2009. február 28., szombat

Nos, hiába terveztem én el, hogy jövök és rendszeresen beszámolok. Persze, hogy ilyenkor romlik el a gép, meg ilyenkor szemétkedik a szolgáltató... De mindegy, mert most már vagyunk megint :)
Ma szombat van. Ha szombat, akkor babauszi. Végre megint kedvenc oktatónk volt. Lolli megint hozta a fomráját, remekelt. Annyira édes! Mindenkivel ismerkedik, beszélget, kacag, sikongat. Ma ő volt a "próbababa", ő mutatta be a gyakorlatokat a többieknek, mert ő már annyira profi :P Hát, igen, az én lányom :)
A mai napot kettesben töltjük Lolóval, mivel Apa pincerenoválásban segédkezik. Le kell fárasztanom Lollit, hogy este könnyen és hamar elaludjon és lehetőleg reggelig, mivel este megyünk Lívi barátnőm szülinapját ünnepelni. Bár, hozzáteszem, hogy 3-4napja Lollika felkel, igaz csak egyszer, enni. Pedig "Szép Álmokat!" tápszert eszik este, de úgy látszik neki még ez sem elég:) Szerintem most sokat nyúlt, mert hirtelen 68ból átugrottunk a 74es ruhaméretbe. Viszont van egy H&M-s fehér melegítője amit születése óta hord /62es/. Ez még mindig jó rá és igen szeretjük, mert jó kis ruganyos anyaga van és könnyű belebújtatni a hurka kezeit:) Apropó, öltözködés: már egyre többet segédkezik. Harisnya, nadrág felvétnél nyújtja felváltva(!) a lábait; bodyból, pulcsiból, polóból kibújik (feltartja a kezeit, aztán meg ő egyedül lehúzza a kis fejéről. Olyan ügyes!
Napról-napra többet tud én meg csak ámulok és bámulok:) Babajelekből már teljesen profi a kutyajelelése-> kutyát lát, liheg annak rendje és módja szerint. Tegnap voltunk Meliéknél/nagynéni/ és ott a hatalmas Igor kutyi kicsit megijesztette Lollit. Édesem annyira megijedt, hogy sírva fakadt. Hát igen, a mi kis westienk után tényeg ijesztő lehet ahogy Igor nagy testű kutya belecsahol az arcába.
Visszetérve, hogy mennyi mindent tud... Már előszeretettel dugdos kisebb tárgyakat nagyobb tárgyakba. És, jajj majd elfelejtettem a legnagyobbat bejelenteni: a múlt hétvégén Apontból/Apa/ Bpontba/Anya/ 10 lépést megtéve jutott el!!! :) Talán a tortájához már ő maga fog egyedül "odaszaladni" :)
A haja pedig már olyan hosszú, hogy csat ékesíti a kis buráját :) Írtó cuki vele.
Minden nap legalább 1órát, ha nem többet "lógunk" az ablakba és ismerősnek, ismeretlennek integet, sikongat; közbe-közbe beiktatva a redőny leengedését. Igen, mert ő már olyat is tud:)
Közeleg az első szülinap. Már megvettem egy építő-húzogatható kisvonatot, megrendeltem a Liberoklubtól a Clemmy építőjátékot és a Regiotól egy baby távirányítós autót Apa kedvéért :)
De ami nekem a legjobban tetszett, azt a csodasuli honlapján láttam:


Amúgy még van pár kiszemelt ötlet:

Ja, és még tőlünk kapni fog bukósisakot, hiszen közeleg a tavasz, azaz a biringázás ideje, amit mondanom sem kell, hogy mennyire várunk már!
Legyen is ez a végszó holnapig! ;)

2009. február 9., hétfő

Végkimerülés szélén

Épphogy lecsengeni látszott Lolli alvássztrájkja (értsd: 20 perc helyett 1 óra délutáni alvás), előrukkolt helyette a "nem akarok elaludni semmi áron se nappal, se éjjel"-lel. Ennek eredményeképpen a szokásos pár perces altatás megugrott 1,5-2(!!!) órára. Az egész múlt hét vasárnap kezdődött, mikor is ebéd után(13-14 között) a kisasszony egy csepp jelét nem mutatta annak, hogy álmos. Mivel 6kor kelt és egész délelőtt levegőn voltunk, elvittem azért lefeküdni. Simán is ment minden egészen addig, amíg le nem feküdtünk az ágyra; be se csukta a szemét és felpattant, hogy ő ki akar menni Apához. Annyira fel volt pörögve, hogy semmi értelmét nem láttam ellenkezni vele. Úgy voltam vele, hogy legfeljebb majd korábban megyünk pancsizni ,már elég nagy ahhoz ,hogy alvás nélkül is bírja estig. Hát, nem. 17:00kor aludt egy fél órát és ez bőven elég volt ahhoz, hogy 23:00kor jöjjek ki a szobájából a szokásos 20:00 óra helyett. 3 órán keresztül szenvedtünk, a vége az lett, hogy beletettem a hintába hálózsákostól, totemállatostól és úgy sikerült nagy nehezen elaludnia. Azóta is ez megy. Próbáltam kitolni az esti lefekvést, a délutánit, mesélni, nem mesélni, énekelni, nem énekelni, kimenni a szobájából és egyedül hagyni, nem hagyni egyedül, szóval mindent, de a vége mindig hintában elalvás lett. Így hát tegnap délután óta nem is erőlködök, hanem a hintával kezdjük. Noha az elalvás időtartama így sem akart nagyon csökkeni, de legalább nem volt sírás, ellenkezés. Nagyon kimerítettek ezek az altatások, az egész napunk jóformán e körül forgott reggel 6tól este 22-23ig. Tegnapelőtt már annyira kivoltam, hogy délután amikor Lolli kiszökött altatás közben a szobából és hálózsákban futotta a köröket a lakásban, én csak ültem az ágyán és zokogtam. Elkeserített az egész, nem értettem hogy miért csinálja ezt, mi változott. Persze egyből gugliztam, olvasgattam Ranschburg, Vekerdy könyveit, fórumokat. Már nem tudom, hogy hol találtam a cikket, aminek elolvasása után arra következtettem, hogy Lolli stresszes és mentális problámák húzódhatnak meg a háttérben. Mindehhez még hozzájön ez a hintában elalvás, ja és pesze egész nap legszívesebben csak hintázna... Hát, nem tudom, hogy tényleg mit ronthattam el. Remélem ez is csak egy "majdelmúlik" időszak és semmi komolyabb mentális probléma, ami meg ugye egyáltalán nem lenne meglepő, hisz nem sokára testvére fog születni...
És nagyon hiányzik, hogy lefeküdjünk együtt az ágyára és hozzám bújjon, átkaroljon és úgy szuszogjon mellettem.


Update: most délután kb. 10 perc alatt elaludt hintában. Hurrá!