2010. április 29., csütörtök

Vizuális kutlúra


Lolli kortársai többségének már van kedvenc rajzfilm hőse mint pl. Fifi, Noddy, Roary. Az én lányomnál Dani és Panni a menő. Bizony, könyvbéli meseszereplők. Nálunk tiltólistán van a TV, Loló nem néz se Minimaxot, se Nickelodeont, se esti mesét; sőt mi sem nézünk a jelenlétében TV-t, csak ha már alszik. Volt idő, nem tagadom, mikor reggelente bekapcsoltuk a TV-t és a BBCprime reggeli gyerekeknek szóló műsorát néztük vagy nézte, amíg én elmosogattam. Szerencsére hamar rájöttem, hogy neki még semmi szüksége nincs erre; sőt mondhatni kifejezetten káros ennyi idősen már TV-t nézni. És miért? Egy 2 éves gyereknek nem az a "feladata", hogy gyorsan egymás után váltakozó képkockákat bámuljon. Fel sem tudja dolgozni azt a sok ingert, behatást ami őt éri egy mesenézés közben. Ennek következtében agresszívvé válik, hisz kénytelen valahogy levezetni a benne felgyülemlett információtömeget. Arról már nem is beszélve, hogy ellustul a fantáziája, a képalkotó készsége.
Tudom, hogy nem az ördög műve és hogy van pozitív oldala is; én is így gondolom. De, még nem most; talán majd 3éves kora körül, de akkor is csak szigorúan válogatva néha-néha és velünk együtt, hogy aztán utána vagy közben meg tudjuk beszélni.
Addig is megmaradnak nekünk a könyvek, amiket szerencsére Lolli imád. Könyvtárba is egyre sűrűbben megyünk és nagyon élvezi. Mégis a legtöbbet fejből mesélek és mondókázok neki, illetve épp most készítek neki egy könyvet kedvenc plüsseivel. Ha elkészült, hozom majd bemutatni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése