ha ügyintézéseknél Lollit valakire rábízhatnám. Aztán a hasfájás mellett van még ugye ez a szívritmus zavar. Kardiológián is voltam, csináltak egy EKG és szívultrahangot negatív eredményekkel. Ennek ellenére csöppet sem nyugodtam meg, mert amikor csinálták az EKG teljesen nyugalmi, higgadt állapotban voltam, a folyosón még 1 órát is várakoztam ülve. Aztán miután megvoltak a vizsgálatok, gondoltam hogy akkor beszélhetek az orvossal, elmondhatom a panaszaimat. Aha, persze, már megint álmodozok! Elküldtek felöltözni, majd mire végeztem épp odajött az asszisztens, kezembe nyomta a papírokat és elköszönt. Egészségügy, jellemző. Szóval, tervbe van véve egy kardiológiai magánrendelés is. Ezektől eltekinte tényleg jól vagyok, vagyunk

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése