2010. április 12., hétfő

Kaktusz-ügy


Tegnap délután hazaérve, Lolli leküzdhetetlen vágyat érzett hogy először mutatóujjával megérintse majd tenyerével megmarkolja a szomszéd ajtaja mellett lévő kaktuszt. Persze alig hogy beértünk a lakásba, Loló már hangot is adott a kaktusz tüskéi okozta fájdalomnak. Chirs vette kezelésbe a kis kezet. Lekuporodtak a fürdőszobában és szemöldök csipesszel nekiestek a tüskéknek. Miközben én pakolásztam, csak azt hallottam fél percenként, hogy "Ááá, fáj!" némi sírdogálás kíséretében. Nehézkesen ment a dolog, mivel nagyon apró, pihés tüskék voltak ezek, alig lehetett észrevenni őket. Egy idő után feladtuk, mert annak ellenére hogy Lolli még adta kezét, hogy még van benne tüske és hogy fáj neki, mi bizony egyet sem láttunk.
Nagyon sajnáltam szegénykémet, bármihez hozzáért egyből felsírt és mondta, hogy fáj ráadásul dudózni sem tudott Közben megéhezett, így ugrottam is a konyhába ellátmányért. Alig hogy kiléptem a szobából jött utánam sírva, fájlalva a kezét. Fel kellett vennem, de közben meg azért is sírt, mert éhes volt. Nosza, fel a hátamra, gondoltam. És milyen jó gondolat volt, le se akart szállni, sőt amíg készítettem neki a szendvicsét el-elbóbiskolt Nagyon rég volt már ilyen, hogy tényleg élvezze és szeresse, hogy a hátamon piheghet. A szemem sarkából csak a kis kezét láttam, ahogy kirakja oldalra, hogy még véletlenül se érjen bármihez. Enni is csak egy kézzel evett. Mikor kért inni kapásból elé raktam a poharát és Édesem, csak nézett rám, hogy "Anya, de hogyan igyak most?!". Kapott szívószálat, feketét és zöldet is mert nem tudott dönteni melyik illik jobban abékatányérhoz
Szerencsére a pancsinál jól kiáztattuk, így az esti "tejcis" cumisüveget már két kézzel meg tudta fogni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése