2009. december 28., hétfő

Karácsony 2009

Úgy terveztem, hogy idén nem csinálok semmi sk. dolgot, mert sok időt elvesz és sokszor nem is költségkímélőbb, mint az üzletben vásárolt társa. Hát, én aztán tervezhetek, ha aztán végzek magammal. :) Karácsony előtti hetekben rohagnáltam, mint pók a falon és itthon két függönymosás és egyebek között varrtam, vágtam, ragasztottam, kevertem, gyúrtam. Sikerült nagyon kifárasztanom magamat, de végül minden elkészült. Nem csak ajándékokat készítettem, hanem karácsonyfadíszeket, Lollinak játékokat, Krisztiánnak adventi naptárt. De legalább mindnek sikere volt. :)
23-án este Chris már befaragta a fát a tartóba. Úgy terveztem, hogy még este feldiszítem és másnap csak át kell vinnünk egyik szobából a másikba. Ez működött is volna, ha Chris tartja magát az előre megbeszétekhez és max. egy méteres fát hoz, de 2 méter alá nem adta :) Így maradt a délelőtti fadiszítés. Chrisnek 24-én még titokzatos elintézni valója akadt az anyukájánál, de nem is bántam, mert Lolli vele tartott és szépen nyugiban, meglepiben díszíthettem a fát. Egész gyorsan végeztem vele és a végeredmény is egész jó lett. Idén szaloncukor helyett mézeskalács díszek lógnak a fán, tekintettel Lolli tejérzékenységére. Na, meg az sk. filc, méhviasz, toboz, hungarocell díszeim. 12körül ért hza Apa Lollival, gyorsan ágyba is dugtam a kisasszonyt, aki több, mint 2 órán át horpasztott. Márti mami ezalatt 2szer is hívott minket, hogy mikor megyünk már. Amint felébredt Lolli, hónunk alá csaptunk mindent és már indultunk is. Loló már annyira éhes volt, hogy nem érdekelte a csillogó fa, sem az alatta tornyosodó ajándékok, csak az asztalon árválkodó ételek hozták lázba. Telepocakkal máris érdekessé vált a fa, úgyhogy bekebelezte a neki szánt babát, hintaszéket és könyveket.




Túl sokáig nem maradtunk kb. 18óráig, mert még várt ránk itthon is a fa- és ajándékszemle, no meg rám a csomagolás a másnapi utazáshoz. Itthon mindenképpen szerettem volna Lolli számára a lehető legvarázslatossabbá és legmeghittebbé tenni a karácsonyt. Így történt, hogy amíg a konyhában izgatottan várakoztunk és csodálkozva néztük az konyha/nappali ajtaján visszaverődő karácsonyfa fényeit, egyszer csak az angyalkák csengettek. Lolli kinyitotta az ajtót és ámulattal nézte a sötét szobában világító karácsonyfát és csak annyit tudott mindani, hogy "Ooó!" "Oooó!" , majd közelebb lépve idézett kedvenc karácsonyi énekéből, "Jaj, de szép karácsonyfa!"




Leginkább a mézeskalács díszek hozták lázba és majd' úgy kellett rávenniminden egyes ajándék kicsomagolására. Sőt, volt olyan is ami bontatlanul maradt.













Amíg Lolli felfed
ezte az új játékait, könyveit és majszolta a fáról lecsent mézeskalácsot mi is megajándékoztuk egymást Chris-szel. Nagyon meghatódtam, mert csupa olyat kaptam tőle, amit párszor elhintettem már az éterbe, hogy "milyen jó lenne, egy....". Úgyhogy abszolút megérdemli az "idei év legfigyelmesebb férje" címet.
Másnap reggel sikerült lekésnünk a kiszemelt vonatot, ami az orrunk előtt suhant el. Még szerencse, hogy nem vettük meg előre a pótjegyeket. Gyors jegyvétel után csaknem sikerült lekésnünk a következő vonatot is, de egy kis rövidtávfutással időben fel tudtunk pattani a vonatra. Loló most vonatozott először és nagyon tetszett neki, olyan büszkén csücsült és nézegetett kifelé az ablakon!


A vége felé már kezdett besokkalni és el is fáradt, de hiába próbáltam elaltatni, valami mindig felkeltette az érdeklődését. Persze ahogy leszálltunk, kipattantak a szemei és le sem lehetett volna lőni, pedig apelláltam arra, hogy majd az autóban alszik. Na, persze! :) Majd már amikor tesómnál ebédeltünk és Loló bontott pár ajándékot, le tudtam fektetni és bő 2 órán át aludt a nagy hangzavar és idegen hely ellenére. Ott is éjszakáztunk és csak másnap délután jöttünk haza. Halálra zabáltuk magunkat hála tesómnak és anyumnak, jókat nevettünk és még jobban éreztük magunkat.














Sajnos másik nővérem és családja nem tudott csatlakozni hozzánk, így hozzájuk csak vasárnap délelőtt látogattunk el.
Az idei karácsony is rengeteg ajándékkal, szeretettel és nevetéssel, no meg jó pár plusz kilóval záródott, de nagyobb bajom sose legyen. :)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése