2009. augusztus 25., kedd

Ez már mindig így lesz?

Elvittem Lollit szokásos délutáni alvására a szobájába. Peluscsere után a szokásos szertartás, majd lefeküdtünk együtt, mind a 3an (alvóstotemplüss, Lolli, anya) az ágyra és én kuporodtam volna Lollihoz, amikor elkezdett sírni.Mutogatott az ajtó felé. Gondoltam, biztos csak sztrájkol, hogy nem akar aludni. De nem! Én lettem kitessékelve és egyedül aludt el. Egyik szemem sír, a másik meg nevet. 20percig hallgatóztam az ajtaja előtt, hogy hátha hív engem, de nem!
Nagylány!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése