
Tegnap végre jó idő is volt, Apa is it
t
hon volt délután és gyerekülés is volt, úgyhogy adva volt minden egy kis bringázáshoz. Bár az ülés beszerzés nem volt egyszerű. Már jó egy hónapja "könyörögtünk" a beígért kölcsönülésért. Naponta hívogattuk őket, hogy mehetünk-e érte, otthon vannak-e... Aztán tegnap megelégelve ezt lett Lolónak saját ülése. De ez is egy külön történet, legalábbis nekem/nekünk. Apa melóból hazajövet, megállt a kölcsönülésért, de nem voltak otthon. Beszéltünk telefonon és mondta, hogy már jön haza miözben közölte a szomorú tényt velem. Miután letettem a telefont arra gondotlam, ha hazajön megbeszélem vele, hogy vegyünk egy ülést. Eltelt 2
0 perc és még mindig nem volt itthon , így hát felhívtam és azt modnta meg ke
llett állnia a Praktike
rben, szokv
ányos dolog, ezért nem lepődtem meg, de mégis valami motoszkált bennem, valami sántított. Röpke gondolatként megfordult a fejemben, h
ogy ülést vesz. És vett! :) Ez ám a telepátia! :)


Szóval, Loló nagyon élvezte a bicózást. 2 órán át fél óra kivételével egy rossz hang nélkül csücsült, nézelődött, beszélgetett. Betekertünk a belvárosba, először elmentünk

kacsákat etetni, ahol Loló jobban élvezte, ha ő csócsikálja meg a kenyeret, mint sem a hápik :)
Aztán egyre több kacsa
jött a kenyérdarabkákért. Még egy kacsa család is érkezett nagyon édi bébihápikkal.
Aztán elmentünk fagyizni, Lolli tölcsérezni. Meg is etettük egymást Lolóval :)






Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése