2009. október 27., kedd

Hétvégén...

... szülinapokat ünnepeltünk. Anyunak és az unokahuginak egy napon van a születésnapja, 20-án. Kis családunk összecsődült és megköszöntöttük őket. Lolli és Tami a csokis lábasnak örült a legjobban.

.

Első körben csak így virtuálisan szeretném megnyugtatni Melust, akitől a Lollin látható felsőt kaptuk kölcsön, hogy a ruha egyből ment ázni és hála a Van.shnek olyan mint újkorában. Szóval, Melus, pánikra semmi ok! :)

Mariann mami, hosszú hétvége lévén itt tudott tölteni pár napot. Nagyon régen találkoztunk már vele, még valamikor nyáron. Féltem, hogy Lolli már nem fog rá emlékezni. És dehogynem! Anyu vonattal érkezett és Lollival ketesben mentünk ki eléje. Mikor odaértünk, Lolót kiszedtem az autóból a parkolóban, odasomfordált az autó háta mögé és amikor megpillantotta a Mamit, elkezdett futni feléje. Egész hétvégén csak azt hallgattam, hogy "Mami, Mami" "Mami, gyere", "Mami" és "Mami, Mami". Még hétfőn is emlegette Lolli a Mamit, pedig akkor már jócskán elutazott.

Nagyon örültünk neki, hogy itt volt megint!

Ja, és persze üres kézzel sem jöhetett a legkisebb unokájához a Mama. Egy saját kézzel készített keresztszemes mércét kapott Lolli. Nagyon sokat dolgozott vele Anyu és gyönyörű lett.

2009. október 19., hétfő

Remélem mindenki látja,...

..., hogy mennyire édes az én nagy lányom. 1-2 "titkos" képet teszek közzé Apa telefonjáról. Az első képen nagyon sokáig kuncogtam.





Pihennek



Gratulálok!

"Na de mihez?" Kérdem én magamban és egyre jobban süllyedek el szégyenemben, hogy ennyire ne lennék képben azzal, hogy mit tud a lányom. Eddig szerencsére mindenki folytatta a monológját és nem kellett hangot adnom a válasznak. Azt szoktam a monológ után mondani, hogy "Igen, az lenne, ha hagynám!" És valóban szobatiszta lenne már Lolli, ha hagytam volna. Lelkesen álltam neki vele a szobatisztaságra való átállásra egészen addig amíg fel- és meg nem fázott. Hideg már sajnos ahhoz a lakásunk, hogy gatya, pelus nélkül legyen egész nap. Ennek következtében született Lolli és köztem egy kompromisszumos megoldás, hogy ha szól hogy pisi lesz, levesszük a pelust és mehet a WC-re vagy (újabban) rácsücsülhet a bilire. Ha peluscsere van, akkor is WCzünk, fekvés előtt, ébredés után is. Az esetek túlnyomó részében sikerrel záródnak az akciók. Mostanába utcán is szól nekem, hogy pisi lesz. Megmondom őszintén még egyszer sem "adtam be a derekam" és vetkőztettem őt le, kint fagyközeli fokokban. Lehet, hogy nagyon rossz döntést hoztam, amivel dugába dől az egész szobatisztaságra nevelődés, de úgy gondolom, hogy örökké úgysem lesz rajta pelenka. Ha 18 hónaposan, ha 4 évesen lesz szobatiszta, engem nem érdekel. Akkor lesz az, amikor az lesz Ráérünk vele, mint annyi sok minden mással is.

2009. október 16., péntek

Maya & Feli

... itt járt nálunk. Csupán félév kellett nekünk hozzá, hogy összehozzuk, de megérte! Maya a félévesek tündére, írtó édes, egy nyekkenés nélkül bírta Lolli szekálásait, az idegen helyet és engem, sőt mosolygott és beszélgetett! Lassan, de biztosan Felit is beszippantja a hordozósdi. Próbáltak Melus jóvoltából egy Hajtka MT és a mi Manducánkat. Szegény még jobban elbizonytalanodott, hogy melyik is legyen, úgyhogy tanácsomra eljön majd akkor hozzánk amikor itt lesznek a többiek(hordozó mamamik) is és talán több szám többet lát elv alapján sikerül majd döntést hoznia melyik hordozóba ruházzon be.
Lolli a végefelé különleges érzelmeket táplált Maya iránt. Ölelte, simizte a pociját, puszilgatta és még akkor sem hátrált meg, amikor Maya viszonzásképp belecsimpaszkodott a hajába. Mire védőfelszerelésbe (sapka) öltöztettem a lányomat, hogy ne kapja el hirtelen a fejét egy-egy puszi után, és készülhessen kép az eseményről, máris nem volt olyan jó móka a puszilósdi, mint a sapka le-föl vétele
Ja, és Feli is tejmentes diétán van, úgyhogy tarolt nála a tegnap sütött tejmentes almás pitém. A receptet Limarától vettem, csak én tej helyett vizet tettem a tésztához és nem volt elég félóra sütés, inkább majd 3szor ennyi. De ez biztosan a 23 éves gázsütőnk hibája Egyébként tényleg nagyon finom lett. Két családnak is vittem belőle ők is bizonygatták, hogy finom lett. Ma meg majd a dédi tesztel. Na, ővé lesz majd az igazi kritika 70x évnyi sütés-főzés után

2009. október 9., péntek

A beteg

Az eltűntek

Itten vagyunk újra, csak elvesztünk a színes, koránt sem szürke hétköznapokban na meg a hétvégékben is.
Úgy tűnik Lolli már a végét tapossa a betegségének. Volt láz, hányás, nyügösködés, orrfújás, köhögés. Most már csak utóbbi kettő maradt meg az is csak az én parancsomra. Igazából csak leül a torkára az, ami orron át nem tud távozni és magától nem köhögi fel, hacsak nem kérem rá. Persze ilyenkor visszaparancsol nekem és annak is aki éppen velünk van, úgyhogy kánonban köhécselünk
Közben betöltötte a 18. hónapját, immáron másféléves nagylány! Nem írtam még sosem havi jelentőt róla, ím itt a kivétel. Nem tudom, hogy egy 18 hósnak miket kéne csinálnia és miket nem. Mindenesetre Lolli már tud rohanni, a napokban megtanult motorozni is, lépcsőzés kitűnően megy neki egyedeül le-föl lépeget rajta, mint ahogy az a nagykönyvben meg van írva, csúszdára is egyedül megy fel és egyedül is csúszik le róla, a hitában már próbálja lökni magát. Egyedül eszik villával, kanálla, egyedül iszik pohárból, üvegből ha ő is úgy akarja. Egyszer alszik általában 1.5 órát, bár tegnap megajándékozott 2.5órával, tegnapelőtt viszont csak 50 percet aludt Éjszakák többnyire csendesek, reggel 6:00-7:30 között kel, este pedig 20:00körül van a takarodó. A beszédét tekintve napról-napra bővül, megpróbálom összeszedni miket mond: anya, apa, mama, Mminda(melinda), Hánná(Hanna), tutycúsz(kutyus), hinntá(hinta), sziisziii(iszi, ehhez még párosul egy kétségbe esett arc is), Eszi(Eszti azaz én), autó, elment, nincs, elfogyott, Sziáá, szíí(köszi vagy szívesen), hapci(köhögésnél is), golyó(kisebb labda és köles). Több nem jut eszembe, de szerintem még van egy pár.
Még mindig mindenkivel nagyon barátságos, messziről integet és kiabálja, hogy "Sziá!". Bár mostanában már bújik hozzám, ha valaki közelebb megy hozzá, mielőtt kiszemelte volna magának az illetőt. Egyre jobban kifijezei a szeretét, ölel és puszil magától is, rengeteget bújik hozzám és Apához. Ja, és Apa... Apa a nagy szerelme, telhesen oda van érte, sikongatva üdvözli, sírva köszön el tőle, naponta töbször kérdezi "Apa?" és mielőtt még válaszolhatnék neki, mondja, hogy "Elment. Autó. Dóó" (Apa elment autóval dolgozni).
Kedvenc játékai továbbra is a takarítás, rajzolás, babázás és az örök best a könyvek, ezenkivül húzogatós játékok, rámolás, ékszer aggatása magára, telefonálás, ugráló hinta, sima hinta és persze kedvenc barátosnéja, Hanna

A betegségében egyelőre nincs előrelépés, mivel betegen nem lehet gyereket vinni az ambulanciára. De ha lehetne sem vittem volna oda legyengült immunrendszerrel az IgAhiányos lányomat, úgyhogy majd talán jövő héten erre is sort tudunk keríteni.

Ja, és majd elfelejtettem elmesélni, hogy már ott lehet hagyni Mamánál, Nagynéninél, Apánál úgy Lollit, hogy elköszönhetek tőle és nem sír, sőt mosolyogva integet Mondom, hogy Nagylány!