2010. június 17., csütörtök

Szoptatás

Lollit sajnos nem tudtam sokáig szoptatni köszönhetően a tapasztalatlan akkori védőnőnknek, tapasztalatlan és könnyen befolyásolható önmagamnak. Szerencsére tisztán látom, hogy mit rontottam el akkor és ez most nagy segítség nekem.
Most már a terhesség alatt elhatároztam és mondogattam magamnak, hogy igenis szeretném a lehető legtovább szoptatni Zénót. Sok aggódó kérdés merült fel bennem már rögtön az elején, mint pl. elegendő-e a tejmennyiségem, eleget szopik-e Zénó, fejjek-e vagy sem és még sorolhatnám. Talán most már egész jól összehangolódtunk Zénóval, már sikerül a váltott mellből szopi és nagyon ügyes a Kislegény. Édesem elég sok levegőt nyel az elején a gyors
tejleadóreflexemnek köszönhetően, de ehhez képest annyira nem kínozzák a büfik. Képes voltam Zénóra ráakasztani a hasfájós címkét, de aztán jobban belegondoltam, felidéztem Lolli ilyen időszakát és be kellett látnom, hogy itt szó sincs erről. Tény, hogy kicsit nehézkesen távoznak a büfik; de nincsenek órákig tartó sírások. Sőt, sírni is csak akkor sír Z. amikor éhes vagy amikor agyoncincálom az öltözködéssel. Bár, alvás közben állandóan morog vagy nyüszög, mint egy kiskutya; de mióta a hasán alszik ezt is elhagyta és szopitól szopiig alszik közbeiktatva egy kis nézegetést. :)
Szóval, ezúttal nagyon határozott vagyok, hogy igenis sikerülni fog a szopi! Nem fogom feladni és mindent megteszek érte, hogy Zénó sokáig szopizhasson. Ámen! :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése