2009. június 22., hétfő

Kommunikáció

Rohamosan fejlődik Lolli e téren. A babajelekből már 35(!) tud és még többet tudna, ha én napra kész lennék és esténként tanulnám a jeleket. A legtöbbet a szülinapjára kapott 12 db könyvecskéből álló könyvtáráből tanuljuk. Egy cseppet sem bántam meg hogy megvettük, nagy kedvenve Lollinak. Nekem már annyira nem, mert egész nap ( és tényleg így van) ezt kell lapozgatnunk és mutogatnunk a benne látható ábrák, képek jeleit.
Szóval a jelek, amiket már tud:
  • fény/nap/lámpa
  • béka
  • kutya
  • meleg/forró
  • baba
  • hal
  • hinta
  • nincs/elfogyott/eltűnt
  • vonat
  • nem
  • köszönés
  • cipő
  • könyv
  • olló
  • labda
  • óra
  • répa
  • keksz/köles
  • majom
  • oroszlán
  • zokni
  • dob(hangszer)
  • elefánt
  • autó
  • alma
  • fogkefe
  • virág
  • kalap/sapka
  • cica
  • leesett
  • zaj
  • inni
  • enni
  • nyuszi
És remélem nem hagytam ki semmit.

Ami pedig a beszédét illeti a hinta mellé társult az Aba is :), úgyhogy Apa melle dagad a büszkeségtől

Meglátogattuk Abát

Mivel Chris iszonyú hajtásban van a munkahelyén a változatosság kedvéért, Lollival vittünk neki ebédet az irodába. Asszonysága megebédelt aztán gyorsan összeciheltem és rohantunk Apához. Mondanom sem kell útközben szidtam mindent és mindenkit, hogy június 22-én ilyen hideg eső van; hát még amikor a parkoló leghátsó, legeldugottabb szegletében találtam parkolóhelyet. Gyerek a jobb karomon, jobb kezemben a kacsa(most nem nyuszi, mert ebédnél Lolli megfojtotta a paradicsomlevesben), jobb kezem mutatóujján a 3fogásos ebéddel megrakott táska fülei, bal vállam és fejem között az esernyő és bal kezemben a slusszkulcs, hogy lezárjam az autót. Ahogy léptem kettőt egy nagy széllökésnek köszönhetően -újonnan beszerzett- esernyő eltörik Autó kinyit újra, esernyő bedob, autó bezár, futás az épületbe. Ilyenkor még a kendő sem segítség, mert mire megkötöm elázik, kölcsön Manducát meg nem akartam kitenni ilyen időnek... Kéne nekem egy sling
Persze, Lolli tarolt az irodában férfiak és nők körében egyaránt. Mást nem is vártam a művésznőtől.

2009. június 18., csütörtök

A beígért folytatása a "Húsvéti beszámoló, amiből inkább nosztalgia lett és elmélkedés és gondolatmegosztás és érzelgősködés"

Szóval az ajándéknak csak azért nem örültem, mert a Húsvét ne erről szóljon... De ezzel most a téma le is zárva ;) :)

Tehát vasárnap játszi után Chris-szel még "megsétáltattuk" a babakocsiban Lollit, hogy aludjon egyet. Nagyon sokáig sétáltunkmire végre elaludt. Persze már 6óra volt mire elaludt Úgyhogy fájt is a fejem, ha az esti altatásra gondoltam De egész zökkenőmentesen ment.

Húsvét hétfőn pedig elzúgtunk itthonról leginkább azért, hogy ne kelljen pacsuliköntösbe bújnomHelyette viszont kilátogattunk Püspök erdőbe, a játszira. Hát, babának való dolgok nem igazán voltak, de Lolli igen jól feltalálta magát, köszönhetően az aprókavicsos homoknak De, persze ez a túra sem maradhatott kellemetlen szájíz nélkül... Mikor Chris vette ki Lolót az autóból megérkeztünkkor, megbotlott egy bazi nagy sziklában -ami a befűvesített részre parkolók ellen helyeztek ki- amire rá is esett. Hogy Lollit védje, és hogy ő ne essen a kőre inkább eldobta a fűre, mondván "Mert az legalább puhább!" Én úgy áltam ott mint akit hideg vízzel öntöttek le. A gyerek nem mozdult, Apa meg csak fetrengett a fájdalomtól. Azt sem tudtam kihez fussak, szóljak először. Felkaptam Lollit és abban a pillanatban elkezdett sikítva sírni , Apát meg csak hagytam fetrengeni. Szerencsére Lolónak nem lett semmi maradandó sérülése Chris-szel ellentétben, akinek a napokban vált nagyon ijesztővé a nyoma: kb. egy 10-14cm átmérőjű sötétzöld/lila/fekete zúzódása van. Rémisztően néz ki!
Egy Püspök erdeis, anyával hintázós kép:

Aztán amíg Loló aludt sétáltunka belvárosban, elnyaltunk egy fagyit; majd ébredése után beültünk egy vendéglőbe, hogy megmelegítessük Lollici kajáját, mi meg kértünk innivalót. Hát, olyan paraszt volt a pincérgyerek! Negyedórába telt megmelegítenie Lollika ebédjét, teljesen ánézett rajtunk, hiába fogytak el az italaink cseszte elvinni őket és megkérdezni minket kérünk-e még valamit. Majd szóltunk neki, hogy fizetnénk. 4 asztal kapta meg utánunk a számláját. Én teljesen bepöccentem, úgyhogy letettük az asztalra a pénzt és eljöttünk. Pfh:S Hát, igen mi csak csoró vndégek voltunk akik bébiételt akartak csak melegíteni... Mindegy is
Aztán hazafelé még megálltunk a Rózsák terén mégegyet játszizni.

Szóval, szerintem Lolónak nagyon jólt teltek az ünnepek, jövőre majd már lesz nyuszis dizájn is itthon. Becsszó'

2009. június 14., vasárnap

Zajlik az élet kettesben

Továbbra is zajlik körülöttünk az élet, többnyire kettesben vagyunk kénytelenek ezt kiélvezni Lollival. Chris rengeteget dolgozik. Hétköznapokön 5 és 6 között kell és 18óra a legkorábbi (és elég ritka) időpont amikor hazaesik. Ilyenkor gyorsan bekap pár falatot, aztán zúg el a lányával fürdeni amíg én kutyát sétáltatok. Mire beérek már alszik a karjában a lánya és nem bírja letenni, mert látni, érezni akarja, bepótolni az elmaradt órákat. Hétvégén sincs ez sokkal másképp. Szombaton ugyanúgy megy dolgozni, ahonnan "ellóg" egy babaúszás ereéig. A mostani úszáson már megkérdezte egy anyuka tőlem, hogy Ti elváltatok, külön éltek? Tudniillik ilyenkor az uszi vagy a medence előtt találkozunk és ahogy kijönnek a vízből, Chris fut öltözni és vissza dolgozni. Aztán persze esténként meg előveszi a rajzokat, mert azokat csinálnia kell, ha már egyszer megrendelték tőle és ugyanezt teszi hétvégén is. Ha netán mégsem, akkor megy segíteni pincét átalakítani. Ma reggel Lolli nem akarta elengedni őt, erősen csimpaszkodott a nyakába és akárhányszor "elszakítottam" őt Apától, sírva fakadt és addig nem nyugodott meg amíg vissza nem mehetett Apához. Nagy cselek árán tudott csak elindulni Chris. Persze én is kifakadtam és látva ahogy Lolli kimutatja mennyire hiányzik neki az Apukája, én is elbőgtem magamat közben meg bocsánatáért esedeztem, hogy ne haragudjon, csak...
Néha nagyon egyedül tudom magamat érezni, főleg hétvégén. Szó ne essék arról, hogy unatkoznék. Nem, azt nem, mert teendő mindig van, és az egyszemélyes Lolli által kreált színi előadásról nem is beszélve. Csak hát én is abból az embergyurmából vagyok, ami azért néha vágyik társaságra, de legkőképp a társára.
Úgy tűnhet mély depresszióba estem; de mindenkit megnyugtatok, hogy nem! Egyszerűen csak fel kell dolgoznom és elfogadnom, hogy Chris ennyit dolgozik és csak ennyit tud velünk lenni. Igyekszem a másik oldaláról nézni a dolgot, és örülni annak, hogy van munkája, amivel elégedett és szereti is; és hogy a szabad idejét ránk fordítja.