2010. február 11., csütörtök

Amúgy meg...

Amúgy meg imádom Lollit Olyan sokat beszél már, rengeteg szót használ, mondatokat alkotgat és állandóan kérdezi tőlünk rámutatva az adott dologra, hogy "Mi?" . Nap végére sokszor elég rendesen lezsibbadok a válaszolgatásoktól.
Még mindig nagyon barátkozós, hangosan köszön mindenkinek és sokakkal szóba is elegyedik, szinta ki van éhezve más emberek társaságára legyen az felnőtt vagy gyerek. Ennek megfelelően nem egyszer kell visszahívnom, mikor elindul ellentétes irányba egy vadidegennel. Nagyon résen kell lenni vele sétáknál.Apropó séta... tegnapi nap egyik tanulsága nekem, hogy ha nem akarom cipelni Lolót, akkor nem szabad előtte megsimogatnom a hasamat, vagy megjegyeznem, hogy fáj a hasam, vagy bármi módon emlékeztetnem a Babára. Amúgy meg nagyon szeret kint lenni akár esik-akár fúj, a havat is szereti, ebből most bőven kijut mindenkinek. Hatalmas akarata van, egyre önálóbb próbál lenni, nem sok minden van amibe megengedi, hogy belekontárkodjunk.
A színészi pálya sem áll távol tőle, a műhiszti is egyre jobban megy neki.
Apa továbbra is csak egy van, akit hangos üdvrivalgással üdvözöl és napközben 20-30percenként biztos, hogy eszébe jut, úgyhogy délutánonként felhívjuk, hogy megkérdezzük tőle, mikor jön haza és Lolli már tökéletes en tudja a választ "Majd este, siet Apa haza!"
Napközben sokat házimunkázik, tereget, süt-főz velem, mosoatógépből ki-,bepakol, porszívózik, felsöpör, felmos. Igazi főnyeremény!




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése