2010. március 29., hétfő

Katasztrofális!

Ennél rosszabb napom nem igen volt mostanában. Kezdődött már ott az egész, hogy a kisasszony kínkeservesen 21:45kor aludt csak el nagy nehezen, majd 4-6ig ment vele a szenvedés, nem tudott visszaaludni. Ezek után úgy keltem 8kor, mint a mosott sz@r és morcos is voltam, mert másfél órával később keltünk a szokásosnál, így borulni látszott az előre betáblázott nap. Gyorsan összeszedtem magunkat, rendbe vágtam a lakást és elindultunk a belvárosba az önkormányzatra. A befelé vezető út is megérne egy prédikációt, milyen agyamenten tudnak közlekedni az emberek járművel vagy anélkül. Mindenesetre egyben beértünk és még parkolóhelyért sem kellett köröznünk. Bedobtam szépen a parkolóautomatába egy kisebb vagyont, hisz ki tudja mennyit kell majd várakoznunk. Felcuccoltam magunkat és besétáltunk az önkormányzatra és megláttam a táblán az ügyfélfogadási rendet: "kedd: zárva". Igen, tudom megnézhettem volna előtte vagy még tegnap itthon, de meg mertem volna esküdni rá, hogy ma 8tól vannak. Hát, nem! Szóval továbbindultunk a könyvtár felé, de előtte még megálltunk egy ismerősnek odaadni valamit. Lolli végig visította az útat, mert Hápi szárnya odaszorult az ajtóhoz. Hiába magyaráztam neki, hogy vezetek, majd ha megálltunk kiszabadítom azt szerencsétlen állatot, ő csak kétségbeesetten siránkozott Hápiért. Na, a könyvtárnál 2 kör után sikerült parkolóhelyet találnom, majd megint felcuccoltuk magunkat és felmásztunk a lépcsőn. Az ajtó be volt rácsozva és akkor belém hasított, hogy "Bakker, hát kedd van!" (keddenként nincs könyvtár).
Jó, ha már itt van egy bolt akkor befutunk venni valamit vacsira. A boltban nyugdíjas-dömping volt, kilométer hosszú sorokkal, a gyerekeimre senki nem volt tekintettel. Hol az egyikbe könyököltek bele, hol a másikat taposták éppen agyon. Lollinak sem tetszett túlzottan, ki is fejezte nem tetszését egy rostos üdítő polcról lerántásával. Még sosem csinálta ilyet, de egy csöppet sem tudtam rá mérges lenni, legszívesebben én is ezt tettem volna. Kifizettük és bocsánatot kértünk.
Reggel még bedobtam a táskámba egy postai értesítőt, mi szerint küldeményünk érkezett. Már épp a Posta felé vettem volna az irányt, mikor leesett, hogy nem raktam el a bélyegzőt. Ezek után már csak haza akartam menekülni. Ez eddig elmeséltek során a szokásos nehezítő körülményeket már nem is sorolom, mint pl. Lolli a másik irányba fut ki az autó elé vagy ledobja a könyvét és hiába kérem vegye fel, majd én viszem, csak adja a kezembe, mert nem tudok lehajolni ennyi cuccal a kezemben 30 hetes terhesen vagy hogy hiába kérem álljon meg/húzodjon a járda szélére, szembe röhög és még sorolhatnám.
Itthon aztán egy kis házi munka után, nekiálltam Lolli kötényének. Tegnap este már kiszabtam az anyagot, körbe tűzködtem szegéllyel, hogy ma csak át kelljen suhannom rajta a géppel. Mikor körbe értem a szegély levarrással, tűnt fel, hogy a művelet közepén lefogyott a cérna az orsóról. Sebaj, mivel egy hős vagyok előröl kezdtem. Aztán mikor elkezdtem rávarrni a nyakba akasztó pántot, tárult elém a csodás látvány, hogy egy helyen nem voltam elég figyelmes és az anyag kicsúszott a szegélyből varrás közben. Mivel otrombán nézett ki a végeredmény, nekifutottam egy újnak egy másfajta anyagból és szélesebb szegéllyel. Ez nagyon jól sikerült, pedig közben kiégett a varrógép lámpája, csak hogy könnyebb dolgon legyen. Már az utolsó simításoknál tartottam, mikor leállt a varrógép. Áramszünet! Hurrá! Mindeközben végzett a mosógép. Teregetni áramszünet alatt is lehet. Aha, lehetne, ha a (felültöltős) mosógép dobja nem ragadt volna be. Szerelőt sem tudtam még hívni, hisz nincs áram, nem tudna ő sem így mit kezdeni.
Ránéztem az órára és látom, hogy már 13:40. Lollinak gyorsan ebéd, már épp a vége felé tartott a kanalazgatással, mikor valaki kopog az ablakon. Egy rokon, akit már párszor megkértünk, hogy szóljon ha jön, nem szeretjük a betoppanós vendégeket és legfőképpen nem Lolli alvásidejében. Ahogy sejtettem, Lolli kellőképpen felpörgött és alig tudtam lelőni, hogy aludjon már. Az már csak hab a tortán, hogy a vendég minek vegye a le a cipőjét és ugyan már akkor miért ne járná be így a lakást?!
Ja, és azt kihagytam a történetből, hogy mivel én teljesen belefeledkeztem a varrásba, Lolli szabadon garázdálkodott több órán át a lakásban úgy, hogy egyszer sem szedtem fel utána semmit. Mindenkinek a fantáziájára bízom mi várt és még vár rám a lakásban. Csak egy kis ízelítő: a felmosó vízben ázik a papucsom.
Nem tudom mi vár még ma rám, de hogy a mai napot már most utálom az biztos!

Születésnapra hangolódva

Nem hazudtoltuk meg magunkat, minden az utolsó napokra marad hiába tudjuk már hónapok óta mit fog kapni Lolli Mindenesetre én hétvégén teleírtam a határidőnaplómat, hogy átlássam ezt a hetet. Ma meg is ejtettük Lollival a nagybevásárlást már csak a henteshez kell majd elmenni csütörtökön reggel. Tegnap amíg a tutya szépült, én elgurultam venni lufikat és papírtányért (nem vagyok hajlandó tizenx ember után a 3 fogásnyi étkészletet suvikszolni) meg fa játékételt a kiskonyhához. Ja, és ma hazafelé jövet még megálltunk a Mül.erben, ahol tudtam venni nagyon jó áron írtó cuki szintén fából készült tortát, amit lehet szeletelni és díszíteni tetszés szerint. 11kor már itthon is voltunk, gyorsan kirámoltam a 8 táskát, addig Loló megetette magát, majd futottunk a védőnőhöz, onnan a gyógyszertárba, majd vissza haza. Lollit bedobtam a hintába és nekiálltam főzni, hogy ne legyen már rá gondom ma és holnap. Loló kegyes volt hozzám, mert bő 2 órán át húzta a lóbőrt, így rendet is tudtam rakni itthon és megcsinálni a szokásos mindennapi házi munkát. Szóval ma nagyon jól vizsgáztam az elintézni valókból. A holnapi nap is hasonló lesz. Délelőtt be kell mennünk önkormányzatra a pályázatunk miatt, majd könyvtárba és egy ismerősünkhöz, délután meg megyek majd az orvoshoz. A szerdát hagytam meg nyugis itthonmaradós-takarítgatós napnak és a csütörtök meg a péntek már a szombatra készülődés jegyében fog eltelni. Csupa olyan étek lesz majd szombaton amit pénteken el tudok készíteni, így a szombat már tényleg Lolli szülinapjáról szólhat. Kizárólag olyan tejmentes ételek lesznek amikből Loló ehet és mindenkit megkértem, hogy ha hozni szeretne bármilyen ételt, akkor csak olyat amiből ehet Lolli. Nem akarom, hogy ezen a napon is sóvárogjon és folyton nemet kelljen mondanunk neki és elmagyarázni hogy miért nem. Nem, ezt nem akarom!

Az idei ajándékok finanszírozása afféle összedobjuk elven valósul meg. Mindenki bedobott a közösbe és ebből meg tudjuk csinálni a kiskonyhát és tudtunk venni kiegészítőket hozzá, meg tudtuk rendelni a kisbicót és tudtunk venni még egy hőn áhított ugráló csacsit is.
Egyedül a kiskonyha várat még magára, de ma leszabatta Chris az anyagot hozzá, holnap még fut egy kört a bútorkellékesnél és remélem szerdán már neki is tud állni.


A kis bicikli színe miatt sokáig ment a huzavona, nem tudtuk eldönteni, hogy piros-sárga vagy rózsaszín legyen. Mire végre sikerült letenni a voksot előbbi mellett, hívott minket a rendelésünk leadása után a mamazóna üzletvezetője, hogy nem akarunk-e inkább rózsaszínt, mert az most olcsóbb. Na bumm, ezért agyaltunk ennyit rajta. Szóval Lolli bringája rózsaszín leszÉs ugyebár említettem még régebben, hogy fa bringát szerettünk volna és hogy kicsit csalódottak vagyunk. Most már tökre nem így látjuk, mint kiderült azoknak pl. nincs akkora hajlásszöge és volt szerencsém egy ilyennel élőben találkozni a játszin amit a ksifiú még csak pár hete használt mégis már szálkák álltak ki belőle, a felső faréteg pattogott le. Aztányoutube-on láttunk egy videót egy 19 hónapos szelíd motorosról és teljesen beleszerettünk a Pukyba Már alig várjuk, hogy megérkezzen, szombaton hozzák majd anyuék magukkal megspórolva így a pk.-t. Egyébként a bejegyzés írása közben Lolli itt csücsül mellettem és olvas, de meglátta a bicikli képét és teljesen be van sózva, hogy neki is kell ilyen. Ha tudná!

Csavarogtunk

Azon az ominózus napon, amikor bebuszoztunk a belvárosba a tervezettekkel ellentétben, 12 helyett 15kor indultunk haza. Annyira jól éreztük magunkat Orsival, hogy nem akartunk elválni egymástól. Még tovább is zsibbasztottuk volna, ha nem kellett volna délután dolgozni mennie. Miután beértünk a busszal, a Radó-szigeten találkoztunk Orsival, ahol is jól megtömtük a kacsákat és egy kicsit magunkat is a friss kenyérrel.




Aztán hónunk alá kaptuk a várost, Lollinak turiztunk ruhákat, magunkat megajándékoztuk 2-2pár cipővel, nézelődtünk a butikokban, beiktattunk egy játszóterezést is, segítettünk Orsinak egy-két oviba uszis szórólapot elvinni, közben meglátogattuk az önkormányzatot is a pályázatunkkal. Lolli hol sétált, hol a kocsiban ült, hol Orsival cipeltette magát. Végül 15órakor elköszöntünk egymástól és buszra pattantunk Lolóval. A második megállónál már el is aludt és csak itthon ébredt rá másfél órájára.


Mikor hazafelé jövet leszálltunk a buszról,a buszmegállóban "elhagytam" a könyvünket. Egy darabig leskelődtem, de nem jött senki, így hát hazaindultam Lollival. Remélem valaki nagyon örült neki és majd ő is "elhagyja"

Egyébként látszik mennyire régen buszoztam már. Elfelejtettem, hogy miért nem szabad reggel utazni. Bár, igaz az iskolás csúcsforgalmat elhagytuk, de helyette megkaptuk az nyugdíjas csúcsot Háááát, lehet jobb ha nem is részletezem. Mindenesetre a best az volt, amikor a velünk szembenülő nő mindenféle előzmény, megszólítás nélkül fennhangon mondja nekem, hogy "megfázik a baba lába". A baba -esetünkben Lolli- lába, ahogy ült a babakocsiban és felcsúszott picit a nadrágja, kilátszódott. Csak annyit tudtam rá mondani, hogy " a buszon?" . Ráadásul hozzáteszem, hogy hiába volt még csak 9 óra akkor, már nagyon meleg, igazi tavaszi idő volt, a buszon érzékelhető hőmérsékletről már nem is beszélve. broáf Egyébként ez a kedves hölgy volt az a személy is, aki noha látta, hogy mi is leszállni készülünk, elénk állt és persze hogy nem segített leszedni a babakocsit a buszról. No comment!

Tavasz!

Itt a tavasz, itt a jó idő, hurrá! Eddig se unatkoztunk Lollival, most meg főleg nem. Ahogy kinyitja reggel a szemét már mondja is, hogy "Sítáni!"
Ez a hét meg aztán tényleg nagyon szoros, hisz szombaton Lolli szülinap, vasárnap meg Húsvét. Ráadásul hónap első hete is van, tehát védőnő, nőgyógyász és még egy csomó hivatalos elintézni való. bláá
Szóval élünk mind a négyen, nagyon is!


2010. március 23., kedd

Könyelhagyás!

Holnap be kell mennünk Lollival a városba. Több okból kifolyólag is. Első utunk az önkormányzathoz fog vezetni, be kell adnunk egy pályázatot, aztán fogunk találkozni majd Orsival és nem utolsó sorban könyvelhagyásra készülünk. Szerintem nagyszerű dolog. Lolli és én is el fogunk hagyni egy-egy könyvet, noha holnap még csak 24. lesz. Az országos könyvelhagyás időpontja március 25., de ettől függetlenül bárki bármikor mikor kedve éppen úgy tartja elhagyhat egy könyvet.
Nyomon is lehet követni a könyveket, csak regisztrálni kell a www.veszitsel.konyvtar.hu oldalon. Miután ezt megtettük és bevittük a könyv adatait, kinyomtathatjuk a könyv egyedi azonosítóját tartalmazó elvesztési nyilatkozatot, vagy beleírhatjuk a könyvbe ezt az azonosítót, hogy aki megtalálja, könnyen regisztrálhassa.
Szóval, könyelhagyásra fel!

2010. március 12., péntek

Tejallergia

Lassan itt van Loló 2. születésnapja, úgyhogy a gasztroenterológiai látogatásunk is közeleg. Mivel tudom, hogy elég nagy a várakozási idő, így már kértem időpontot pár hete. Április 13-án reggel várnak minket a tejterhelésre. Vinnünk kell magunkkal Lolli félnapos ételellátmányán kívül, 2dl tejet, kakaóport (ha nem inná meg a tejet), 4féle tejterméket. Már ez is egy kicsit meghökkentő nekem, hogy nekünk kell ezeket bevinni, de annyira nem is bánom, mert így legalább én felügyelhetem, hogy mit egyen. Mondta az asszisztens, hogy ez egy bő fél, egész napos procedúra lesz, készüljünk rá. Nagy meglepetés nem ért, mert Réka blogján már olvastam róla, hogyan zajlik a dolog. Plusz párszor már megfordultunk Lolóval a gastron és nem egyszer láttuk a folyosón várakozó szülőket és a "terhelt" gyereküket. Igen a folyóson! Na, ez az ami aggaszt. Nem az osztályon végzik, hanem az ambulancián, ami egy viszonylag hosszú folyosó ahol a gyermek gastro mellett még megtalálható gyermek fül-orr-gége-, gyermek szemészeti-, gyermek kardiológiai ambulancia, meg még egy pár, sőt a felnőtt ortopédiai is (ahol csupa idős ember szokott várakozni, azok a tipikus "csipkedős nyanyák"). Mondanom sem kell, hogy mindig tömve szokott lenni, nincs elég ülőhely, egyáltalán elég hely sincs a tisztes intim szféra mértékének betartására. Mindezt majd a jó kis influenzás időszakban vár ránk kettőnkre, Lollira és rám, mert eljönni velünk senki sem tud. Hát, mit mondjak nagyon várom már, főleg ha belegondolok, hogy akkor már 31hetes terhes leszek. Nem értem miért nem lehet ezt az egészet az osztályon nyugodt körülmények között lerendezni. Még abban reménykedem, hogy jó idő lesz és akkor legalább kint tudunk Lollival várakozni 2 adag tej megivása között.

És mivel már betölti a 2. amikor megyünk, előre kértem az Egészségpénztártól 3db formanyomtatványt (2 kéne de a segítőkész ügyintéző nő azt mondta legyen 3 biztos ami biztos), ami az emelt családi pótlék igényléshez kell. Jól fog jönni, mert pl. a 600Ftos rizstej , 350Ftos növényi tejszín és egyebek vásárlása elég megterhelő. Jó hír, hogy legalább ezzel majd jogosultak leszünk még pártámogatásra. Legalább minden héten vonatozhatunk anyuékhoz. Öröm az ürömben.

Hahó, Öcsi!

Akinek a cím alapján nem ugrana be semmi, egy kis segítség. Imádom az Öcsi-filmeket. Amikor először láttam, olyan 10 éves koromban kb., elhatároztam ha fiam lesz, akkor ilyen lesz és Öcsinek fogjuk hívni. Utóbbival nincs is gond, már Lolli is tudja, hogy a pocakban Öcsi-Baba lakik. Ha valakinek megvan DVD ne szégyenlősködjön kölcsön adni nekem
Öcsi nagyon energikus és rengeteget csuklik, tegnap több mint 2 órán keresztül művelte a rekeszizmai edzését. Nagyon tetszik ahogy hullámzik a hasam, Lollinál a csuklás valahogy teljesen kimaradt, mert nagyon sunyin csinálta, sosem vettem észre. Egyre nagyobb a lakhelye is, esténként már-már fájdalmasan húzódik a bőröm, feszül. Jajj nekem, terhességi csíkok! Egyébként nagyon jól érzi magát és én is vele, de már nagyon várom, hogy megérkezzen. Pedig hol van még június!
Közeleg Lolli szülinapja. Ezt is legalább olyan izgatottan várom, mint az 1. egy évvel ezelőtt. Már hónapok óta tudjuk, hogy mivel szeretnénk meglepni. 2 nagyobb ajándékkal is készülünk neki, főleg hogy egy hétvégére esik a Nyuszival. Az egyik kiszemelt ajándék egy laufrad/futó bringa/tanuló bicikli (kinek ahogy tetszik) Én nagyon szerettem volna, ha fából lesz ez a jármű, de Lolli annyra apróka, hogy 2 járgány jöhet csak szóba. Mivel az egyik 50e Ft körül mozog, így a másik esélyest választottuk. Annyira nem nyerte el egyikünk tetszését sem, de mivel nagyon más választásunk nincs... Ahogy olvasgattam róla, mindenki azt írta, hogy csak a képeken néz ki hülyén élőben nagyon aranyos kis bringa. Hát, majd meglátjuk.

A másik ajándéka pedig egy sk. kiskonyha, aminek egyelőre még csak a tervei vannak meg, de jövő héten reméljük már le lesz szabatva, netán még összerakva is. Hasonlót tervezünk készíteni, mint ez, csak hűtő nélkül:

Valószínű Lollié lila lesz, mivel van itthon lila festékünk és muszáj majd kapnia mellé egy szintén sk. mikrót, mert mánia, hogy mindent meg kell melegíteni. Ja, és Lolli konyhájának hátlapján nem tapéta lesz, hanem csempe. Szerintem írtó cuki,főleg a kis függönnyel. Na, ilyen is lesz majd Lollién, én fogom megvarrni neki.

Magát az ünneplést meg nagyon szeretném a szabadban, Püspök erdőben az erdei tornapálya startjánál megtartani egy kis bográcsozással. Ott van tűzrakóhely, faház asztallal padokkal és játszótér no meg nagy zöld terület, szép nagy fák és friss levegő. Hátsó szándékom, hogy megússzam az itthoni kupit Arról nem beszélve, hogy Lolli egyből tesztelhetné is a kisbicóját. Szóval, már csak reménykednem kell, hogy ugyanolyan szép idő legyen mint tavaly ilyenkor

Terhesen is...

hordozok, ill. hordoznék ha Lolli hagyná. Ha meglátja a Manducát, mondja hogy nem és már sír is. De miután csakazértis' feldobom a hátamra, semmi baja. Szóval azért ha a szükség úgy hozza igenis röpül a lelkem a hátamra.






Így történt ez szerdán is, amikor is könyvtárba mentünk. Mindenképpen el akarok pár könyvet olvasni egy ovilátogatás előtt (erről majd később bővebben). Ha már ott jártunk a felnőtt könyvtárban, gondoltam leviszem Lollit a gyerekkönyvtárba. Mikor mondtam neki, nagyon fellelkesült, alig várta hogy leérjünk a "ejek övtárba" és nem igen moccant onnan. Megkérdeztem a könyvtáros hölgytől, hogy az én olvasójegyemmel is kölcsönözhetünk-e. Igen, de Lollit is beírathatom. Naná hogy! Így történt hogy Lolli szeret tett egy babaolvasó jegyre. Kb. egy órát töltöttünk el ott. Amíg én böngésztem a könyveket, Lolli lecsücsült egy kisméretű könyvekkel megrakott láda elé egy puffra és olvasgatott.





Játszóház

Múlt hét vasárnap ellátogattunk az egyik bevásárlóközpont játszóházába, nevezetesen az ETOParkban található Élmény Szigetbe. A hétfői védőnő látogatáson tettem szert 2 kuponra, mellyel egy óra ingyen szórakozás jár a fent nevezett helyen. Mivel cudar idő volt aznap és amolyan borotváló északi szél fújt, gondoltuk itt a remek alkalom a kupon felhasználásra.
Ez az ETOPark azért elég vicces hely... Nagy plakátokkal hirdetik, hogy minden szinten megnyitottak. Valójában ez annyit jelent, hogy a 3 szinten átlagosan szintenként 3-4 üzlet van, a többi mind üres áll, sőt láttunk helyeket ahol még a tázjelző sem volt bekötve.
A játszóház a már elkészültek és megnyitottak éééés tűzjelzővel ellátottak közé tartozik. A pultnál egy kedves lány fogadott minket, akinek átnyújtottuk a kupont, adott nekünk egy kulcsot az öltöző szekrényhez és beléptetőt amire ráírta érkezésünk időpontját. Maga a játszóház meglehetősen nagy, gondoltak kicsikre-nagyokra. Van egy hatalmas 2 szintes mászóvár (nem tudom mi a hivatalos neve) 2 csúszdával, 2 trambulinnal, bokszzsákokkal, csúszkával, hengerekkel. Az egyik csúszda egy csőcsúszda egyenesen egy labdamedencébe, a másik pedig egy légvár része. Van ezenkívül még 2 trambulin, amiben akár egy 4fős család elugrándozhat, aztán egy nagy légvár kisebb akadályokkal( ezeken én nem jutottam át dinnyehassal ), a kisebbeknek külön labdamedence picike akadályokkal és egy szivacskockákkal ellátott építőhely. Az öltöző szekrényeknél még 8 kis asztal székekkel, rajtuk sok színes ceruza és kifestők. Szóval, sok kivetni valót nem találtunk azon kívül, hogy egy szép nagy üvegfalon át a gyerekek csorgathatják a szülők legnagyobb örömére a nyálukat a szomszédos játéküzlet készletére. Jó kis üzletpolitika
Mi egy órát voltunk ott, nem akartunk ráfizetni, csak meg akartuk nézni magunknak a helyet. Lolli nagyon jól érezte magát, de közel sem annyira mint az apja Nem egyszer kellett rászólnom Chrisre, hogy nem miatta, hanem a gyerek miatt vagyunk itt, vagy hogy állítsa le egy kicsit magát, vagy hogy hagyja már szegény gyereket felfedezni, ne rángassa az egyik csúszdától a másikig
Még van egy kuponunk, úgyhogy ismétlés a közel jövőben.






2010. március 6., szombat