2009. október 9., péntek

Az eltűntek

Itten vagyunk újra, csak elvesztünk a színes, koránt sem szürke hétköznapokban na meg a hétvégékben is.
Úgy tűnik Lolli már a végét tapossa a betegségének. Volt láz, hányás, nyügösködés, orrfújás, köhögés. Most már csak utóbbi kettő maradt meg az is csak az én parancsomra. Igazából csak leül a torkára az, ami orron át nem tud távozni és magától nem köhögi fel, hacsak nem kérem rá. Persze ilyenkor visszaparancsol nekem és annak is aki éppen velünk van, úgyhogy kánonban köhécselünk
Közben betöltötte a 18. hónapját, immáron másféléves nagylány! Nem írtam még sosem havi jelentőt róla, ím itt a kivétel. Nem tudom, hogy egy 18 hósnak miket kéne csinálnia és miket nem. Mindenesetre Lolli már tud rohanni, a napokban megtanult motorozni is, lépcsőzés kitűnően megy neki egyedeül le-föl lépeget rajta, mint ahogy az a nagykönyvben meg van írva, csúszdára is egyedül megy fel és egyedül is csúszik le róla, a hitában már próbálja lökni magát. Egyedül eszik villával, kanálla, egyedül iszik pohárból, üvegből ha ő is úgy akarja. Egyszer alszik általában 1.5 órát, bár tegnap megajándékozott 2.5órával, tegnapelőtt viszont csak 50 percet aludt Éjszakák többnyire csendesek, reggel 6:00-7:30 között kel, este pedig 20:00körül van a takarodó. A beszédét tekintve napról-napra bővül, megpróbálom összeszedni miket mond: anya, apa, mama, Mminda(melinda), Hánná(Hanna), tutycúsz(kutyus), hinntá(hinta), sziisziii(iszi, ehhez még párosul egy kétségbe esett arc is), Eszi(Eszti azaz én), autó, elment, nincs, elfogyott, Sziáá, szíí(köszi vagy szívesen), hapci(köhögésnél is), golyó(kisebb labda és köles). Több nem jut eszembe, de szerintem még van egy pár.
Még mindig mindenkivel nagyon barátságos, messziről integet és kiabálja, hogy "Sziá!". Bár mostanában már bújik hozzám, ha valaki közelebb megy hozzá, mielőtt kiszemelte volna magának az illetőt. Egyre jobban kifijezei a szeretét, ölel és puszil magától is, rengeteget bújik hozzám és Apához. Ja, és Apa... Apa a nagy szerelme, telhesen oda van érte, sikongatva üdvözli, sírva köszön el tőle, naponta töbször kérdezi "Apa?" és mielőtt még válaszolhatnék neki, mondja, hogy "Elment. Autó. Dóó" (Apa elment autóval dolgozni).
Kedvenc játékai továbbra is a takarítás, rajzolás, babázás és az örök best a könyvek, ezenkivül húzogatós játékok, rámolás, ékszer aggatása magára, telefonálás, ugráló hinta, sima hinta és persze kedvenc barátosnéja, Hanna

A betegségében egyelőre nincs előrelépés, mivel betegen nem lehet gyereket vinni az ambulanciára. De ha lehetne sem vittem volna oda legyengült immunrendszerrel az IgAhiányos lányomat, úgyhogy majd talán jövő héten erre is sort tudunk keríteni.

Ja, és majd elfelejtettem elmesélni, hogy már ott lehet hagyni Mamánál, Nagynéninél, Apánál úgy Lollit, hogy elköszönhetek tőle és nem sír, sőt mosolyogva integet Mondom, hogy Nagylány!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése