2010. május 29., szombat

Hahó, Öcsi!

Egy ideje nem jelentkeztünk, aminek legfőbb oka talán a fészekrakó ösztönöm volt. Hiába, az ösztön az ösztön, olyannyira, hogy Zénó 15 nappal előbb érkezett hozzánk, egészen pontosan 26-án 9:54kor. Noha nem szándékosan, de minden ki volt számolva előre hajszál pontosan. Pünkösd hétvégén Anyu el tudott végre szabadulni (már 3 héten át terveztük az adott hétvégére) és jött segíteni szobát festeni-takarítani. A munka nagyját sikerült is letudnunk amíg itt volt, még Lolli új ágya mögé is tudott varrni Anyu falvédőt. Hétfőre nekem már csak apróságok maradtak, mint függönymosás, kiságy és nagy ágy összeszerelése, öcsi ruhák mosása, vasalása és még pár apróság. Lényegében ott tartottunk, hogy "Hajrá, fiam, jöhetsz, tiszta a terep! "
Kedden még lóti-futi napom volt és délután mentem az orvosomhoz., aki megállapította, hogy egy ujjnyira nyitva van a méhszáj és megjegyezte, hogy aggodalomra semmi ok, hisz még hetekig el lehetek így. Átnyálazta a naptárát, majd megkért, hogy ne hétvégéjén akarjak szülni, mert ő akkor nem lesz. Ha csak rajtam múlna, gondoltam magamban :). Kivételesen Lolli is velem volt, mert senkire sem tudtam bízni, Chris meg sokáig dolgozott -nem kivételesen :D; de nagyon aranyos volt Loló, hisz egyszer sem kellett utána futnom -kivételesen :D. Aztán a szokásos esti körök, mint vacsora, Lolli fürdetés-altatás után Chris-szel lehuppantunk a nappaliban a kanapéra és Öcsiről beszélgettünk, hogy mennyire várjuk már és milyen kíváncsiak vagyunk rá, meg hogy tavaly ilyenkor mit csináltunk és hogy Lollival milyen volt az utolsó hónap, szóval nosztalgiáztunk egy kicsit és közben Apa és fia bokszoltak :) Lefekvés előtt fehérneműt kellett cserélnem, mert sanda gyanúm szerint elment a nyákdugó. Csak tippelni tudtam, mivel Lollival ez kimaradt (vagy csak észre sem vettem), így halvány gőzöm sem volt róla milyen lehet az. Még viccesen meg is jegyeztem Chrisnek, hogy "Pihenj, mert éjjel lehet megyünk szülni!". Nevettünk egy jót, aztán oldalra fordultunk és aludtunk. 2 előtt valamivel megébredtem. Akkor azt hittem, hogy a szokásos esti WC túra jön, de utólag visszagondolva valójában ama bizonyos "pukkanás" keltett föl, ami a magzatvíz szivárgásának kezdetekor érezhető. Miután végeztem a dolgommal a WC-n, meglepődve vettem észre, hogy "valami" még mindig folyik. Először nem is értettem és nem is voltam biztos benne, hogy ez az amire gondolok. Lollinál elfolyt a víz, most viszont csak folydogált, néha-néha abbamaradva, néha-néha erősebben -, néha-néha meg kevésbé intenzíven szivárogva. Vacilláltam is, hogy ébresszem-e egyáltalán Chris
t, de végül úgy döntöttem, hogy igen és hogy nincs itt mese, megyünk szülni :D Szegény azt sem tudta hol van, amikor szóltam neki, hogy keljen és menjen anyukájáért, amíg én összepakolom a kórházi csomagot. Hja, mert hogy még olyanunk sem volt. Vicces volt, ahogy szambáztam a lakásban a holmikat kutatva, miközben húztam a csíkot magam után. Anyut is hívtam, hisz megígértem neki, hogy amint valami jelét mutatja Öcsi a megindulásnak, szólunk neki. Rövidre fogtam vele a hírközlést, mert hihetetlenül el tudom magamat hagyni, ha Anyuval beszélek, úgyhogy a könnyek már ott gyűltek a szemeimben amikor letettem a telefont.

Aztán 2:30felé már bent is voltunk a kórházban, becsengettem a szülészetre és jöttek a szülésznők, akik felvettek az osztályra és ébresztették az ügyeletes orvost. Chris ez idő alatt pedig futott még egy kört, mivel otthon hagytuk az iratainkat. :) A vizsgálat után kiderült, hogy itt még mindig csak egy ujjnyi a rés, úgyhogy nem riasztják még az orvosomat. Nem sokkal később már NST-n voltam és egészen idáig semmi fájásom nem volt, de aztán szépen szabályosan ezek is beindultak. Tényleg szép szabályos volt minden , mint ahogy az a könyvekben is meg van írva. A 7 percesekből lettek 5 percesek, majd 3 percesek, 2 percesek aztán szülőszoba :D 15percenként kellett a váróból, ahol Chris várakozott vissza a szülőszobára mászkálnom szívhangot nézetni. Közben szerveztem Lolli felügyeletét és nem győztem erőt gyűjteni, hogy ne bőgjek már. Nagyon lelkiismeret furdalásom volt, hogy szó nélkül leléptünk és otthon hagytuk Lollit és folyton azon aggódtam, hogy mi lesz most az én pici kislányommal. De szerencsére az én pici kislányom valójában már egy okos nagylány, aki végül megnyugtatta a szüleit mikor telefonon beszéltek. :)
A 2perceseknél már megérkezett az orvosom is és viccesen megjegyezte, hogy "Ennyire azért nem kellett volna sietni!". Hát, Ő mondta, hogy ne hétvégén, mi ezt be is tartottuk, így nyugodtan mehetett koncertezni :) Szülőszoba előtt még elment tusolni, ekkor már igazi fájásaim voltak. Majdnem le is csaptam az egyik kismamát aki épp egy ilyen fájás közben kérdezte tőlem, hogy mikor végzek már, mert ő hajat akar mosni... Miután végeztem, már Chris is bejöhetett velem, hogy magára öltse a jelmezét, mindez 7:30felé történt. A szülésznő bevezetett minket abba szülőszobába, ahol Lolli is született. Titkon reméltem, hogy ugyanott szülhetem meg Öcsit is, mert kellemes élményeim fűződnek hozzá. Sőt, még a vajúdó labda is ugyanaz volt, mint Lolónál. :)
12:00-13:00 jósolt az orvosom és a szülésznő is Öcsi várható érkezésének.Valahányszor erre gondoltam mindig elkeseredtem, mert úgy éreztem, hogy addig nem bírom, hisz nagyon erős és hosszú, egymásba folyó fájásaim voltak már 9:00kor. Sokat lendített a dolgon amikor a szülésznő tanácsát megfogadva, nem feszültem meg a fájások alatt, hanem elengedtem magamat és utat engedtem Öcsinek. Éreztem is ahogy egyre lejjebb érkezik :) Amikor már eléggé lent éreztem a buksiját, Chris szólt a szülésznőnek, aki felsegített az asztalra, majd mikor szembesült a ténnyel, hogy itt bizony előbb lesz szülés, megfordult és elkezdett futni az orvosom után miközben kiabált nekem, hogy "Ne nyomjon!" . Hát, köszi! :) Szám szerint nem tudom hányadik, de szerintem sokadik tolófájásra bújt ki Öcsi egy apróka metszéssel. Mikor felemelték és megláttam, alig akartam hinni a szememnek, mintha ugyanazt a gyereket szültem volna meg még egyszer. Miután Apa elvágta a köldökzsinórt Zénó végre a mellkasomra kerülhetett, egyből abba is hagyta a sírást és elkezdte szopni az ujját :) Még a gátseb ellátásánál is a mellkasomon maradhatott és csak ezután vitték el felöltöztetni megméricskélni. Chris vele tartott és kivitte megmutatni Márti maminak a legkisebb unokát, majd visszajöttek hozzám és végre hármasban lehettünk. Az idilli együttlétünk nem tartott sokáig mert iszonyatosan elkezdett fájni a gátsebem, alig bírtam az oldalamról visszafordulni a hátamra, sírva kértem Christ segítsen és vegye el mellőlem Zénót. Azt hittem el fog múlni, de mivel nem csillapodott a fájdalom, sőt inkább erősödött, szólt a szülésznőnek, aki elképedve mondta, hogy ennek nem szabadna ennyire fájnia, hisz egy ici-pici vágásra volt csak szükség. Szólt az orvosomnak, aki megvizsgált és egyből be is öltöztek, mondván ezt fel kell tárni. Haematoma vaginae. Mivel iszonyatosan fájt, egyáltalán nem ellenkeztem, amikor javasolták az altatást, sőt! Mikor felébredtem Chris már ott volt mellettem Zénóval. Nagyon nehezen tértem magamhoz, pedig nem tartott sokáig a beavatkozás. Lassacskán összeszedtem magamat és kitoltak minket az osztályra, majd a 318. 2 ágyas szobába. Szobatársul azt a lányt kaptam, akivel majdnem egyszerre érkeztünk hajnalban a szivárgó magzatvíz miatt és közel egy időben bújtak elő a fiaink.
Mindent összevetve leszámítva a végére becsúszott heamatomát amolyan mintaszerű szülés volt, ahogy az a könyvekben is meg van írva. Számomra pedig felülmúlhatatlan élmény ismét, még mindig sokszor lepörögnek előttem az események, még mindig dolgozom a vajúdást és a szülést és valahányszor belegondolok, hogy ez volt az utolsó, sírva fakadok. Nincs ennél csodálatosabb élmény egy nő életében. Emlékszem, hogy a terhesség alatt többször is, főleg a vége felé fennhangon hangoztattam, hogy én aztán többet nem szülök. :) Most meg nem győzöm győzködni magamat, hogy ugyan már ne szomorkodjak, nem is kell nekem több gyerek, hisz mennyi nyűg, mennyi áldozat. Muszáj ilyeneket mondanom magamnak, mert másképp egész nap sírdogálnék, hogy többször nem lesz részem ebben az élményben.





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése