2010. szeptember 17., péntek

Panaszkodom, tehát vagyok

Először is muszáj magam kipanaszkodnom, aztán majd utána elkezdek ömlengeni és vidám dolgokról írni :)
Nap végére úgy szoktam magam érezni, mint egy kifacsart citrom, de legtöbbször annyira fáradt vagyok, hogy semmit sem érzek már. Krisztián Sopronban dolgozik és egy hét ingázás után úgy döntöttünk, hogy jobb ha inkább ott is alszik. Ennek eredményeképp teljesen egyedül vagyok a gyerekekkel; ami nem is lenne olyan vészes, ha nem jönnének naponta megnézni a lakást és nem kéne folyton nagytakarítanom. De persze azért a gyerekek sem kímélnek, hisz Lolli nem hajlandó délután aludni és 17:00órától hisztizik a fáradtságtól egészen az esti elalvásig valamint ébred az éjszaka közepén visítva tejcit és "Anyaaa"-t követelve majd még óbégat egy órán keresztül. És persze az öccse sem kivétel ha kíméletességről van szó, csak a csípőmön hajlandó aludni, amii azért jelent igazából gondot, mert bármennyire is kényelmes a Scoota, azért a napi 5-6 óra alvása elég rendesen igénybe veszi a hátamat. Az éjjeli szopik miatti féloldalas "alvásaimról" már nem is beszélve. Ha már éjjelek... Ha jó napom van a lurkók kidőlnek 21:00-22:00 között és utána romtakarítok' , mire végzek Zénó ébred és ilyenkor már nem is érdemes kiszállnom az ágyból, mert innentől kezdve másfél-kétóránként tankolni óhajt, majd aztán ugye valamikor landol Lolli is...
És ha mindez még mindig nem lenne elég szervezzük a Győri Babahordozó Napokat, ami nem kis meló, meg aztán ott vannak még céges dolgok is ami miatt hol APEHba kell futnom, hol a könyvelőhöz.
No meg persze ott az új lakás is, amivel nem haladunk, pedig már csak alig 2 hetünk van, hogy befejezzük.

Szóval jelen pillanatban arra vágyom, hogy eladjuk végre a lakást, beköltözzünk a másikba, hogy Chris itthon legyen velünk és, hogy végre legyen egy nyugis, pihis hetem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése