2010. március 29., hétfő

Katasztrofális!

Ennél rosszabb napom nem igen volt mostanában. Kezdődött már ott az egész, hogy a kisasszony kínkeservesen 21:45kor aludt csak el nagy nehezen, majd 4-6ig ment vele a szenvedés, nem tudott visszaaludni. Ezek után úgy keltem 8kor, mint a mosott sz@r és morcos is voltam, mert másfél órával később keltünk a szokásosnál, így borulni látszott az előre betáblázott nap. Gyorsan összeszedtem magunkat, rendbe vágtam a lakást és elindultunk a belvárosba az önkormányzatra. A befelé vezető út is megérne egy prédikációt, milyen agyamenten tudnak közlekedni az emberek járművel vagy anélkül. Mindenesetre egyben beértünk és még parkolóhelyért sem kellett köröznünk. Bedobtam szépen a parkolóautomatába egy kisebb vagyont, hisz ki tudja mennyit kell majd várakoznunk. Felcuccoltam magunkat és besétáltunk az önkormányzatra és megláttam a táblán az ügyfélfogadási rendet: "kedd: zárva". Igen, tudom megnézhettem volna előtte vagy még tegnap itthon, de meg mertem volna esküdni rá, hogy ma 8tól vannak. Hát, nem! Szóval továbbindultunk a könyvtár felé, de előtte még megálltunk egy ismerősnek odaadni valamit. Lolli végig visította az útat, mert Hápi szárnya odaszorult az ajtóhoz. Hiába magyaráztam neki, hogy vezetek, majd ha megálltunk kiszabadítom azt szerencsétlen állatot, ő csak kétségbeesetten siránkozott Hápiért. Na, a könyvtárnál 2 kör után sikerült parkolóhelyet találnom, majd megint felcuccoltuk magunkat és felmásztunk a lépcsőn. Az ajtó be volt rácsozva és akkor belém hasított, hogy "Bakker, hát kedd van!" (keddenként nincs könyvtár).
Jó, ha már itt van egy bolt akkor befutunk venni valamit vacsira. A boltban nyugdíjas-dömping volt, kilométer hosszú sorokkal, a gyerekeimre senki nem volt tekintettel. Hol az egyikbe könyököltek bele, hol a másikat taposták éppen agyon. Lollinak sem tetszett túlzottan, ki is fejezte nem tetszését egy rostos üdítő polcról lerántásával. Még sosem csinálta ilyet, de egy csöppet sem tudtam rá mérges lenni, legszívesebben én is ezt tettem volna. Kifizettük és bocsánatot kértünk.
Reggel még bedobtam a táskámba egy postai értesítőt, mi szerint küldeményünk érkezett. Már épp a Posta felé vettem volna az irányt, mikor leesett, hogy nem raktam el a bélyegzőt. Ezek után már csak haza akartam menekülni. Ez eddig elmeséltek során a szokásos nehezítő körülményeket már nem is sorolom, mint pl. Lolli a másik irányba fut ki az autó elé vagy ledobja a könyvét és hiába kérem vegye fel, majd én viszem, csak adja a kezembe, mert nem tudok lehajolni ennyi cuccal a kezemben 30 hetes terhesen vagy hogy hiába kérem álljon meg/húzodjon a járda szélére, szembe röhög és még sorolhatnám.
Itthon aztán egy kis házi munka után, nekiálltam Lolli kötényének. Tegnap este már kiszabtam az anyagot, körbe tűzködtem szegéllyel, hogy ma csak át kelljen suhannom rajta a géppel. Mikor körbe értem a szegély levarrással, tűnt fel, hogy a művelet közepén lefogyott a cérna az orsóról. Sebaj, mivel egy hős vagyok előröl kezdtem. Aztán mikor elkezdtem rávarrni a nyakba akasztó pántot, tárult elém a csodás látvány, hogy egy helyen nem voltam elég figyelmes és az anyag kicsúszott a szegélyből varrás közben. Mivel otrombán nézett ki a végeredmény, nekifutottam egy újnak egy másfajta anyagból és szélesebb szegéllyel. Ez nagyon jól sikerült, pedig közben kiégett a varrógép lámpája, csak hogy könnyebb dolgon legyen. Már az utolsó simításoknál tartottam, mikor leállt a varrógép. Áramszünet! Hurrá! Mindeközben végzett a mosógép. Teregetni áramszünet alatt is lehet. Aha, lehetne, ha a (felültöltős) mosógép dobja nem ragadt volna be. Szerelőt sem tudtam még hívni, hisz nincs áram, nem tudna ő sem így mit kezdeni.
Ránéztem az órára és látom, hogy már 13:40. Lollinak gyorsan ebéd, már épp a vége felé tartott a kanalazgatással, mikor valaki kopog az ablakon. Egy rokon, akit már párszor megkértünk, hogy szóljon ha jön, nem szeretjük a betoppanós vendégeket és legfőképpen nem Lolli alvásidejében. Ahogy sejtettem, Lolli kellőképpen felpörgött és alig tudtam lelőni, hogy aludjon már. Az már csak hab a tortán, hogy a vendég minek vegye a le a cipőjét és ugyan már akkor miért ne járná be így a lakást?!
Ja, és azt kihagytam a történetből, hogy mivel én teljesen belefeledkeztem a varrásba, Lolli szabadon garázdálkodott több órán át a lakásban úgy, hogy egyszer sem szedtem fel utána semmit. Mindenkinek a fantáziájára bízom mi várt és még vár rám a lakásban. Csak egy kis ízelítő: a felmosó vízben ázik a papucsom.
Nem tudom mi vár még ma rám, de hogy a mai napot már most utálom az biztos!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése