2010. július 27., kedd

Ősanyáink nyomán


Terhesség alatt alig vártam, hogy előbújjon Zénó és ne csak pocakon belül hordozhassam, hanem "kívül" is miközben nézegethetem, szagolgathatom és tapizhatom.
Két kezemen meg tudom számolni hánysz
or tettem eddig babakocsiba Zénót. Nem túlzottan preferáljuk, se én, se ő. Annak idején Lolli sem szerette, hát most Zénó sincs ezzel másként. Nem is tudom elképzelni, milyen az amikor egy baba 3 órán keresztül elnézeget és alszik a babakocsiban. De egyáltalán nem bánom, hogy ez így van, sőt! Házon belül és házon kívül is "sokat" időzik rajtam a kislegény, eddig 15percnél többet képtelen volt így éberen eltölteni, hamar bedobja a szunyát és jó nagyokat alszik rajtam. Lollit nem hordoztam ennyire aktívan, Isten igazából most kapott el a gépszíj, az igazi hordozós fíling', hisz most már nem csak a "praktikusság" vezérel, hogy neki álljak kötözgetni.
És legnagyobb megdöbbenésemre rengeteg negatív élményben van most részem az emberek reakciói miatt. Rögtön az első amit 10ből 8ember megkérdez, hogy "Kap levegőt?" Hmmmm.... Tudnék ilyenkor szépeket mondani a kérdezőknek. Komolyan azt hiszik, hogy meg akarom fojtani a gyerekemet és mindezt nagy nyilvánosság előtt?! Van még pár ilyen kaliberű kérdés, mint pl. "Biztos jó ott neki?" "Muszáj ott lennie?" "Szegény, milyen rossz lehet neki! Nem zsibbad el benne?" "Jó ez a gerincének?" Most már igyekszem ezeket elengedni a fülem mellett és betudni az emberek tájékozatlanságának, meg hogy az ismeretlentől mindenki tart. Akiben látok némi hajlandóságot a megismerésre, annak elmagyarázom, hogy miért jó nekem, neki, nekünk és nyomok a kezébe egy szórólapot. És egyre emelkedik a best of szotijaimnak a száma.
A legelső traumát egy nő okozta a zöldséges standnál. Zénó szundikált rajtam elől, miközben válogattam a barackokat, mikor egyszer csak odalépett hozzánk.

-"Hogy be van bugyolálva!"
Csak somolyogtam rá, mert nem igazán tudtam erre mit mondani. Beálltam a sorba és egyszer csak azt vettem észre, hogy megint mellettem áll és fölénk hajol, hogy jobban lássa Zénót, miközben nyújtotta feléje a kezét. Döbbenten hátraléptem és megkértem, hogy ne nyúljon hozzá. Úgy tűnt fel is adta a dolgot és megértette, de nem. Pár perc múlva odajött hozzám és ahelyett, hogy elszégyellte volna magát, fennhangon közölte velem,
-"Csak odébb akarom húzni azt az anyagot, hogy megnézzem!" és közben megint nyúl feléje én meg megint hátrébb lépek.
-"Aszik és nem kell szekálni!"
-"Nem értem miért kell ezen kiakadni, nem koszos a kezem!"
-"Lehet, de akkor sem kell tapizni. Magához sem nyúlnak vadidegen emberek!"
....


A leginkább a barátok és ismerősök megjegyzései fájnak, hogy valóban azt hiszik rólam/rólunk, hogy ártani akarunk a gyerekeinknek azzal, hogy hordozzuk őket! Remélem élő példái vagyunk a hordozástól idegenkedő embereknek arra, hogy hordozni igenis jó babának, tesónak, anyának, apának, maminak, papinak, mindenkinek :)

És két kép egy kendőben szenvedő 2 hónaposról :)




PufiLufi

Ma voltunk 2hós státuszon. A fiatalembernek ismét sikerült bő 1kg magára szednie egy hónap alatt. :D Nem csoda, hisz cicifüggő, igazi kispasi :D 4950gr egyébként és ki tudja hány centi, de az 56os ruhákban már nem veszik el.
Egyébként egyre többet mosolyog, dumál, gögicsél, nézegeti a forgóját és persze folyton udvarol ha éppen szemez vele valaki.
Imádom! :)


2010. július 26., hétfő

Főzz helyettem!

Tegnap megint nem volt strandidő, így felkerekedtünk és bejártunk pár üzletet, feltérképezendő mennyibe kerülnek a burkolatok, melyek tetszenek nekünk, miféle konyhabútorok vannak, stb... Ja, mert ugyanis nem sokára költözünk... Mivel egész nap úton voltunk és megéheztünk, betértünk egy étterembe, amivel már régóta szemezünk.
Csupa pozitív élménben volt részünk. Hangulatos hely, kedves személyzet, isteni finom ételek, még finomabb házi készítésű italok, tisztaság mindenütt, játszósarok, kényelmes etetőszékek,minden korosztály igényeit kielégítő vendéglátó hely Mindez került 2500/felnőtt pénzünkbe, miközben annyit és annyifélét ettünk amit nem szégyelltünk. Tuti törzshelyünk lesz, főleg, hogy az ételek alig felét bírtuk végig kóstolni. Most csak a készételekből válogattunk, de legközelebb nem fogjuk kihagyni a frissen előttünk és kívánságaink szerint fűszerezett, elkészített tengeri finomságokat sem.
Mindenkinek csak ajánlani tudjuk, egyszer mindenképp érdemes ellátogatni!

2010. július 24., szombat

Vasárnapi nap


3. hete, hogy Krisztián nem dolgozik vasárnap és hogy strandra készülünk. Persze, hogy egész héten döglünk a 40fokban és hétvégére meg elő kell venni a széldzsekit, esőkabátot.Múlt héten azért még a hűvös idő és szemerkélő eső sem tudta kedvünket szegni, úgyhogy bepattantunk az autóba és meg sem álltunk Kisbajcsig. Igaz fürdeni nem tudtunk, de remekül lehetett kavicsokat dobálni a vízbe, tutajt építeni amit aztán kinderfigurákkal útnak lehetett ereszteni a Dunán, na meg a part mentén térdig belemenni a vízbe és várni a nagy hullámokat, amiket az ott elhajózó .... okoztak.