2010. április 29., csütörtök

Vizuális kutlúra


Lolli kortársai többségének már van kedvenc rajzfilm hőse mint pl. Fifi, Noddy, Roary. Az én lányomnál Dani és Panni a menő. Bizony, könyvbéli meseszereplők. Nálunk tiltólistán van a TV, Loló nem néz se Minimaxot, se Nickelodeont, se esti mesét; sőt mi sem nézünk a jelenlétében TV-t, csak ha már alszik. Volt idő, nem tagadom, mikor reggelente bekapcsoltuk a TV-t és a BBCprime reggeli gyerekeknek szóló műsorát néztük vagy nézte, amíg én elmosogattam. Szerencsére hamar rájöttem, hogy neki még semmi szüksége nincs erre; sőt mondhatni kifejezetten káros ennyi idősen már TV-t nézni. És miért? Egy 2 éves gyereknek nem az a "feladata", hogy gyorsan egymás után váltakozó képkockákat bámuljon. Fel sem tudja dolgozni azt a sok ingert, behatást ami őt éri egy mesenézés közben. Ennek következtében agresszívvé válik, hisz kénytelen valahogy levezetni a benne felgyülemlett információtömeget. Arról már nem is beszélve, hogy ellustul a fantáziája, a képalkotó készsége.
Tudom, hogy nem az ördög műve és hogy van pozitív oldala is; én is így gondolom. De, még nem most; talán majd 3éves kora körül, de akkor is csak szigorúan válogatva néha-néha és velünk együtt, hogy aztán utána vagy közben meg tudjuk beszélni.
Addig is megmaradnak nekünk a könyvek, amiket szerencsére Lolli imád. Könyvtárba is egyre sűrűbben megyünk és nagyon élvezi. Mégis a legtöbbet fejből mesélek és mondókázok neki, illetve épp most készítek neki egy könyvet kedvenc plüsseivel. Ha elkészült, hozom majd bemutatni.

2010. április 27., kedd

Státusz

Tegnap voltunk Lollival védőnőnél 2 éves státusz vizsgálaton. Számbéli adatok alapján Lollit a következőképpen lehetne jellemezni:
  • 11kg
  • 82,5cm
  • 10db fog
  • mellkaskörfogat: 48cm
  • fejkörfogat: 46cm
Egy csomó kérdés érkezett hozzám, miközben x-elgetett Natália. Nem győzött közben csodálkozni, nem igazán értettem miért. Például, elérkeztünk az étkezés kérdésekhez és mondtam hogy Lolli önállóan eszik kanállal, villával; kikerekedtek a szemei. Szerintem a legtöbb 2 évesnek ez simán megy, na de mindegy! A vizsgálat végére azt mondta, hogy Lolli értelmi és érzelmi tulajdonságai jobban fejlettek az átlagnál, 2.5-3 éves gyerek szintjén van. Ha ő mondja...

Mindenestre tényleg Lolli a legszebb, legokosabb, legimádnivalóbb, legaranyosabb kiscsaj az egész világon

Amúgy a beszédét illetően tényleg rohamosan halad előre. Mondatokban beszél, sokszor rukkol elő új szavakkal amiken csak ámulunk, hogy ezt meg honnan vette. Tegnap pl. amikor felkelt és kijött hozzám a nappaliba, én épp a gép előtt ültem. Lecsücsült a kanapéra, kezébe vette a könyvét, majd így szólt "Negépezz'! Gyere Danit olvasni!"
De a kedvenc szavaink, amiket tőle hallunk a " Köszi! Bocsi! "Sziattok! "Nagyon kis illedelmes lett, pedig nem gyúrtam külön erre, úgy látszik én is az vagyok és így eltanulta tőlem Mindig megköszöni ha leteszem elé kaját, ha adok neki valamit, stb...

2 évesen elkezdett félni a motoroktól és az autóktól, de közben meg imádja is őket. Szóval elég skizofrén érzéseket táplál eme járművek iránt. Ha meghallja vagy látja őket hozzá közelíteni , csimpaszkodik belém és mondja, hogy "Gyosan, gyosan!" (=menjünk innen vagy vegyem fel) De már azt is megtanulta,hogy "Nem bánt, csak hangos!"


Vasárnapi nap



Vasárnap délután Chris végre nem dolgozott és bevonszoltuk erőszakkal a belvárosba kacsákat etetni, amiből aztán galambetetés lett, mert a kacsák már halálra zabálták magukat.
Persze a "cicigli" sem maradhatott itthon, Lolli tepert is vele rendesen.


Sikerült egy rendezvénybe is belefutnunk, ahova kivonult a győri Vaskakas Bábszínház és Gyermekek Háza a játékaival, úgyhogy egy picikét lengőtekézett is Lolli. Nagyon jó kis swing zene szólt, no meg blues. Az én lányomnak ez kell! A hétfői Alma koncerten csak álldogált és bújt hozzám, itt meg a biciklin ülve dancelt

2010. április 25., vasárnap

Tejterhelés otthon, szobatisztaság

Mivel Lolli heves reakcióktól mentesen fogadta be a tejszármazékot tartalmazó ételek, abbahagytam az összetevők bújását. Kb. másfél napig tartott, aztán elkezdett mindenféle átmenet nélkül hurutosan köhögni és orrot folyatni. Már nem vagyok benne annyira biztos, hogy valóban a tej okozta, de mindenesetre visszatértünk a szigorú tejmentes diétánkhoz mindaddig amíg meg nem gyógyul. Ha újra makk-egészséges lesz, akkor újfent elkezdjük az itthoni terhelést és meglátjuk mi sül ki belőle. Ha visszatér a hurutos köhögés és az orrfolyás, akkor egyértelmű lesz, hogy valóban a tej okozta, ha pedig nem akkor örülhetünk. Bevallom őszintén, hogy csak 2-3 napig tartott a "tejes" élet, de nagyon hozzá tudtam szokni és nem kis nehézség volt újra diétásan étkeztetni Lollit. Gondolok itt arra, hogy kis barátaival bátran ehette a bármilyen ropit, nem kellett körbejárnunk az egész várost egy nyalat fagyiért, ehettük bátran kunyizó-Lolli előtt a kedvenc majonézünket és még sorolhatnám.
Úgy tűnik most már csak-csak kimászunk ebből a takonykórból, éjjel már alszik, csak egyszer kel "tejciért", délután is tud aludni, nem köhögi fel magát; orrot sem szívunk már, csak törölgetünk. Remélem gyorsan túl leszünk ezen is.

Ja, és persze rávettem magamat hogy elkezdjük a szobatisztaságra nevelést. Fő oka az volt, hogy nem akartam letörni Lolli lelkesedését. Történt, hogy valamelyik nap nem sokkal pancsi előtt érkezett a csomag a pelusba, így már nem adtam rá újat és pucér-popóval várta az est fénypontját. Lényeg a lényeg, hogy szólt hogy pisi lesz, kivárta a bili behozatalát, ráült, produkált, törölt, lehúzta, kezet mosott. Mint a nagyok! Gyorsan félre is tettem lusta énemet és megbeszéltem magammal, hogy holnaptól nincs itthon pelus csak alváshoz. Nagyon szépen működött, már arra sem kellett figyelmeztetni, hogy párnára/szőnyegre/akármire üljön, csak ne a hideg padlóra az egy szál bugyijában. Nem egyszer a kiszemelt áldozat Hápi lett.


Szóval nagyon ügyesen haladtunk a dologgal, "baleset" csak az etetőszékben ért minket. De most hogy beteg, visszakerült rá a pelus. Majd ha meggyógyult, akkor újra és remélem hasonló lelkesedéssel kezdünk el szobatisztázódni.

2010. április 13., kedd

Tejterhelés

Túl vagyunk rajta, részben.
Először bekente Lolli arcát és kezét az asszisztens, majd reakció hiányában én folytattam 15percenként a terhelést először tejjel, amit Lolli utált, aztán meg jöttek az édességek, mint krémtúró, joghurt, tejszelet, túrórudi... A legjobban a krémtúró ízlett neki, nem hazudok, 13mp alatt betömte 8:30-12:30 voltunk ott, addig folyamatosan ment a terhelés hasmenés, bőrpír és bármi más tünet nélkül. Úgy jöttünk el onnan, hogyha a napok folyamán jelentkeznének a tünetek, menjünk el a házi orvoshoz aki ad róla papírt, majd ezzel menjünk vissza hozzájuk május végén.
Az az igazság, hogy nem tudom mit gondoljak. Azt hittem, hogy már az első korty tej után előjönnek Lolón a csalánkiütések, ehhez képest egy raklap tejterméket megevett minden gond nélkül. Sokat gondolkoztam a terhelés alatt és most itthon is, hogy valóban tejérzékeny-e Lolli vagy valami más okozta/okozza nála a hasmenést, csalánkiütést. És nem tudom és nagyon remélem, hogy ki fogjuk deríteni mi ez az egész a kis testében.
Persze késleltett reakció még mindig felléphet nála, csak akkor azt nem értem, hogy pl. amikor a kedves házi orvosunk (tejszármazékos) ropit adott Lollinak miért volt utána csalánkiütéses és miért ment a hasa.
Na, szó mi szó, most várunk, hogy hogyan reagál erre a bevitt tejmenyiségre Loli szervezete.

2010. április 12., hétfő

Kaktusz-ügy


Tegnap délután hazaérve, Lolli leküzdhetetlen vágyat érzett hogy először mutatóujjával megérintse majd tenyerével megmarkolja a szomszéd ajtaja mellett lévő kaktuszt. Persze alig hogy beértünk a lakásba, Loló már hangot is adott a kaktusz tüskéi okozta fájdalomnak. Chirs vette kezelésbe a kis kezet. Lekuporodtak a fürdőszobában és szemöldök csipesszel nekiestek a tüskéknek. Miközben én pakolásztam, csak azt hallottam fél percenként, hogy "Ááá, fáj!" némi sírdogálás kíséretében. Nehézkesen ment a dolog, mivel nagyon apró, pihés tüskék voltak ezek, alig lehetett észrevenni őket. Egy idő után feladtuk, mert annak ellenére hogy Lolli még adta kezét, hogy még van benne tüske és hogy fáj neki, mi bizony egyet sem láttunk.
Nagyon sajnáltam szegénykémet, bármihez hozzáért egyből felsírt és mondta, hogy fáj ráadásul dudózni sem tudott Közben megéhezett, így ugrottam is a konyhába ellátmányért. Alig hogy kiléptem a szobából jött utánam sírva, fájlalva a kezét. Fel kellett vennem, de közben meg azért is sírt, mert éhes volt. Nosza, fel a hátamra, gondoltam. És milyen jó gondolat volt, le se akart szállni, sőt amíg készítettem neki a szendvicsét el-elbóbiskolt Nagyon rég volt már ilyen, hogy tényleg élvezze és szeresse, hogy a hátamon piheghet. A szemem sarkából csak a kis kezét láttam, ahogy kirakja oldalra, hogy még véletlenül se érjen bármihez. Enni is csak egy kézzel evett. Mikor kért inni kapásból elé raktam a poharát és Édesem, csak nézett rám, hogy "Anya, de hogyan igyak most?!". Kapott szívószálat, feketét és zöldet is mert nem tudott dönteni melyik illik jobban abékatányérhoz
Szerencsére a pancsinál jól kiáztattuk, így az esti "tejcis" cumisüveget már két kézzel meg tudta fogni.

2010. április 10., szombat

A kiskonyha

Kicsit másképp néz ki a végeredmény, mint az az előzetes tervekben volt látható. Chris a fejébe vette, hogy Lollinak überhiperszuper "kis"konyhája lesz, még szerencse hogy a beépített spotlámpákról sikerült lebeszélnem. De mindenképpen dupla konyhát szerettünk volna, gondolva már arra is, hogy 1-2 év múlva már 2 gyerek fog ott főzőcskézni. A mű kicsi hiányossággal (függöny) a nagy napon ért célba Lolli délutáni alvása alatt. Alig vártam, hogy kész legyen és berendezhessem a kiskonyhát az sk. filc kajákkal meg a hozzá vásárolt kiegészítőkkel.
Lolli részéről a konyha fogadtatása pont olyan volt, amilyent vártunk: örült neki, nagyon. Egyből nekiállt főzőcskézni és ezt azóta is rendületlenül műveli nap, mint nap. Én meg végre visszaszereztem a konyhapulton a fenségterületemet. Szóval, nem lőttünk mellé egy cseppet sem ezzel az ajándékkal.
Ja, és a hiányosság pótlása húsvét hétfőn meg is történt, amit szintén Chris hajtott végre, egyedül. Az egyedül azért ilyen fontos, mert ő maga kigondolta ki milyen legyen a függöny, kiszabta, beüzemeltette velem a varrógépet és odaült eléje megvarrni. Még sosem varrt varrógéppel, tűvel is csak a technika órákon utoljára. Szóval, nagyon büszke vagyok rá a végeredmény meg csillagos 5, ha már emlegettük a technika órát...
Íme, tessék-lássék: