2009. szeptember 30., szerda

2009. szeptember 25., péntek

Kihasználva, hogy Chris a héten úgyahogy szabin van, így minden napra jut valami program. Tegnapelőtt is így történt, amikor is ellátogattunk az Ajka mellett taláható Csingeri Parkerdőbe. Krisztiánnak különösen nosztalgikus, hisz gyermekkora javarészét itt töltötte, többször is volt itt erdei iskolában és heti gyakorisággal turáztak itt a családjával.
Viszonylag korán sikerült elindulnunk, kétszer is, mert persze hogy egy-két dolog itthon maradt. Odafelé Lolli aludt egy fél órácskát. Akkor ébredt fel , amikor leparkoltunk már a cél helyszínén. Sejtettem, hogy ez lesz, mivel az első félórája után éberen alszik; de nem bántam, hisz így egyből neki vághattunk a túránknak.

A nagy nekiindulásunk lépcsőn vezetett f
el, aminek az 5. fokán(!!!) már lihegtem Lollival a hátamon. Csak azt tudtam hajtogatni, hogy "forduljunk vissza, nem bírom!", Christ meg nem is láttam, mert annyira lemaradt Sürgősen rendszeres testedzésbe kell fognunk... Azért utána már könnyebben vettük az akadályokat, sőt! Amikor felértünk, meg is pihentünk egy kicsit, Lolcsi ivott, mi meg lehámoztuk magunkról a pulcsikat, emrt nagyon jó idő volt.


Majd kiszemeltünk magunknak egy magaslest, de mire odaértünk megszavaztuk 2-1-re, hogy nem megyünk fel rá rozoga állapota miatt.Aki ez ellen szavazott igencsak elkámpicsorodott, úgyhogy gyorsan kapott egy túrabotot a boldogság reményében.
Egy pici gyaloglás után rábukkantunk egy Lolli méretű magaslesre, úgyhogy teljes volt végül az öröm.

Abszolút Lolli diktálta a tempót, ha elfáradt lecsücsült az út szélére, játszott a száraz falevelekkel, túrta a földet, gyűjtötte a kavicsokat. Egyhuzamban legalább 1,5km legyalogolt Nagyon jól bírta!




Közben rengeteg gombát láttunk és szedtünk(őzláb).




Majd miután visszabattyogtunk a kocsihoz, meglátogattuk az Ármin Bánya múzeumot. Nekünk nagyon tetszett, Lolli inkább az udvaron hempergett a kavicsokban.


Külön öröm volt Chris számára, hogy felfedeztünk egy képet a múzeumban, amin néhai apukája található, ugyanis Ő is bányában dolgozott ezen a vidéken.


Szó, mi szó nagyon jól éreztük magunkat!






2009. szeptember 21., hétfő

Alma, alma...

Lolli sosem volt almakedvelő, mindig úgy kellett belecsempésznem az aktuális ennivalójába. Most már nem így van A titok nyitja egy versike amit egész nap mondogat és jön hogy játszuk az "Ama, ama"-t. Ökölbe szorítjuk a kezeinket és így ütögetjük egymás öklét finoman, miközben kántáljuk a versikét:


"Alma, alma, piros alma, zöldalmának nincsen párja. Bumm!"

Mindezek tudatában szívesen fogadok ehhez hasonló gyümölcsös versikéket!

Vasárnapi nap

Reggel Chris-re hagytam Lollit és nekivágtam a győri bababörzének. Egy hatalmas ruhákkal megtömött zacskóval jöttem haza széles vigyorral az arcomon, mert igen olcsón megúsztam

Az egyik szerzemény egy csontvázas rugi


Hazefelé jövet 11:30 körül jobbnak láttam megállni valahol egy pizzáért ebéd gyanánt, mint sem 12:00-ben nekiállni főzni alapanyag nélkül. A pizzéria elől felhívtam Christ, hogy nem sokára otthon vagyok, na meg Lollinak addig legyen szíves adjon ebédet. Kiderült, hogy "elosontak" Márti mamihoz. Hazarendeltem őket, hogy Lollli még időben le tudjon feküdni. Végül annyira be volt pörögve, hogy csak 1/4 3 kor aludt el Alig egy óra alvás után sírva ébredt, noha apukája ott aludt mellette. Jobbnak láttam már nem visszaltatni 4 óra tájékán, mert tartottam az esti nehézkes elalvástól Gyors uzsi után biciklire pattantunk és betekertünk a belvárosba, mert úgy tudtuk ott van egy fagyizó-cukrászda, ahol kpható vizes/tejmentes fagyi. Rosszul tudtuk! Így tovább kerekeztünk és véletlenül egy másik városrész fagyizója előtt megpihentünk. Ha már ott voltunk megkérdeztük, van-e náluk tejmentes fagyi. És volt!!!! 3fajta is: citrom, zöldalma, kóla fagyi, úgyhogy Lolli túlesett első fagyievésén így szeptember derekán. Ja, tölcsért azt előrelátóan vittem magunkkal, jól is tettem, mert tejmentes tölcsérük nem volt. Egyébként írtó édes volt Lolli, ahogy fagyizott. Alig nyalta ki a tölcsérből a nyalatot máris dugta az orrom elé a következő adagért Aztán látott egy kisfiút aki már "szakszerűen" fagyizott és meg próbálta leutánozni, persze csak a levegőbe nyaldosott
Majd tovább kerekeztünk és megálltunk egy játszin, ahol a "kutya se volt", csak annak nyomai Azért maradtunk, mert "szerencsére" a játszi egy eldugott kis zugában volt ez csak fellelhető. Fél8ig ott mulattuk az időt. Félidőben csatlakozott hozzánk egy 15 hónapos kislány a szüleivel. Nagyon kedvesek voltak, mindhárman, hamar megtaláltuk a közös hangot. Sőt, az anyuka olyan kedves volt, hogy felajánlotta ingyen és bérmentve infraszauna használatát a munkahelyén, mert szerinte sokat segíthetne Lolcsi emésztésének javításán.


És akkor pár kép a fagyizásról