2010. június 17., csütörtök

Szoptatás

Lollit sajnos nem tudtam sokáig szoptatni köszönhetően a tapasztalatlan akkori védőnőnknek, tapasztalatlan és könnyen befolyásolható önmagamnak. Szerencsére tisztán látom, hogy mit rontottam el akkor és ez most nagy segítség nekem.
Most már a terhesség alatt elhatároztam és mondogattam magamnak, hogy igenis szeretném a lehető legtovább szoptatni Zénót. Sok aggódó kérdés merült fel bennem már rögtön az elején, mint pl. elegendő-e a tejmennyiségem, eleget szopik-e Zénó, fejjek-e vagy sem és még sorolhatnám. Talán most már egész jól összehangolódtunk Zénóval, már sikerül a váltott mellből szopi és nagyon ügyes a Kislegény. Édesem elég sok levegőt nyel az elején a gyors
tejleadóreflexemnek köszönhetően, de ehhez képest annyira nem kínozzák a büfik. Képes voltam Zénóra ráakasztani a hasfájós címkét, de aztán jobban belegondoltam, felidéztem Lolli ilyen időszakát és be kellett látnom, hogy itt szó sincs erről. Tény, hogy kicsit nehézkesen távoznak a büfik; de nincsenek órákig tartó sírások. Sőt, sírni is csak akkor sír Z. amikor éhes vagy amikor agyoncincálom az öltözködéssel. Bár, alvás közben állandóan morog vagy nyüszög, mint egy kiskutya; de mióta a hasán alszik ezt is elhagyta és szopitól szopiig alszik közbeiktatva egy kis nézegetést. :)
Szóval, ezúttal nagyon határozott vagyok, hogy igenis sikerülni fog a szopi! Nem fogom feladni és mindent megteszek érte, hogy Zénó sokáig szopizhasson. Ámen! :)

2010. június 16., szerda

Keresztmami

K.O.!

Tegnap délután először sikerült összehangolnom a gyerekeket megvalósítva így a játszóterezést. A homokozó szélén ücsörögve azon kaptam magam, hogy elbóbiskoltam, igaz csak egy pillanatra. Aztán fürdetésnél Z.vel a kezemben elkezdtem nagyon szédülni és mire Lollival is végeztem fizikai fájdalmat éreztem a fáradtságtól. 20:30 takarodónál elaludtam Lollival és 23:00kor Zénó keltett, aztán innentől kezdve nem tudtam aludni. Ittam, ettem, olvastam, TV néztem, Zénót szoptattam újra; de sehogy sem tudtam elaludni egészen 5:00ig. Másfél órát pihenhettem aztán megint kelt Z. és én megint nem tudtam visszaaludni, pedig Lolli az öccsével együtt majd' 9:00 húzták a lóbőrt. Szerintem ez a nemalvás is a fáradtságtól van. Nagyon ki vagyok merülve, már magamnak is beismerem. Anyu itt volt 4 napot mikor 1 hetes volt Z., ekkor tudtam csak pihenni úgy ahogy. Úgy ahogy, mivel itt léte alatt végig zuhogott az eső, így Lollival nem tudott sokat kint lenni, akit így meg alig lehetett leszerelni rólam. Mióta itthon vagyunk Z.vel igazából meg sem álltam, pedig biz' Isten, hogy alább hagytam a rend és tisztaságmániámmal, még az ágyneműt sem vasaltam ki, ami nálam nagy szó :) De ha semmihez sem nyúlnék itthon azt hiszem akkor is totál K.O. lennék, hisz 0-24 egyedül vagyok a gyerekekkel. Krisztián 6:00 felé lelép itthonról és vagy fürdetésre esik be vagy altatásra. Ilyenkor ő már csak eszik, letusol és alszik... no comment
Mindezek mellett lelkileg sem vagyok fitt, bizonyára még a hormonháztartásom sem állt helyre. Ráadásul tegnap itt járt a védőnő és nem nyugtatott meg Zénóval kapcsolatban. Ő is sárgábbnak látta, nem csak én képzelegtem. Ha csütörtökig nem húzódik vissza a sárgaság irány a kórház. Aztán itt van Lolli is, akivel egyre többször veszek össze, egyre kevesebb hozzá a türelmem, pedig igazából egy kisangyal és annyira édes. Este mindig marcangolom magam, hogy milyen szemét vagyok Lollival meg milyen sz@ranya vagyok és tényleg! :( És annyira hiányzik nekem Lolli :( Furán hangzik, tudom; de mióta megszületett Zénó, egyre inkább azt érzem, hogy távolodunk el egymástól Lollival, pedig olyan jó kis összhangban voltunk mindig, mi, anya és lánya :) Remélem idővel ez is változni fog és visszatalálunk egymáshoz!
Szóval, még alább kell hagynom mindennel és tényleg pihenni, amikor csak tehetem; mert nem lesz jó vége! Megyek is pihenni!