2010. február 26., péntek

El is aludt?

Kérdezte tőlem tegnap este Chris, mikor pár percre rá hogy bementünk Lolcsival a szobájába aludni, jöttem is kifelé. Én meg büszkén és mámor ittasan mondtam, hogy "Igen!!!"és lobogtattam a könyvet a kezemben, hogy nem is volt alkalmam (hinta lökdösés közben) olvasni. Nem hinném, hogy lezárult volna a "nehezenTudokElaludni-időszak", inkább csak arról lehetett szó, hogy tegnap reggel 8-11:30ig, majd fél óra(!!!) alvás után 15:00-18:30ig levegőn volt Lolli.
Most, hogy ebéd után mentünk aludni, előtte adtam neki 15Ch-s Chamomillaból 5 golyót. A szokásos egymás mellé fekszünk módon pár perc alatt kinyúlt. Nem tudom, hogy emiatt vagy azért mert nem aludta át az éjszakát, egyszer kelt és mert 6kor már kinyíltak végérvényesen a szemei. Mindenesetre örülök nagyon! Ja, és ma reggel peluscsere közben láttam újabb két fehér kis jövevényt, ezúttal a felső szemfogak törtek át és látszanak a hegyeik. Hurrá! Lehet, hogy emiatt aludt el könnyedén este és most délben. Nem tudom. Mindenesetre pár napig Chamomillazunk, aztán meglátjuk...

2010. február 22., hétfő

Tancsi

Lolli-száj

Valamelyik nap délelőtt a konyhában tevékenykedtem -hol máshol, pfh :), mikor jön ki hozzám Lolli jajveszékelve:
"Anya, tutucs bábam!"



Konyhalány

Tegnap, azaz vasárnap segített nekem az ebéd előkészületeiben, nevezetesen a répa pucolásban. Nagyon ügyesen csinálta, de tényleg! Nem sok munkát hagyott nekem :) Édesemnek a végére azért csak sikerült bezsebelnie egy bibit...


Farsang

Múlt héten sem unatkoztunk. Lévén, hogy február van ,no meg Farsang, tőlünk sem állt távol a fánkkészítés. Pár hete még szalagos fánkkal próbálkoztam, de az nem sikerült túl jól, így nekifutottunk Lolóval az amerikai fánknak. Hátsó szándékom volt, hogy végre tudja mit varrtam neki.













Nagyon finom és egyszerű, nem lehet elrontani, ja és tejmentes! :)


2010. február 19., péntek

HintaMatyi

Nincs sírás-nyüglődés, ellenben van egyedül hintában elalvás amíg anya kuporog a földön, mikor 20 percet, mikor egy órát. Evvan'!




2010. február 12., péntek

Oltári!

Oltári! Ha ez így működik! Ezentúl mindig kipanaszkodom magamat itt, hogy utána boldogan vigyoroghassak az eltűnt probléma miatt. Mindenesetre azért egy nagy kopp-kopp-pal kezdem.
Nos, jelentem Horváth Lolli a megszokott időben és rendben aludt el, illetve délután ugye egy pár perces hintázást igényelt a kis lelke. Most este meg megint összebújtunk tejciivás után és úgy szenderült álomba, hogy egyik kezében a kutyust másikkal meg engem ölelt Eddig bevallom őszintén jó párszor áhítoztam arról, hogy Lolli egyedül aludjon el a szobájában, ne kelljen nekem is ott feküdnöm. Hát, tiszta hülye voltam! Annyira jó érzés amikor hozzámbújik, fészkalódik, furakszik, hogy minél jobban hozzám, már-már belém bújhasson
Mindehhez az kellett, hogy 12:00ben már aludjon és este még kimentünk vele sétálni, hógolyókat dobálni a kutyának.
Szóval, azt hiszem csak nem láttam a fától az erdőt. Lollinak kutya baja, kiegyensúlyozott kislány; csak éppen van egy szaranyája aki nem vette a jelzéseit és az egyértelmű jeleket

Tehát 21:30 van és már majd' egy órája magammal foglakozhatok. Emiatt is érintett mélyen a dolog, mert nekem az estékre szükségem van. Nem érdekel, ha hajnali 5kor indul a napunk, ha délután alig alszik valamit Loló, ha egész nap megy a nyüglődés; de nekem az esték szentek -lennének. Kell az az 1-2 óra, amit arra fordíthatok, hogy szép nyugodtan lefürödjek főzzek magamnak/magunknak teát, elővegyek egy könyvet vagy gastroblogokat olvasgassak vagy megnézzünk egy filmet vagy társasozzunk Chris-szel. Szóval szüksége van a lelkemnek az estékre. Ámen!

2010. február 11., csütörtök

Amúgy meg...

Amúgy meg imádom Lollit Olyan sokat beszél már, rengeteg szót használ, mondatokat alkotgat és állandóan kérdezi tőlünk rámutatva az adott dologra, hogy "Mi?" . Nap végére sokszor elég rendesen lezsibbadok a válaszolgatásoktól.
Még mindig nagyon barátkozós, hangosan köszön mindenkinek és sokakkal szóba is elegyedik, szinta ki van éhezve más emberek társaságára legyen az felnőtt vagy gyerek. Ennek megfelelően nem egyszer kell visszahívnom, mikor elindul ellentétes irányba egy vadidegennel. Nagyon résen kell lenni vele sétáknál.Apropó séta... tegnapi nap egyik tanulsága nekem, hogy ha nem akarom cipelni Lolót, akkor nem szabad előtte megsimogatnom a hasamat, vagy megjegyeznem, hogy fáj a hasam, vagy bármi módon emlékeztetnem a Babára. Amúgy meg nagyon szeret kint lenni akár esik-akár fúj, a havat is szereti, ebből most bőven kijut mindenkinek. Hatalmas akarata van, egyre önálóbb próbál lenni, nem sok minden van amibe megengedi, hogy belekontárkodjunk.
A színészi pálya sem áll távol tőle, a műhiszti is egyre jobban megy neki.
Apa továbbra is csak egy van, akit hangos üdvrivalgással üdvözöl és napközben 20-30percenként biztos, hogy eszébe jut, úgyhogy délutánonként felhívjuk, hogy megkérdezzük tőle, mikor jön haza és Lolli már tökéletes en tudja a választ "Majd este, siet Apa haza!"
Napközben sokat házimunkázik, tereget, süt-főz velem, mosoatógépből ki-,bepakol, porszívózik, felsöpör, felmos. Igazi főnyeremény!




Ketteske

Már 22.hetet tapossuk Pocaklakóval. Már 3 hete, hogy voltunk genetikai UH-n, ahol mindent renben talált az orvosun. Annyira más volt, mint amikor Lollival voltunk. Valahogy akkor még nem fogtam fel, most egészen másképp néztem a monitort, ahol ott ficánkolt a Kisember. Nagyon jó volt látni őt és még jobb volt, hogy közben ott csacsogott mellettem Lolli és végig kommentálta, hogy ott a baba Fény derült a nagy titokra is, miszerint Lollinak öccse lesz. Én titkon reméltem és tudtam(?), éreztem(?), úgyhogy nagyon örültem neki. Christ azt hiszem inkább sokkolta, nehezebben dolgozta fel, tette helyre, hogy most nem egy kislány fog érkezni. Én annyira belelkesedtem, hogy ahogy hazaértünk és lefektettem Lollit, elővettem a kinőtt ruháit és fel is dobáltam őket a netre. Aztán ahogy felébredt Lolli elzúgtam vele ruhákat venni Öcsinek Hiába, szeretek vásárolni
Amúgy hihetetlen számomra, hogy milyen kis aktív, főleg Lolcsi után. A mozgára is egészen más, mint a nővéréjé volt. Lolli olyan kis finoman, nőiesen úszkált, öcsi viszont dirr-durr gyorsvonatozik és hevesen rúgkapál.
Most már én is jobban vagyok, vagy csak egyszerűen megtanultam újra élni. A hasam még mindig gyakran fájogat, mostanában többet és jobban is. De ennek tudom az okát, pusztán Lollit is többet, jóval többet hordoztam, rengeteg dolgot kellett elintéznem, rohangálnom. Le kell egy kicsit lassítanom, csak olyan nehéz. Már határidó naplót is vettem, mert egyszerűen már nem bírtam fejben tartani, hogy mikor hova kell mennünk, kinek mit ígértem. Igazából sokkal könnyebb lenne, ha ügyintézéseknél Lollit valakire rábízhatnám. Aztán a hasfájás mellett van még ugye ez a szívritmus zavar. Kardiológián is voltam, csináltak egy EKG és szívultrahangot negatív eredményekkel. Ennek ellenére csöppet sem nyugodtam meg, mert amikor csinálták az EKG teljesen nyugalmi, higgadt állapotban voltam, a folyosón még 1 órát is várakoztam ülve. Aztán miután megvoltak a vizsgálatok, gondoltam hogy akkor beszélhetek az orvossal, elmondhatom a panaszaimat. Aha, persze, már megint álmodozok! Elküldtek felöltözni, majd mire végeztem épp odajött az asszisztens, kezembe nyomta a papírokat és elköszönt. Egészségügy, jellemző. Szóval, tervbe van véve egy kardiológiai magánrendelés is. Ezektől eltekinte tényleg jól vagyok, vagyunk

2010. február 10., szerda

Az este

... az megint kritikán aluli volt. Ebéd után Loló egész nagyot aludt kb. 2 órát és pikk-pak álomba is szenderült a hintában. Nagyon boldog voltam, bele is törődtem, hogy Lolli új heppje a hintában elalvás. Ám legyen, ha neki így jó!Este a megszokottnál később 19:30 helyett 20:30kor mentünk pancsizni, hisz reggel sokáig (9:15ig) aludt és délután a szokásos 13:00 helyett 15:00kor ébredt fel. Ahogy végeztünk jöttünk a szobájába, elbúcsúztunk előtte Apától ahogy szoktuk, utána egyből bele is tettem a hintába és odaadtam neki az esti tejcijét. Én leterítettem egy plédet magamnak a földre és azon nyúltam el, s úgy löktem közben-közben Lollit. Egy hangja sem volt, némán csücsült a hintában, néha dudózgatott, néha csak pislogott; de legalább nem sírt, látszólag nyugodt volt. Én mindezalatt 3szor is elaludtam és ekkor már közel egy órája próbálkoztunk az elalvással. Így hát szerencsét próbálva dobtam magamnak is az ágyra takarót és párnát és lefeküdtünk Lollival az ágyra. Nem volt ellene kifogása, sőt még hozzám is bújt; de az elalvás nem akaródzott neki. Pár perc után megunta és kezdte a szokásos műsort: először Apát kellett behívni, ő is mellénk feküdt. Újabb pár perc próbálkozás után gondolt egyet és kimászott az ágyból, sétált fel-alá a szobájában, ment az ajtó felé, én meg visszaraktam az ágyba. Ez még így ment egy darabig, aztán amikor már idegesííteni kezdett a dolog, megfogtam Lollit és visszatettem a hintába. Ekkor már 22:30(!!) volt. Amíg Apa horkolt Lolli ágyában és Loló meg a hintában csücsült, én kijöttem és gyorsan megágyaztam magunknak is, átöltöztem, elpakoltam a vacsi maradványait a konyhában, a fürdőszobát is lomtalanítottam... Aztán Loló közben már szólongatott, sírdogált hiába volt ekkor már Chris kezében; így hát bementem és átvettem Lollit, aki pár perc után elaludt.
Konkluzió? Nem nagyon tudom. Gondoltam arra is, hogy nem volt eléggé fáradt, de ez lehetetlen, mert ébredése után kimentünk egy picit sétálni, aztán meg jöttek hozzánk Árminék, akik vacsi előtt mentek el. Szóval fáradni, fáradt eleget. Éhes, szomjas nem volt. Nyugi volt, minden a megszokott ütemben és módon ment kivéve a hintázást.
Ja, és reggel 6 után nem sokkal már totyogott is ki a szobájából Most 12:00 van és már alszik kb. 15perce. Szerettem volna felkötni a hátamra, hogy akkor aludjon ott, hátha ezzel is segítem majd az esti elalvást. De bojkottálja most a hordozást. Eddig csak elfutott előlem ha meglátta a hordozót és esetleg sírt is egészen addig amíg fel nem dobtam a hátamra. De most nem! Visított mint a kismalac, kifeszítette magát, nem engedte hogy felkössem. Szóval ez sem jött be. Maradt megint a hinta-verzió, alig 5 perc alatt el is aludt.
Kiváncsian várom az estét!