2010. február 12., péntek

Oltári!

Oltári! Ha ez így működik! Ezentúl mindig kipanaszkodom magamat itt, hogy utána boldogan vigyoroghassak az eltűnt probléma miatt. Mindenesetre azért egy nagy kopp-kopp-pal kezdem.
Nos, jelentem Horváth Lolli a megszokott időben és rendben aludt el, illetve délután ugye egy pár perces hintázást igényelt a kis lelke. Most este meg megint összebújtunk tejciivás után és úgy szenderült álomba, hogy egyik kezében a kutyust másikkal meg engem ölelt Eddig bevallom őszintén jó párszor áhítoztam arról, hogy Lolli egyedül aludjon el a szobájában, ne kelljen nekem is ott feküdnöm. Hát, tiszta hülye voltam! Annyira jó érzés amikor hozzámbújik, fészkalódik, furakszik, hogy minél jobban hozzám, már-már belém bújhasson
Mindehhez az kellett, hogy 12:00ben már aludjon és este még kimentünk vele sétálni, hógolyókat dobálni a kutyának.
Szóval, azt hiszem csak nem láttam a fától az erdőt. Lollinak kutya baja, kiegyensúlyozott kislány; csak éppen van egy szaranyája aki nem vette a jelzéseit és az egyértelmű jeleket

Tehát 21:30 van és már majd' egy órája magammal foglakozhatok. Emiatt is érintett mélyen a dolog, mert nekem az estékre szükségem van. Nem érdekel, ha hajnali 5kor indul a napunk, ha délután alig alszik valamit Loló, ha egész nap megy a nyüglődés; de nekem az esték szentek -lennének. Kell az az 1-2 óra, amit arra fordíthatok, hogy szép nyugodtan lefürödjek főzzek magamnak/magunknak teát, elővegyek egy könyvet vagy gastroblogokat olvasgassak vagy megnézzünk egy filmet vagy társasozzunk Chris-szel. Szóval szüksége van a lelkemnek az estékre. Ámen!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése